Az elmúlt évi belföldi cukoreladásokat figyelembe véve fél-másfél millió hektoliter közé tehető a hamisított bor mennyisége. Összehasonlításul: tavaly az országban 3,2 millió hektoliter borhoz elegendő szőlő termett, s több mint 110 millió dollár exportbevétel származott a bor kiviteléből.
A hamisítás titokban tartása – bizonyos mennyiségig – szinte minden termelőnek érdeke, hiszen ha külföldön híre megy, hogy egy országban manipulálják a borkészítést, az a korrekt termelőknek is óriási károkat okoz. S jóllehet, a magyar nyugati kivitelt szigorúan ellenőrzik – az európai uniós piacra biztosan nem kerülhet hamis bor -, az áttételes hatások sem csekélyek. Elég megemlíteni az egy évtizeddel ezelőtti osztrák borhamisítási botrányt.
Az idén azonban már olyan méretekben hamisítják a bort, hogy az kiszorítja a tisztességes termelőket a belföldi piacról. Információink szerint mintegy félmillió hektoliterre tehető az a szőlőbor, amelyet a termelők a pancsolt borok térnyerése miatt nem tudnak eladni. A Hegyközségi Nemzeti Tanács (HKNT) számításai szerint ez 3-4 milliárd forintos kárt okoz az államnak, nem beszélve a tisztességes termelőkről, akik közül egyre többen fontolgatják, hogy abbahagyják a termelést – vagy maguk is hamisítókká lesznek.
De ha a hegyközségekbe tömörült termelőknek kárt okoz a csalás, miért nem lépnek fel ellene? Szendrődy Győző, a HKNT elnöke leszögezte: a tanács nem hatóság, nincs joga bormintát venni, analizálni, ellenőrizni a pincéket és a borkészítési technológiát. Az állampolgári feljelentések pedig meglehetősen kockázatosak a fizikai erőszaktól sem visszariadó hamisítómaffiákkal szemben. S ebben az esetben is igaz az a tétel, hogy minél többen pancsolnak egy térségben, annál nagyobb közöttük az összetartás. A hamisítást egyébként az érvényben lévő jogszabályok – például a bortörvény és az élelmiszer-ipari törvény – most is tiltják, csak a rendőrségnek, az adóhatóságnak, valamint a vám- és pénzügyőröknek érvényt kellene szerezniük az ott leírtaknak. A HKNT tavaly több illetékes minisztert is levélben keresett meg, hogy alkalmazzák határozottabban az állami hatósági eszközöket. A belügyminiszteren kívül azonban válaszra sem méltatták a szervezetet.
Sokan az új bortörvénytől várnak látványos változásokat, a szakemberek azonban arra figyelmeztetnek: nem az előírásokkal van baj. (Figyelő, 1997/9. szám) Úgy vélik, a hamisítói “lobby” és az ezt kiszolgáló háttéripar túlságosan erős ahhoz, hogy a jogszabályok és a lanyha hatósági fellépés javíthatna a helyzeten. Inkább az érdekeltségen kellene változtatni. A számok magukért beszélnek. A tavaly alaposan megdrágult, kilogrammonként 35-50 forintos szőlőből lehetetlen literenként 70-90 forintos hordós – lédig – fehérbort és 85-100 forintos vörösbort érlelni. A legolcsóbb kannás pancsolt bort viszont – kiszállítva – 60 forintért kínálják. S mivel a vevők zöme a kannásból is a legolcsóbbat, így gyakran a pancsoltat választja, ehhez az árhoz kell alkalmazkodnia annak is, aki a bort szőlőből készíti. Így a valódi bor lassan kiszorul a piacról.
A Szőlő-Bor Szövetség és Terméktanács adatai alapján a belpiacon már csak 0,8-1 millió hektoliter az ellenőrzött palackos bor és pezsgő. A mintegy 1,6-1,8 millió hektoliternyi kannás bornak Herpay Balázs főtitkár szerint csak a 20-30 százaléka után fizetnek adót, s az Országos Borminősítő Intézet (OBI) is csupán ennyit ellenőriz.
A hamisítás annak ellenére nehezen feltartóztathatónak tűnik, hogy kiszűrése analitikai módszerekkel is megoldott. Sárkány Péter, a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület borgazdasági szakosztályának vezetője, a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet főmunkatársa szerint a mintákból nemcsak azt tudják meghatározni, hogy a bort művi úton állították-e elő, hanem azt is, hogy milyen meg nem engedett anyagokat, például aromákat használtak hozzá. A gyakorlott borászok már az érzékszervi vizsgálattal, az “ízkép” alapján is megmondják, hamis vagy valódi-e a bor, és az ország mely tájáról származhat. Mindez azonban semmit sem ér akkor, ha olyan vámudvarról exportálják a keleti piacokra a hamis bort, ahol nem kérnek OBI-engedélyt a kivitelhez – hallhattuk Tóth Sándortól, a Balatonmellék Hegyközségi Tanács elnökétől, aki hozzátette: a hamisításhoz felhasznált adalékanyag-importot már a határon is meg lehetne fogni. A termelők között azonban egyre erősödik az a vélemény, hogy bizonyos köröknek nem áll érdekükben a hamisítók leleplezése.
