Gazdaság

Újabb buborék a pénzvilágban?

Különös dolgok történnek manapság a pénzvilágban – állapította meg a minap a londoni Financial Times, drámai hangvételű szerkesztőségi cikkében. A Kínai Népköztársaság által kibocsátott dollárkötvényeket például hatalmas étvággyal veszi fel a tőkepiac, holott azok alig egy százalékkal nagyobb hozamúak, mint az amerikai kincstár kötvényei. Ugyanehhez a bázishoz viszonyítva a szintén keresett szlovén állampapírok esetében fél százaléknál is kisebb többlethozam adódik. A lap megállapítása: a világban fennálló viszonylagos pénzbőség közepette a befektetők hajlamosak eltekinteni az adós ország valós kockázatától, mivel vadásznak az olyan értékpapírokra, amelyek valamivel többet hoznak, mint az amerikai, japán vagy német állam kockázatmentes kötvényei.

A kötvényhozamok, banki kamatok világszerte lent vannak, hiszen a legtöbb fejlett országban árstabilitás uralkodik. Mégis, vagy éppen ezért, a szaklap óv egy újabb pénzügyi “buborék” kialakulásától: attól az önerősítő folyamattól tehát, amely a mesterségesen olcsó pénz kínálata révén felhajtja a különféle aktívák (értékpapírok, ingatlanok, részvények) árát. A buborék ugyanis – már csak ilyen a természete – egy idő után ki szokott pukkanni.

Valóban érdekes, hogy 8 és 10 százalékos éves dollárhozam mellett milyen élénk érdeklődés van például a mexikói adósságpapírok iránt, nem is sokkal az 1994. decemberi válság után. A tőkepiacnak láthatóan rövid az emlékezete, és ismét megjött az étvágya a kockázatokra. Pedig Mexikó hosszú távú országkockázatát a nemzetközi hitelminősítők a spekulatív kategóriába teszik: a Standard & Poor’s mércéjén ez csupán BB, ami épp csak Románia vagy Oroszország besorolása (BB-) felett van. De akkor miért is csodálkoznánk, hogy a BBB+ kockázatú Kína, vagy az ennél is jobb, A besorolású Szlovénia állampapírjai iránt olyan nagy az érdeklődés.

E folyamat érinti hazánkat is. Alig két éve még a legjobb adósokhoz képest 2-2,5 százalékkal (azaz 200-250 bázisponttal) nagyobb hozamot kellett ajánlanunk ahhoz, hogy a nemzetközi pénzpiacon jegyezzenek a magyar állami adósságpapírokból. Ma a Magyar Nemzeti Bank is fél százalékkal a piac alját jelentő AAA (vagyis gyakorlatilag kockázatmentes) állampapírok hozama felett juthat kölcsönforráshoz.

Mi vagyunk ennyire jók, vagy a pénzvilág szokásai változtak meg? Az bizonyos, hogy 1995 elejéhez képest – amikor Magyarország BB+ besorolását “negatív kilátások” megjegyzéssel kommentálták a hitelminősítők – jelentős javulás következett be gazdaságunk megítélésében. De a jogos öröm mellett azt is el kell ismerni, hogy a jelenlegi felértékelés az egész térségünkre vonatkozik: hazánk mellett a mai BBB- besorolásban osztozik Horvátország, Lengyelország és Szlovákia is, míg Csehország kockázati minősítése ennél jobb.

Egyszerre hat tehát a régió iránti pénzpiaci bizalom fokozatos erősödése, és a nemzetközi likviditásbőség miatti befektetői étvágy. A pénzbőség okai többfélék: elég laza az amerikai monetáris politika, és expanzív a japán is. Nyugat-Európa országaiban pedig mindenhol szigorú költségvetési politikát folytatnak, így a korábbinál kisebbek az állami deficitek finanszírozási igényei (miközben a jegybankok éppen ellenkezőleg, eléggé bőre engedik a pénzkínálatot). Érthető tehát, hogy az állampapírok hozama e meghatározó piacokon igen mérsékelt.

E háttér ismeretében nem meglepő, hogy a befektetési intézmények vadásznak a jobb hozamokra. Mindaddig, amíg ilyen a piac helyzete, a közép- és kelet-európai országok kölcsöntőkéhez jutása könnyű lesz. A magyar vagy az orosz tőzsde pezseg, s a “felemelkedő” országok jegybankjai és nagyobb vállalatai, hitelintézetei sohasem látott kedvező feltételek mellett jutnak forrásokhoz.

A nagy befektetési bankok legfrissebb hírleveleikben ügyfeleiknek továbbra is ajánlják térségünket. De a kockázat gondolata kétségkívül benne van a levegőben: a Financial Times csak azt írta le, amit magánbeszélgetésekben gyakran hallani. Ezen új piacok – és ideértendők az ázsiai “tigrisek” is – meglehetősen változékony résztvevői a nemzetközi pénzfolyamatoknak. Ráadásul az olyan kiszámíthatatlan események, mint az 1993-as magyarországi aszály, vagy az idei áradások a kis, nyitott nemzetgazdaságok megítélését azonnal érintik. A befektetési bankok például máris lefelé módosították a cseh gazdaság várható éves növekedési indexét.

A “kiemelkedő” piacok iránti érdeklődést nyilván azonnal lecsökkentené egy jelentősebb kamatemelkedés az Egyesült Államokban; ennek esélye egyre nagyobb. Az erősödő nyugat-európai konjunktúra is inkább azt valószínűsíti, hogy a jegybankok módosítanak az eddigi laza monetáris politikán. Azt tehát, hogy térségünkre mekkora bizalommal tekintenek a befektetők, igazából akkor tudjuk majd meg, ha a mai, “buborékveszélyes” állapotból arrébb mozdul a nemzetközi tőkevilág.

(A szerző az EBRD igazgatója)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik