Jó ideje hiányolták már a hitelminősítés intézményét a tőkepiaci szereplők, mígnem az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) megvalósíthatósági tanulmányt készített az ügyben. E dokumentumon aztán más is kapva-kapott: nemcsak a USAID kezdett egy majdani hitelminősítő szervezésébe, hanem megalakult – a már jó ideje fontolgatott – IHB Információ-, Hitel- és Befektetésminősítő Rt. is. Ahogy a társaság vezérigazgatója, Bódy Sándor a Figyelőnek elmondta: kereken tíz éve kezdte építgetni szakértői rendszerét. A cég a Masped Finance és a Bankconsult 30 millió forintjából jött létre. Ez azonban – az említett USAID-tanulmány szerint – még nem biztosítja az illető cég függetlenségét, ami pedig egy hiteles minősítő köztudottan legfőbb erénye. Ahhoz legalább 80-120 milliós tőkére, s a tulajdonosok legfeljebb 15 százalékos részesedésére van szükség – szögezte le a tanulmányt szerző Financial Services Volunteer Corps. (No meg – tették hozzá – egy független szakértőkből álló rating-bizottságra, megfelelő módszertanra és adatbázisra.) Ennek szellemében a cég idei közgyűlésén 50 milliós tőkeemelésről határoztak, melyet év végéig adnak össze az egy tucatra gyarapodó tulajdonosok. Hogy végül milyen mértékűre duzzad az alaptőke, az nagyban függ azonban attól, mennyi befektetőt és tőkét toboroz időközben a Focus: azaz az a hitelminősítő, melynek alapításánál a maga 220 millió forintjával a USAID bábáskodik.
Ugyanakkor módosulni látszanak a szempontok is, amelyek mentén a független lét elbírálható. Ezek kidolgozására egyáltalán az ad okot, hogy hitelminősítőkre vonatkozó jogszabály még nincsen, az értékpapírtörvény pedig épphogy csak megemlékezik a problémáról, mondván: a minősítő által adott besorolás értékpapír-kibocsátás esetén a befektetői tájékoztatóban feltüntethető. Ehhez azonban az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet kvalifikációja szükséges a hitelminősítőről, aminek pedig mások mellett a függetlenség hitelt érdemlő bizonyítása az alapja.
Az IHB riválisa mindenekelőtt a Focus lesz, aminek a szervezése tavaly októberben a Magyar Bankszövetséggel kötött együttműködési megállapodással kezdődött. Majd egy piackutatás erősítette meg az alapítandó hitelminősítő létjogosultságát (Figyelő, 1997/4. szám); végül – szinte egyenesen a Moody’s alelnöki székéből, de immár a First Washington Associates színeiben – Budapestre érkezett az a tanácsadó, aki az alapítást szervezi. Roderick Rumreich a Figyelő kérdésére elmondta: a piac aktívabb, a minősítő iránti érdeklődés a mégoly nagy várakozásokat is felülmúlja. A társaság – melynek vezérigazgatója szeptembertől Rotyis József lesz, aki a tőzsdetitkárság ügyvezető igazgatóságát hagyta oda e posztért – a bankok, brókercégek közül igyekszik tulajdonosait verbuválni. Teszi ezt egészen októberig, összesen legalább százmillió forint erejéig, és úgy, hogy a többségi tulajdon magyarországi társaságok kezében maradjon.
Mindezzel azonban korántsem teljes a hitelminősítő intézetre ácsingózók sora. Noha lehetőség a csatlakozásra bőven akad, információink szerint további két csoportosulás készül hasonló ügynökséget, illetve adatbázist létrehozni. Ez az aktivitás az egész térségben egyedülálló: eddig ugyanis egyetlen úgymond helyi cég jött létre, a Közép-Európai Minősítő (CERA). A szintén félmillió dollár alaptőkéjű, lengyelországi intézmény megalakulásához ugyancsak a USAID nyújtott segítő jobbot. Emellett csupán Prága ad helyet hasonló próbálkozásnak, minek következtében az itteni intézmények egyaránt regionális piacszerzésre törnek. Romániában és Szlovákiában mindkét cég fantáziát lát; az IHB ezenkívül horvát- és csehországi, a Focus szlovéniai babérokra tör. Ennek azonban jelentős gátja van: független helyi szakértő gárdára lelni ugyanis igen nehéz. Bódy Sándor szerint ehhez képest adatbázist “szerezni” és a technológiát odatelepíteni sokkal kisebb feladat.
– Pontosan a szakértelem az, amiben a magyar piac kiváló, még ha a hitelminősítői ismeretek hiányoznak is – vélte Roderick Rumreich. Azt azonban talán már sikerült megértetni: a besorolás nem arról árulkodik, hogy a vállalat jó-e avagy rossz, hanem annak a valószínűségét mutatja, hogy adott fizetési kötelezettségét képes-e teljesíteni. A tőkepiac szereplői ugyan ma már érzik a minősítések jelentőségét, ám még így is jó néhány évnek el kell telnie ahhoz, hogy a kisbefektetők is figyelembe vegyék döntéseiknél a besorolásokat.
