Svédország területének felét erdők borítják. Emellett közel százezer tó pöttyözi a vidéket, így csak mintegy 10 százalék a megművelt föld. Száz évvel ezelőtt Európa egyik legszegényebb országában a lakosság 70 százaléka a mezőgazdaságból próbált megélni. A sorozatos éhínségek miatt a múlt század második felében a lakosság negyede vándorolt ki Amerikába. Ma a fejlett technológia jóvoltából a népesség 3 százaléka nemcsak ellátja a lakosságot élelmiszerrel, de a fölöslegből jut exporta is.
A harmincas évektől közel fél évszázados, szinte töretlen gazdasági növekedés jellemezte Svédországot, ami lehetővé tette a jóléti állam kiépítését. A hetvenes évek második felében jelentkezett az első, majd a kilencvenes évtizedben a második komoly recesszió. Ezek következtében Svédország mára az első ötből a tizenhetedik helyre csúszott vissza a világ leggazdagabb államainak ranglistáján.
A jelenlegi szociáldemokrata kormány drasztikus megtakarító intézkedésekkel, a jólét lefaragásával látott neki a szanálásnak. Az eredményt jól tükrözik az adatok: 1996-ban a GDP 1,3 százalékkal bővült (idén 2,5 százalékos növekedést várnak), megélénkültek a beruházások, s 38 év után először mutatkozott defláció. A kereskedelmi mérleg aktívuma 18 milliárd dollár, a folyó fizetési mérlegé 6,2 milliárd dollár. A költségvetés hiánya 22 milliárd dollárról tavaly 5,1 milliárd dollárra (a GDP 2,8 százalékára) csökkent, idén pedig hosszú idő óta először fog többletet mutatni, s első ízben nem kell majd külföldi kölcsönt felvenni a jóléti kiadások finanszírozásához.
Hazánknak Svédország a legjelentősebb kereskedelmi partnere a térségben, bár a részesedés egymás külkereskedelmében nem túl nagy (0,5-1,0 százalék). Az úgynevezett Gripen előszerződést követően jelentősen megnőttek a svéd befektetések Magyarországon: elérték a 400 millió dollárt. Ennek négyötödét a Wallenberg-csoport vállalatai adták, az általuk létrehozott vegyes vállalatok pedig 100 millió dolláros exportbevételi többletet eredményeztek – ez a gépvásárlás egytizedére rúg, pedig az üzlet még meg sem köttetett.
Két évvel ezelőtt Svédországot felvették az Európai Unióba, ami bizonyos mértékben megnehezítette a kereskedelmi kapcsolatokat, elsősorban a mezőgazdasági termékeket illetően. Az 1995-ös 25 százalékos visszaesést azonban 1996-ra a magyar élelmiszerek (fagyasztott sertéshús, szárított zöldség, szalámi, csemegekukorica, palackozott bor) kivitelének 16 százalékos bővülése valamelyest ellensúlyozta. A magyar export fontos termékei közé tartoznak még egyebek közt az izzólámpák, a férfikonfekció, a hűtőgépek, a gőzturbina- és gépjárműalkatrészek, s az elektromos áramfejlesztők alkatrészei.
Dánia a legkisebb és a legsűrűbben lakott a három skandináv ország közül. Dánia keskeny földnyelvvel kapcsolódik a kontinenshez, és ennek talán a geográfiánál nagyobb is a jelentősége: “európaibb” a másik két államnál. A háborút követően az ország belépett a NATO-ba, 1973-ban pedig az akkori Európai Gazdasági Közösségbe. A kapcsolat a mai unió és a dánok között sem felhőtlen. Ez ügyben – 1972 és 1993 között – négy népszavazásra kellett sort keríteni. A legközelebbit 1998-ban tartják, az amszterdami szerződésről.
Dánia kedvezően ítéli meg az Európai Unió keleti bővítését. A gazdasági minisztérium széles körben terjesztett, háromszáz oldalnyi tanulmányában bizonyítják, hogy a közép- és kelet-európai országok csatlakozása anyagi haszonnal jár Dánia számára.
