Inflációs nyomást gyakorol a szigetországban a robosztus gazdasági fellendülés és az ezzel járó hazai keresletnövekedés – indokolták a jegybank szakértői a döntést, amellyel 6,75 százalékra emelték az alapkamatot. A Labour-kormány rögtön a hatalomra kerülése után ugyanezzel az indokkal drágította meg 0,25 százalékponttal a hitelfelvételt. A következő hasonló lépést már a jegybank tette meg, miután a kormány átruházta rá a döntés jogát, kimondván: a jövőben a kabinet csak az inflációs célokat jelöli ki, a monetáris gyeplő azonban a Bank of England kezébe kerül.
A múlt héten publikált statisztikák szerint júniusban az éves szintre vetített drágulás 2,7 százalékra emelkedett, túllépve a kormány által egész évre felső határként megjelölt, májusban még tartott 2,5 százalékot.
A kamatemelés – amelyet átmenetileg megkérdőjelezett egy másik statisztika, amely az ipari termelés 1,1 százalékos visszaesését jelezte – lendületet adott a fontnak. A brit valuta árfolyama a hét végén 3 márka fölé emelkedett (hasonlóan magas szintet utoljára 1991 májusában jegyeztek fel), a francia fizetőeszközzel szemben pedig átlépte a pszichológiai határként nyilvántartott 10 frankos árfolyamot.
