Két szakaszban összesen 2000 megawattnyi erőművi blokkot telepítenének hazánkban a hazai “kapacitásfejlesztési”, vagyis erőmű-fejlesztési tender keretében. Az első, 2002-ben záródó lépcsőben 800 (plusz-mínusz 200) megawattnyi, 200 megawattnál kisebb blokkokra, a második szakaszban – ugyanekkora összes kapacitás mellett – a 200-nál nagyobbakra várnak pályázókat. Méghozzá kizárólag magántőkét, függetlenül attól, hogy a jelentkező szerzett-e Magyarországon tulajdont, vagy sem.
Bakács István, a pályázatot kiíró Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. kereskedelmi és fejlesztési igazgatója megerősítette azon értesülésünket, hogy a hét elejéig az első szakasz tenderfüzetét harmincnál több, a másodikét pedig kilenc érdeklődő vásárolta meg. Igaz, a pályázat beadási határidejéig – szeptember végéig – dől el, ki lesz közülük a valódi befektetőjelölt, de a múlt keddi pályázati konferencián is harmincnál több érdeklődő jelent meg.
Lapunk információja szerint két kategóriában várható különösen nagy verseny. A kisebb, gáztüzelésű blokkokokért a legfeljebb megvalósítható 500 megawattnyinál háromszor nagyobbra becsülik a lehetséges ajánlatok nagyságát. Hasonló a helyzet a második kör nagy, azaz általánosan alaperőműként emlegetett blokkjaira. A kilenc tendervásárló közül eddig a Paksi Atomerőmű, a Mátrai, valamint Dunamenti Erőmű Rt. neve vált ismerté.
Az érdeklődés legfőbb oka a tét nagysága: a 2006-ig beruházott tőke elérheti – a majdan megvalósuló erőművek típusától függően pedig akár meg is haladhatja – a 3 milliárd dollárt. A másik ok az, hogy Nyugat-Európában jelentős kihasználatlan kapacitások léteznek, s – részben a környezetvédelmi mozgalmak ereje miatt – amúgy is megnehezült az új erőművek létesítése. A másik oldalon, Közép- és Kelet-Európában a befektetők preferálta területek közül egyedül Magyarországon várnak külföldi beruházókat az energiaiparban; a cseh és lengyel gazdaságirányítás jelenleg elutasítja ezt a megoldást.
A kapacitástender mindenképpen emeli majd a hazai villamos áram fogyasztói árát. Akadnak azonban kivételek, elsősorban a szenes erőműveknél. Esetükben az elöregedett blokkok cseréjével, illetve hatásfokuk közel kétszeres javításával mérséklődhet az áram előállítási ára. A fogyasztói tarifák majdani emelkedését ellentételezheti viszont az ágazat – talán éppen a magyar tagság idejére megvalósuló – unió-konformitása és az egyértelműen javuló környezetvédelmi kibocsátási értékek.
A befektetők számára néhány kérdés azonban nyitott maradt: a tenderkiírás helyenként ugyanis pontatlanul fogalmaz. Egyesek kifogásolták, miért csak magyar nyelvű okmányokat fogad el az MVM Rt. Kérdésünkre Tombor Antal, a társaság vezérigazgatója ezt természetes előírásnak nevezte, ami megfelel a nemzetközi gyakorlatnak (az MVM-ről szóló cikkünket lásd a 22. oldalon). Több befektető kifogásolta a hosszú távú áramátvételi szerződések hiányát. Ez a kérdés a befektetett tőke megtérülése miatt fontos (az erőművek kizárólag az MVM-nek adhatnak el áramot, hasznuk tehát a szerződésen múlik). Ráadásul a hazai villamosipar mai működési modellje is csak a 2000. év végéig marad érvényben.
