A svéd Királyi Tudományos Akadémia hivatalos indoklása szerint a két Nobel-díjjal kitüntetett tudós – az azóta elhunyt Fischer Blackkel – úttörő módszert dolgozott ki a részvényopciók és egyéb másodlagos piaci eszközök értékelésére.
A piacgazdaságban rendkívül fontos, hogy a vállalatok és a háztartások gazdálkodásuk során megfelelő kockázati szintet tartsanak. Ez a pénzpiacokon történik oly módon, hogy a piac teríti a kockázatot: közvetíti azoknak, akik nagyobb mértékben hajlandók azt vállalni. Az opciók és a határidős pénzügyi eszközök piaca jelentős szerepet játszik ebben a folyamatban, mert azok, akiknek kötelezettségei és jövedelmei a jövőben keletkeznek, biztosíthatják egy bizonyos szint fölött a nyereségüket, illetve megvédhetik magukat egy bizonyos szintnél nagyobb veszteségtől. Hogy mekkora a kockázat, és ezt hogyan lehet kiszámolni – erre dolgozták ki a megfelelő módszert a díjazottak.
Scholes 1973-ban publikálta a két éve elhunyt Fischer Blackkel a Black-Scholes képletet, amelyet manapság naponta használnak a részvényopciók értékelésénél. Merton hozzájárulása egy módszer volt, amellyel a képletet általánosítani lehet egy sor másodlagos pénzpiaci eszközre. Hármuk munkássága tette lehetővé azt a hihetetlen gyors növekedést, amit az elmúlt két évtizedben a pénzpiacokon tapasztalhattunk, de módszerük ennél szélesebb alkalmazásra is lehetőséget nyújt: hasonló formulákat lehet használni például biztosítások és különböző garanciák kockázatának kiszámításakor, s a beruházási döntésekkor is.
A Nobel alapítvány kiköti, hogy díjat csak olyan tudós kaphat, aki a díj odaítélésekor életben van. Ezért nem kaphatta meg – egyébként megérdemelt – kitüntetését poszthumusz Fischer Black. Viszont így történhetett, hogy a tavalyi egyik díjazott, William Vickerey, aki három nappal a bizottság döntése után hunyt el, átvenni ugyan nem tudta a Nobel-plakettet, ám a világ Nobel-díjasainak listáján mégis örökre szerepel a neve.