Mindezek tudomásul vétele, valamint a cég hiteles forrásként való elfogadtatása legalább öt évig eltart Magyarországon – jósolta az IHB-ról Bódy Sándor. E folyamatot természetesen gyorsíthatja, ha egy már bejáratott minősítő a nevét adja a társaság munkájához. Így az IHB éppen partnert keres és tulajdonképpen vél is találni a Thomson BankWatch cégben. Az együttműködés mikéntjéről még folynak a tárgyalások, de e társaság szereti magát úgymond bevásárolni a pártfogoltba, mint ahogy tette azt például a ciprusi Bree esetében. A Focus is szándékszik szerződtetni nagy nevet maga mellé, amiért is információink szerint többek között az S&P-vel tárgyal. Megállapodásuk abban állna, hogy az S&P helyi kibocsátások esetén a Focust ajánlaná (a besoroláshoz ráadásul a nevét is adná), az európai tőkepiacokra pályázókat viszont a Focus irányítaná az S&P-hez. Az egyezséget pedig esetleg némi Focusos tulajdonhányaddal is nyugtáznák a felek.
A Focus elsősorban fizetési kötelezettségeket minősít majd, legyen az önkormányzati kötvény vagy bankok, egyéb pénzügyi intézmények papírja. Befektetési alapokat viszont nem, hiszen nem ezek vállalnak fizetési kötelezettséget – azt az általuk vásárolt értékpapírok testesítik meg. A nyugdíjalapok és biztosítók minősítése még kérdéses, mivel más, jóval bonyolultabb technikát igényelnek. Emellett – várhatóan valamelyik gazdaságkutató intézménnyel közösen – a rendszeres kiadványt indítanak a piaci trendekről és gazdasági folyamatokról. Vállalati adatok és szektoriális elemzések közlését is fontolgatják. A majdani cég a harmadik évre már nyereséggel számol, bár az eredeti számítások valamelyest módosultak. A társaság ősszel ugyanis már indulni akart, ehelyett azonban csak most kezd elemzők keresésébe. Az idénre kalkulált öt minősítés tehát elmarad, ez azonban nemigen súlyosbítja az 1998-ra becsült félmilliárd forintos veszteséget. A társaság az árait a piackutatásban jelzett szélsőértékek közé lőtte be. A felmérés 3 és 30 ezer dollár közötti sávot mutatott, a Focusé végül is 6-25 ezer dollár lesz.
Minthogy a kötvényforgalmazás manapság kevéssé jövedelmező, az IHB olyan konstrukciót próbál kidolgozni, amivel a minősítés díja úgy építhető be az árba, hogy a forgalmazó marzsa se csorbuljon – magyarázta Bódy Sándor. A díjat ily módon igyekeznek a kibocsátás eredményességéhez szabni. A társaság kötvények, projektek minősítése mellett – a Focusszal ellentétben – részvények, vállalatok kategorizálását is vállalja. Emellett – a második világháború előtti Országos Hitelvédelmi Egylet mintájára – civil szervezet létrehozását is “bátorítja”. Hasonló céllal már alakult néhány szerveződés, kevés sikerrel. Mindeddig az IHB fáradozása sem járt eredménnyel, kitartását azonban bizonyára erősíti, hogy így – az egyesületi tagok személyében – stabil megrendelői bázisra tehetne szert, még ha a tagoknak nyújtott kedvezmény révén úgymond diszkont áron is.
Besorolási kategóriáit illetően mindkét társaság egyedi, testre szabott rendszert dolgozott ki. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy eldőlt, milyen skálát használ a majdani Focus. Azt latolgatták ugyanis, vajon a helyi kötvényekre hazai kategóriákat hozzanak-e létre, vagy netán a nemzetközi terminológiához passzoló skála követése volna üdvözítő. Végül az előbbi elgondolás győzedelmeskedett, ami azonban a nevezett kategóriákon első ránézésre tulajdonképpen észre sem vehető. A besorolások az S&P betűjeleire rímelnek, ám értelmezésük merőben más. A különbség a futamidők értékeléséből adódik. Megvizsgálva ugyanis az S&P minősítéseit, azt tapasztaljuk, hogy az adott kötelezettség nem teljesítésének aránya középtávon – azaz az első 3-5 évben – a befektetői kategória valamennyi stációjában (sőt néhány fokozat erejéig még alatta is) egyformán alacsony, eltérés alig akad. E késedelmek, fizetési mulasztások arányában és bekövetkezésének valószínűségében hosszabb időtávokon természetesen nagy a különbség az egyes kategóriák között. Minekutána a rövidebb lejáratokat precízebben kívánja elkülöníteni a Focus, besorolásait eszerint magyarosította. A hazai kategorizálás mellett szól Roderick Rumreich szerint az is, hogy ezáltal “kikerülhető” a Magyarországnak a nemzetközi minősítői porondon szabott kockázati plafon. (Azonos besorolási rendszereken belül egy adott intézménynek az országminősítésnél magasabb besorolást adni mégsem ildomos.)
Az IHB kibocsátó minősítési rendszerében a cég “monogrammal” ékesített jelzések A1-től haladnak az A2-n, B1-n keresztül egészen az E-ig. Utóbbira az a társaság érdemesül, amely “igen komoly problémákkal küzd” és ezek külső segítség híján életképességét is megkérdőjelezik. Az adósságbesorolásokat illetően a befektetési kategória a nemzetközi betűhasználatot követve IHB-AAA-tól IHB-BBB-ig tart. Innen kezdve a spekulatív kategóriába süllyed az ügyfél, ami a teljes fizetésképtelenséget szimbolizáló IHB-D-vel ér véget.
