Sokoldalúság, többféle képesség, készség és tudás jellemezte legjobban. Hivatásos sportoló is lehetett volna, ha akar, de többre becsülte a fejét, mint a lábát. Hagelmayer István eredeti gondolkodó, tabuk összetörője volt egy olyan világban, amelyben az új gondolat szalonképességét csak az adta, ha bebizonyították róla, hogy régi: már ott csírázott Marx vagy Lenin valamelyik mellékmondatában. Revelációként hatott, ahogy – pozitív és negatív előítéletektől mentesen – vizsgálta a szocializmusban idegenként botladozó pénzkategóriát, s felfedte: ahol nem a megtakarítás a befektetések forrása, hanem a befektetések kényszerítenek megtakarításokra, ott fölösleges takarékpénztárat fenntartani, s kidobott pénz betéti kamatot fizetni. Vagy ahogy bebizonyította, hogy felértékeléssel csak kiegyensúlyozott fizetési mérleggel bíró ország “állíthatja meg a határon” a külső inflációt. S ahogy megmutatta, miért nem igazán alkalmas egy nemzeti valuta – adott esetben a dollár – a világpénz szerepére.
Vaslogika, átláthatóság, világosság jellemezte írásait és előadásait egyaránt. A hallgatói rajongtak érte, s ő szerette tanítványait, biztos kézzel válogatta ki maga köré a tehetségeket, szelíd szigorral nevelte, szó szerint növelte a tudóspalántákat. Iskolát teremtett. A mai magyar pénzvilág kiváló kutatói, üzletemberei és államférfiai a tagjai ennek az iskolának. Kitűnő tudósok, pénzügyminiszterek és vezető bankemberek kerültek ki Pista mellől; mert a munkatársai nem a “keze alatt”, hanem mellette helyezkedtek el.
Kimagasló tudományszervező volt. Ő csinált a Pénzügyminisztérium kevéssé jelentős osztályából, a Pénzügykutató Intézetből – a mai Pénzügykutató Rt. elődjéből – országos tekintélyű, a tárcán belül elhelyezkedő, de önálló arculatú kutató és gazdaságpolitikai gondolatkeltető bázist. Ehhez persze olyan miniszterek is kellettek partnernek, akik szerették, védték és támogatták az új gondolatokat, még ha azok sértették is a hatalom “szent teheneit”; gondoljunk csak a remek és nagy port felkavart Fordulat és reformra. Hagelmayer állta a vihart, majd amikor önérzete úgy diktálta, vette a kalapját és ment – egy olyan országban, ahol a legtöbben veszik a kalapjukat és maradnak. Szakértelmét és kristályos jellemét csaknem hét évig tisztelhettük az ország egyik legmagasabb közjogi méltóságának, az Állami Számvevőszék elnökének pozíciójában.
Kezdetben volt a szó, s még előbb a gondolat. Minden cselekvés, amely az ország gazdaságának, közgazdaságtudományának, s az állam szabályszerű működésének jobbítására irányult és irányul, a fejekben kezdődött; a fejekben, amelyekre Hagelmayer Istvánnak, az embernek, a tudósnak és tanárnak, s a szervezőnek igen jelentős hatása volt és marad.