A dán gazdaságot a svédénél korábban, a nyolcvanas években fogta fogyókúrára az akkori konzervatív kormány. Ennek nyomán az utóbbi években a gazdasági növekedés 2 százalék fölötti volt, viszonylag alacsony infláció és magas munkanélküliség mellett. A külkereskedelmi többlet 1996-ban több mint 7 milliárd dollár volt, s a folyó fizetési mérleg aktívuma is meghaladta a 2 milliárd dollárt. A költségvetési deficit csökkent, erre az évre az állam pénzügyei egyensúlyba kerültek.
Az ország dimbes-dombos, földje gazdag. A mezőgazdaság alapvető gazdasági ágazat volt az ország történetében, és ma is 25-30 százalékát adja az ország kivitelének.
Dánia nem igazán aktív tőkeexportőr, ugyanis az ipari cégek kétötöde száz főnél kevesebben foglalkoztató kis- és középvállalat. A magyarországi befektetések összege 47 millió dollár (alig egytizede a svédének). Másfélszáz dán-magyar vegyes vállalat működik; többségükben kereskedelmi tevékenységet folytatnak.
A külkereskedelemben a mérleg nyelve igencsak Dánia felé billen el: kivitelünk a felét sem éri el az onnan behozott termékek értékének. Élelmiszerek és gépek mindkét ország kivitelében szerepelnek. A magyar export legjelentősebb termékei ezeken kívül textilalapanyagok és járművek (Suzuki), onnan pedig vegyipari termékek, optikai műszerek és orvosi eszközök érkeznek még.
Norvégia a legfiatalabb önálló állam Skandináviában. Történelme során hol a svédek, hol a dánok foglalták el – a legutolsó perszonáluniót (népszavazás alapján) 1905-ben váltotta fel az önálló királyság. A mostoha klíma és a hegyes-fjordos vidék miatt az ország területének mindössze 3 százaléka művelhető. A hatvanas években felfedezett kőolajkincs alapvető változást idézett elő a korábban meglehetősen szegény ország életében. Egyes kutatók szerint a puritán, egyszerű életmódhoz szokott norvégok még ma sem tudnak mit kezdeni hirtelen jött gazdagságukkal.
A norvégok magukat “másmilyen országnak” nevezik, és már két ízben mondtak nemet az európai közösséghez való csatlakozásra. Az unióval azonban sajátos szerződések kötik össze őket – például a halászat, vagy hogy Izlanddal együtt csatlakoztak a schengeni megállapodáshoz. A norvégok megpróbálják a kereskedelmi szabadterület előnyeit élvezni anélkül, hogy – mint azt ők vélik – függetlenségüket fel kellene adniuk. Úgy tűnik, jól számítottak: a kívülmaradás – az elmúlt két és fél év tapasztalatai alapján – inkább előnyökkel járt Norvégia számára.
A gazdaság húzóágazata a szénhidrogén-termelés. A kitermelt kőolaj kilenc tizedét, a gáz teljes egészét exportálták. A 4,9 százalékos munkanélküliségi ráta egyes szakmákban munkaerőhiánnyal párosul. A fizetési mérleg aktívuma 11,7 milliárd dollár (a GDP 7,5 százaléka), és nettó külföldi követeléseinek nagysága 12 milliárd dollár – azaz Norvégia nettó hitelezővé vált. A kereskedelmi mérleg aktívuma is jelentős, és a jövőben valószínűleg csak javulni fog.
Ennek ellenére – vagy épp ezért – a magyar-norvég árukapcsolatokat a magyar aktívum jellemzi. Exportunk 70 százalékát feldolgozott termék, alumínium félgyártmányok, hűtőgépek, vegyipari cikkek, bútorok, textíliák, friss és feldolgozott zöldségfélék és borok adják. Az import sokféle ágazatot és terméket ölel fel, de a forgalom felét a feldolgozott termékek csoportja teszi ki.