A borászok, borkereskedők már négy évvel ezelőtt kidolgozták, hogyan lehetne megfékezni a veszélyes méreteket öltő, az exportpiacok elvesztésével fenyegető hamisítást. A legfontosabbnak az adatszolgáltatást tartják azért, hogy pontos információt kapjanak a termékpályáról. A kárpótlás és a privatizáció után nem tudni, hogy a mintegy 100-120 ezer hektár szőlőültetvény kik kezében van, s hogy erről mennyi szőlőt termelnek. Emiatt is fontos a származási hely és az eredetvédelem, ami lényegében a helyi hegyközségek feladata. A hegyközségek azonban úgy vélik, nemcsak feladatokat kellene kapniuk, hanem pénzt is az államtól ezek elvégzéséhez. A nyilvántartásban segíthet az őstermelői igazolvány és a regisztráció is. Ezzel kapcsolatban felvetődik: bár a kormány konkrétabbá akarta tenni az adatszolgáltatást, a kiskőrösi demonstrálók nyomására – sokan erre a környékre helyezik a borhamisítók aranyháromszögét – visszakozott, s a kötelezően regisztrálandó adatokat megtizedelte.
A HKNT főtitkára, Urbán András szerint azonban az adatszolgáltatásban így is nagy változás várható. A hegyközségi tagoknak – akik mellesleg őstermelők is – meg kell adniuk szőlőültetvényük nagyságát, fajtaösszetételét, szőlőfeldolgozó, borászati gépeik kapacitását, borkészleteik alakulását. A hegybíró ezeket az adatokat összesítve, névtelenül továbbítja, s végül a hegyközségi nemzeti tanácsban áll össze az országos adatsor. Ezzel a hegyközségek az ország szőlőterületeinek négyötödéről kapják meg a termelés számait. Az ezenkívüli, mintegy 20 százaléknyi árubor-termelőknek és -forgalmazóknak pedig – az idei szüretet követően – kötelező lesz származási bizonyítványt kérniük a szőlő és a bor eredetéről. Az okmányt a legközelebbi hegyközségi tanács titkára állítja ki. A termelési és készletadatokat is rögzítő bizonyítvány nélkül az OBI nem ad forgalombahozatali engedélyt. Az új adatszolgáltatási -feldolgozási rendszer bevezetése azonban nem olcsó mulatság. Becslések szerint erejüket meghaladó, több százmillió forintos kiadást jelent a hegyközségeknek, ezért a már megkapott államigazgatási feladatok ellátásához az idén százmillió, jövőre pedig 340 millió forintot kér a nemzeti tanács a költségvetéstől.
A terméktanács szerint bor fogyasztási adóját EU-mintára meg kell szüntetni. Ha ugyanis kisebb az adóteher, kevésbé éri meg hamisítani. Ha marad a fogyasztási adó, úgy mindenkit, még a szőlősgazdát is saját önfogyasztása után is meg kellene adóztatni. Megerősítette ezt Tóth Sándor is, aki szerint az is drágítja a magyar bort, hogy nemcsak a nedű, hanem a palack és a címke után is kivetik a 11 százalékos fogyasztási adót, s ezek után még 25 százalékos áfa is terheli a készterméket.
A terméktanáccsal egyetért a HKNT is abban, hogy az EU-tagságig meg kell szüntetni a fogyasztási adót, addig pedig azt javasolják: az adó felét adják vissza fejlesztésre a termelőknek. Azt is szorgalmazzák, hogy a bor áfáját az uniós átlagnak megfelelő 16-18 százalékra kellene csökkenteni.
A visszaélések elkerülésére a terméktanács főtitkára szerint szét kell választani az adatnyilvántartást és az ellenőrzést. A hegyközség gyűjtené az adatokat, s a bortermelőknek ott kellene bejelenteniük a termelésüket és eladásukat mutató számokat. Az ellenőrzés pedig – mint évtizedekkel ezelőtt – ismét a pénzügyőrök feladata lenne. A hegyközségekben azonban úgy vélik, a pénzügyőrök mellett inkább a szakhatóságnak, az OBI-nak kell nagyobb teret adni. Az OBI szerepével a Terméktanács is egyetért.
Azt azonban egyik szervezet sem szeretné, ha a bort jövedéki termékké minősítenék. Ezzel ugyanis megdrágulna – az unióban sem jövedéki termék -, ez pedig csak a feketegazdaság további erősödéséhez vezetne.
A klasszikus megközelítés azonban ebben az esetben is hasznos: a jogszabályok és a rendelkezések annyit érnek, amennyit betartanak belőlük. Éppen ezért különösen romboló hatású, hogy a feltárt borhamisítási ügyekben is erélytelenül jár el az ügyészség és a bíróság. Többen javasolták, hogy a Büntető Törvénykönyvben minősítse bűncselekménynek a rossz minőségű élelmiszer, a hamis bor előállítását, készletezését és forgalmazását – ez a javaslat azonban végül kimaradt a kormány módosító csomagjából.
Ma a hamisítás csak 30 ezer forinttal büntethető szabálysértésnek számít – igaz, az élelmiszertörvény a kibocsátandó végrehajtási utasítás szerint már akár egymillió forintos büntetést is lehetővé tesz. Persze, ha lesz olyan hatóság, amelyik kiveti és behajtja a büntetést…
