Kisebbfajta opciós piac nőtte ki magát tavaly a BÉT-en kívül, erősítvén azok érvelését, akik szerint a nem szabványosított opciók alapvetően nem tőzsdei termékek. A legnagyobb szereplővé a Hypo Securities vált, jóllehet a cég opciókkal csak nagy darabszámban kereskedik, így az effajta termékek a kisbefektetők részére nehezebben hozzáférhetőek.
A nem szabványosított opciók kétoldalú üzletek, melyben a felek rögzítik a szerződés feltételeit: a részvények darabszámát, a kötési árat, az opciós díjat és a lejárat időpontját. A kötelezettnek megfelelő készpénzfedezettel kell rendelkezni. Ezt már csak azért is fontos hangsúlyozni, mert a tavalyi botrányban érintett brókercég kereskedési jogát éppen ennek hiánya miatt függesztették fel.
Az esetből a BÉT, valamint a Központi Elszámolóház és Értéktár (Keler) szakemberei azt a tanulságot vonták le, hogy a jövőben a megkötött üzletekért nem vállalnak felelősséget, ezért a nem teljesítés kockázatát kizárólag a jogosult viseli – tudtuk meg Schalkammer Erikától, a Tőzsdetitkárság megbízott vezetőjétől.
Az opciók visszatérését a parkettre valószínűleg nagy érdeklődés övezi majd, hiszen az elmúlt időszakban nehéz volt úgy vételi opciót kötni, hogy azt később ne érvényesíthették volna. Az opcióknál – a határidős BUX-ügyletekhez, illetve a lombardhitelekhez hasonlóan – a saját tőke aránya az idegen tőkéhez képest igen alacsony: a részvényár töredékének a befizetésével az egész részvény árfolyamváltozásából profitálhat a befektető. Ráadásul az értékpapír-vásárláshoz szükséges összeggel sem kell rendelkeznie, hiszen az üzletkötés tárgyául szolgáló papíron még az érvényesítés napján túlad, így elszámoláskor csak a kötési ár és az eladási ár közötti nyereség marad. Sokan úgy vélik, hogy a jelenlegi piaci helyzetben érdemes olcsón vételi opciókat vásárolni, míg mások – akik a mostani tőzsdei irányzat megváltozását jósolják – az eladási opciókat részesítik előnyben.
E sajátos piacon a jövő év elején újabb fejlemények várhatóak. Amennyiben a BÉT vezetősége is áldását adja, bevezetik a szabványosított opciókat. Alkalmasint e termékek immár évek óta várnak a hivatalos kereskedelmüket engedélyező zöld jelzésre. A csúszást az illetékesek az elszámolási nehézségekkel indokolják. Ugyanakkor az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet jóváhagyása is várat még magára.
A szabványosított opciós termékek egyébként annyiban mindenképpen különböznek a nem szabványosítottaktól, hogy előre meghatározott kerettel rendelkeznek (amely egységes a lejárat időpontjában, darabszámában és a kötési árban), ezért könnyen továbbadhatók, átruházhatók. További fontos eltérés, hogy az üzletek teljesüléséért a tőzsde és a Keler garanciát vállal. Ha például egy lejáratra a Mol-részvények 4500 forintos kötési árához 50 forintos díj tartozik, és ez utóbbi az árfolyam-emelkedés hatására 100 forintra nő, a befektető máris megduplázta pénzét, amennyiben az opciós jogot továbbadja. Veszteségei viszont korlátozottak, hiszen az 50 forintos díjnál többet egész egyszerűen nem veszíthet.
A kereskedés a BUX-hoz hasonlóan évi négy – márciusi, júniusi, szeptemberi és decemberi – lejáratra folyik majd. Egy határidőhöz több kötési ár is társul; a díjat ehhez rendelik hozzá. (Mondjuk a TVK-részvények decemberi lejáratához tartozik majd egy 4200, egy 4500 és egy 4800 forintos kötési ár; az ezekhez párosuló díjak a fejlemények hatására váltakoznak.) A piac kezdeti likviditását az árjegyző biztosíthatja, akit egy későbbi pályázaton választanak ki (megjegyzendő: a szakértők korántsem egységesek abban, hogy szükség van-e egyáltalán árjegyzőre).
A tervek szerint nem minden tőzsdére bevezetett részvényre lehet majd opciót kötni. Először csak a BUX-ra és talán a likvidebb papírokra (a Mol, a TVK és a Matáv később bevezetendő részvényeire). Nem nehéz azonban megjósolni, hogy a szabványosított opció gyorsan a spekulánsok kedvencévé válhat. Pontosan azért, amiért annak idején a BUX is olyan népszerű lett: a magas profitkilátások miatt.
