Semmi kétséget nem hagyott a francia kormány afelől, hogy végre is hajtja a költségvetési deficit maastrichti szintre történő leszorítását célzó intézkedéseket. A végleges stratégiát az elmúlt héten hozták nyilvánosságra az auditált államháztartási mérleggel egy időben.
A hiteles költségvetési deficit eszerint a maastrichti megállapodásnak megfelelő 34,4 milliárd frank helyett, 51,4 milliárdra rúg. A kormány csomagterve eredményeképpen 32 milliárd frank többlethez jut az államkassza, amelynek zömét a nagyvállalatok fizetik meg. A GDP 0,4 százalékára rúgó összegből 22 milliárdot az idén és jövőre is beszedendő 15 százalékos különadó fedez majd. Ennek révén a jelenleg 33,3 százalékos alapadó, amelyet most is további 10 százalékos adópótlék terhel, (Figyelő, 1997/30. szám) 41,6 százalékra emelkedik.
A francia államháztartás rendezési tervét nyugalommal fogadta a paic, a befektetők úgy értékelték, hogy a szigorítások nem veszélyeztetik kiszámíthatatlanul a tőzsdén jegyzett vállalatok nyereségét hosszú távon.
Ha az államháztartási reform közvetlen hatása nem is volt jelentős a részvénypiacra, a közvetett már figyelemre méltóbb, főként azért, mert tartósabb és a jelek szerint egész Európára kiterjedő következményekkel jár. A franciák Maastricht iránti elkötelezettsége, valamint a német pénzügyminiszter elhangzott kijelentése, miszerint a bűvös 3 százalékos küszöb “csak” szélsőséges helyzetben léphető át, azaz átléphető, a gyenge euró biztos megvalósításába vetett hitet erősítették. Ez a valutapiaci álmoskönyv szerint a márka térvesztését, egyúttal a dollár jelentőségének növekedését jelenti. Az eredmény ismert: a dollár a múlt hét közepén áttörte az 1,84 márkás árfolyamszintet, ami utoljára 1991-ben fordult elő.
Az amerikai valuta otthonról is kapott, igaz, nem kézzelfogható segítséget. A Fed elnöke kongresszusi beszámolójában bár a közeli kamatemelés esélyét elvetette, határozottan kijelentette, hogy a leghalványabb jelre bármikor kész inflációs megelőző terápiára. Alan Greenspan ez évre az amerikai gazdaság fékeződését prognosztizálta, előrejelzése szerint a GDP 3-3,25 százalékkal növekszik, 1998-ban pedig 2-2,5 százalék között lesz a bruttó hazai termék gyarapodása. 1996 első negyedében még 5,9 százalékot tett ki a GDP-bővülés. Az infláció ugyanakkor meglepően alacsony maradt, év végéig 2,25-2,5 százalékot prognosztizál a Fed, 1998-ra pedig 2,5-3 százalék közötti rátára számítanak az amerikai monetáris irányítók. Az előrejelzések egyetlen nagy kérdőjele az alig 5 százalékos munkanélküliség, amely bármikor az áraknak a kívánatosnál nagyobb lendületet adó keresletnövekedéssel járhat, amelyet csak hitelszűkítéssel lehet megfékezni. Hogy rövid távon nem várható kamatszigorítás, az eufóriát okozott a New York-i részvénypiacon, a Dow Jones az elmúlt héten naponta újabb és újabb rekordmagasságokra emelkedett és csütörtökön átlépte a 8100-as küszöböt. Eközben egy másik statisztika a kötvénypiacon okozott örömöt, eszerint az Egyesült Államok államháztartásának mérlege, a májusi 48,49 milliárd dolláros hiány után júniusban 54,52 milliárdos szufficitet jelzett. Az 1996. október 1-jén kezdődő és most szeptember 30-án záruló pénzügyi év első kilenc hónapjában a deficit 11 milliárd dollár alatt maradt, és az év egészére 40-50 milliárdos hiány várható, szemben az előző 12 hónap 106 milliárd dollárra rúgó negatívumával. A hírre a kötvénypiac “hőfokmérője”, a 30 éves államkötvény kamata azonnal süllyedni kezdett, a hét eleji 6,51 százalékról hét végére 6,41 százalékra csökkent az értéke.
A távlati kamatemelés esélye viszont a dollárt támogatja, amelynek diadalmenetét egyelőre nem akadályozták meg a szokásos, és a héten is elhangzott jegybankvezetői kijelentések, miszerint vigyázó szemmel figyelik az amerikai valuta fejlődését. A Bundesbank bölcsei végül is semmit nem tettek a nemzeti valuta megtámogatása érdekében, érintetlenül hagyták az alapkamatot, bár a hét végi nyilatkozatok szerint vigyázó szemmel figyelik a márka sorsának alakulását.
A zöldhasú erősödése, valamint a Wall Streetről Európába érkező jó szelek az Öreg Kontinens részvénypiacain is eufóriát okoztak. Különösen Párizs és Frankfurt élvezte a helyzet előnyeit. A CAC 40 az elmúlt héten 3000 pont feletti rekordot írt, a DAX 30 pedig 4200 pont feletti történelmi csúccsal tette emlékezetessé az elmúlt napokat, egyedül a londoni City hangulata maradt visszafogott. Húsz hónap alatt a párizsi tőzsde nyeresége 60, a frankfurtié 90 százalék volt. E két piac a legnagyobb haszonélvezője a jelenlegi valutaparitásoknak, ennek köszönhetően lélegzetvételhez jutnak a helyi vállalatok, javulnak a nyereségkilátások, és ez gyógyír lehet a jelenlegi gazdasági bajokra. A Rajna partján fekvő két államban a krónikusan kritikus munkanélküliség, és a belső kereslet lanyhasága nyomasztja a nemzeti valutákat, valójában a dollár szárnyalásának jelensége, nem az amerikai fizetőeszköz erősödésével magyarázható, sokkal inkább a márka és a frank gyengülésével – érvelnek bizonyos szakértők. Ezt a véleményt látszik alátámasztani a dollár különböző valutákkal szembeni árfolyam-alakulása. A valóság, hogy miközben január óta a márkával szemben 19 százalékot nyert a dollár, addig egy áprilisi kiugrástól eltekintve, stabilan tartotta a 115 jenes árfolyamot, az angol font pedig összesen 1 százalékot veszített értékéből. Ezen véleményeknek ellentmondani látszanak a hét végi valutapiaci események, amelyek inkább a dollár erősödését, semmint a márka gyengülését jelezték, a zöldhasú pénteken izmosodott a fonttal szemben is, svájci frankárfolyama pedig évek óta nem látott magasságra, 1,51 frank fölé emelkedett.
Az erős dollár végső soron mindenkinek megoldást jelent – állította Hervé Goulletquer, a Credit Lyonnais közgazdásza. Az Egyesült Államok számára azért jó, mert fékezi a gazdaságot, és így a monetáris irányítók nem kényszerülnek a piacokat felkavaró kamatemelésre. Japán ugyancsak elégedettnek tűnik a jelenlegi árfolyamszinttel, Európának pedig nincs választása. A maastrichti kritériumok eléréséhez ugyanis szükség lenne a gazdaságok felpörgésére, a jegybankok mozgásterét viszont a már amúgy is alacsony kamatszint alaposan beszűkítette, így a munkahelyteremtés és a belső kereslet élénkítésének egyetlen eszköze maradt a nemzet valuta leértékelődése.
