Az utóbbi hetekben napvilágot látott jó hírek és kedvező események ellenére lényegében változatlan árakon cseréltek eddig gazdát a magyar részvények a BÉT-en. Múlt héten aztán megtört a jég: a 10 milliárd forintot meghaladó napi forgalommal a július végi hossz hangulatát varázsolták vissza a külföldi befektetők a parkettra. Az áremelkedés főszereplői a Mol, a TVK és a részvénykibocsátás keretében különben is jegyezhető OTP papírjai voltak. Annak ellenére, hogy a magyar részvények többségénél már nem prognosztizálható az elkövetkező időszakban látványos áremelkedés, a tőzsde vezető kibocsátói közül e három cég esetében még mindig kimondottan kedvező előrejelzéseket tesznek közzé az elemzők. A BUX alakulását is nagymértékben meghatározó papírok árfolyamkilátásaira viszont árnyékot vet a külföldi részvénypiacokat ez idő tájt meghatározó borongós hangulat. Talán ennek is betudható, hogy a külföldi befektetők ismét a magyar tőkepiac felé fordultak. A kérdés csupán csak az, hogy meddig tartható fenn az a némiképp ellentmondásos helyzet, amelyben a hazai részvénypiacaikon tetemes veszteséget elkönyvelni kénytelen befektetők optimizmusa töretlen marad a magyar részvénypiaccal szemben.
Németországban, Nagy Britanniában és az Egyesült Államokban az infláció erősödését valószínűsítő adatok láttak napvilágot a múlt héten, ami tovább növelte a jegybanki kamatemelési várakozásokat az egyes országokban.
A német nagykereskedelmi árak szeptemberben 0,1 százalékkal emelkedtek. Bár a változás önmagában nem nevezhető nagynak, a tavalyi év hasonló időszakában tapasztalható árcsökkenéssel összevetve némiképp mégis aggasztónak tűnhet. A 12 havi nagykereskedelmi árindex ugyanis a korábbi 3,3 százalékról 3,5 százalékra emelkedett. A 2 százalék körüli inflációhoz szokott németeknek viszont ez az áremelkedési ütem tarthatatlanul magas, így a közgazdászok szerint még idén további kamatemelésre lehet számítani. (A német jegybank két hete emelte 3,0 százalékról 3,3 százalékra a repokamatait.)
Néhány hete terjedt el széles körben az a feltételezés, hogy esetleg enyhül Nagy Britannia éles ellenállása az európai pénzügyi unióval szemben. Akkor a londoni értékpapírpiacok látványos áremelkedéssel reagáltak a hírre. A piaci szereplők ugyanis arra számítottak, hogy a jelenlegi 7 százalék körüli fonthozamok a 3-4 százalék közötti márkakamatokhoz fognak közeledni. Vezető közgazdászok viszont meglehetősen szkeptikusak a gyors csatlakozás illetően, nem beszélve arról, hogy a brit pénzügyminiszter ismételten cáfolta a kormányálláspont puhulásáról szóló vélekedéseket. A nyilatkozatok hatására tetemes áresés borzolta az angol részvény- és kötvénypiacokon érdekelt befektetők hangulatát. Olaj volt a tűzre a múlt szerdán közzétett foglalkoztatási adat is. (A munkanélküliségi ráta 17 éves mélypontra, 5,2 százalékra esett, szemben a megelőző havi 5,3 százalékkal.) A munkaerőhiány pedig a bérek és az infláció növekedését okozhatja. Az éves infláció Nagy Britanniában augusztusban már így is 3,5 százalékos volt: a drágulás megfékezésére hatásos eszközként adódik a fontkamatok megemelése.
A múlt hét közepén nyilvánosságra hozott kiskereskedelmi adatok alaposan meglepték az Egyesült Államok közgazdászait: az eladások volumene szeptemberben 0,3 százalékkal növekedett az előző hónaphoz képest. Az amerikai fogyasztók töretlen vásárlási kedve láttán 3,0 százalékra módosították az elemzők a harmadik negyedéves GDP-előrejelzéseiket, és a részvénypiaci befektetőknek ismét álmatlan éjszakát okozott a túlhevült gazdasággal együtt járó infláció rémképe.
Az egy nappal később, csütörtökön közzétett inflációs adatok aztán némiképp megnyugtatták az amerikaiak kedélyeit. A várt 0,3 százalékkal szemben ugyanis csak 0,2 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak szeptemberben. A közgazdászokat meglepte a visszafogott inflációs adat. Az egy héttel korábban közzétett termelői árindex ugyanis szokatlanul magas, 0,5 százalékos áremelkedést mutatott. (Ez utóbbiért javarészt a dohány és az energia árának emelkedése okolható.) Úgy tűnik, hogy a negatív hatások még nem gyűrűztek át a fogyasztói árakba. Ez alapvetően pozitív jel, mivel azt mutatja, hogy az alacsony (4,9 százalékos) munkanélküliség ellenére az Egyesült Államokban még mindig nem tapasztalható inflációs nyomás.
Mindezek után érkezett a hír, hogy az ipari termelés a várt 0,3 százalékkal szemben 0,7 százalékkal bővült szeptemberben, a kapacitáskihasználtság pedig 84,4 százalékra emelkedett – ez 2,5 éves rekord. Mindez arra utal, hogy az amerikai gazdaság a túlhevülés határán van, ami megint csak az inflációs veszély fokozódását okozhatja (a legfrissebb mutatók megnyugtató hatása tehát csupán átmenetinek bizonyult). Így nem elképzelhetetlen, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve nyíltpiaci bizottsága a következő, november 12-i ülésén mégis megemeli a dollár irányadó kamatait.
