Azzal, hogy az Első Hazai Faktorház (EHF) decemberben felszámolási eljárást kezdeményezett maga ellen, vélhetően új játékszabályok honosodnak meg a vállalati kötvénypiacon is. A WVM Lízing és Pénzügyi Rt. emlékezetes bukása után egy újabb szorgos kötvénykibocsátó csődje – az EHF két papírjával: a Havi Folyószámla kötvénnyel és az Álomkötvénnyel mintegy 600 millió forintot vett kölcsön, jobbára kisbefektetőktől – könnyen ellehetetlenítheti a kockázatosnak minősülő újabb emissziókat.
Az értékpapír-piaci szakértők többsége úgy véli: komolyabb biztosíték nélkül az idén igen nehéz lesz nagyobb kibocsátásokat sikeresen lebonyolítani. Így a vállalati kötvénypiac túlnyomó többségét már eddig is birtokló két csoport: a nagybankok és a multinacionális vállalatok pozíciói tovább erősödhetnek.
Az állampapír-kibocsátások mértékéhez képest meglehetősen kicsi vállalati kötvénypiac jelenleg két jól körülhatárolható szegmensre oszlik. A nemzetközi háttérrel működő brókercégek bábáskodásával bonyolódó zártkörű kibocsátások főszereplői igen jó bonitású multinacionális cégek magyarországi leányvállalatai. A nyilvános ajánlattétel útján piacra dobott papírok kibocsátói köre már jóval vegyesebb – a klasszikus termelővállalatoktól egészen a lízingcégekig terjed -, a források nagy részét azonban itt is egyre inkább a nagybankok vagy érdekeltségeik nyerik el.
A zárt körben forgalmazott papírok úgynevezett kereskedelmi kötvények – az angol szakzsargon rövidítése szerint CP-k -, eladóik és vásárlóik egyaránt professzionális szereplők. A kibocsátók között olyan cégeket találunk, mint a Ciba, az Unilever, a Samsung vagy a Matáv finanszírozását menedzselő Investel. A befektetők szintén a nagyvállalati körből verbuválódnak. A kibocsátók számára a kereskedelmi kötvények a bankhiteleknél olcsóbb finanszírozást nyújtanak, a befektetők pedig az aktuális államkötvényekénél magasabb hozamot érhetnek el e papírokkal. Az alkalmanként általában 200-300 millió forintos blokkokban, a kibocsátó likviditásához igazított futamidővel piacra dobott CP-k jellemzően a lejárat végén fizetnek kamatot, a papírok forinthozama pedig az adós kockázatától függően mintegy 20-50 bázisponttal, azaz 0,2-0,5 százalékponttal haladja meg az állampapírok hozamszintjét. A mai kamatesés mellett egyébként a szakavatott értékpapír-kereskedők szerint már 22 százaléknál alacsonyabb kamattal is ki lehet bocsátani kereskedelmi kötvényt, ami a legjobb adósoknak járó bankhitelekhez képest évente mintegy 1-1,5 százalékos forrásköltség-mérséklést tesz lehetővé. A kibocsátók egyébként a kamatszint további markáns csökkenésére számítanak, amit jelez, hogy hat hónapnál hosszabb időre fix kamatozással senki nem hajlandó kötvényt eladni.
A ma még inkább elitklub jellegű CP-kibocsátások nagyságrendjét pontosan a zártkörű elhelyezés miatt nehéz megbecsülni, a szereplők szerint jelenleg mintegy 30-40 milliárd forintnyi kereskedelmi kötvény foroghat a piacon. A jövőben azonban a kereskedelmi kötvények állománya valószínűleg erőteljesen növekszik azzal, hogy a pénzügyi szektorban a bankhitelek és a CP-k között folyamatosan éleződik a verseny. Az új értékpapírtörvény pedig a zártkörű kibocsátásokat a paragrafusok erejével a nyilvánosság felé tereli.
Ez igencsak ráfér a most még szinte egyeduralkodó állampapír-kibocsátások szorításában vergődő nyilvános kötvénypiacra. Az elmúlt évben az Állami Értékpapír és Tőzsde Felügyelet közel 50 nyilvános kibocsátásra adta áldását, ezek közül érdeklődés hiányában öt kötvényjegyzés hiúsult meg. A mintegy félszáz kibocsátás egyébként alig több mint harminc kibocsátót takar, a piacon aktív nagybanki hátterű brókercégek, leányvállalatok – CIB Bróker, K&H Brókerház, illetve MKB Értékpapír, Merkantil-Car – közül ugyanis jó páran több konstrukcióval is próbálkoztak. A múlt évben a fix futamidejű papírok mellett látványosan előretörtek a folyamatos kibocsátású, tehát a többéves futamidő alatt végig forgalmazott és visszaváltható konstrukciók. 1996-ban a kibocsátások körülbelül negyven százaléka már így került piacra. A Figyelő részben becslésen alapuló számításai szerint a befektetők az elmúlt évben mintegy 21 milliárd forint értékben vásároltak nyilvános vállalati kötvényeket, ebből a folyamatos konstrukciók mintegy 75 százalékos részesedést hasítottak ki. A piacon a CIB bankcsoport brókercége által kibocsátott Kincsem kötvények viszik a prímet, ezekből tavaly több mint 10 milliárd forintnyi fogyott. Szembetűnő, hogy a bankoknál jóval magasabb kockázatot hordozó lízingcégek, egyéb pénzügyi szolgáltatók visszaszorulóban vannak; igaz, e körből néhány vállalkozásnak – nagyrészt a jól megkomponált reklámkampány hatására – még sikerült 1-2 milliárd forintnyi forrást szereznie tevékenysége finanszírozásához.
Érdekes tapasztalat, hogy a fő befektetői kört jelentő magánbefektetők döntéseit a beígért kamatok mértékénél még mindig jobban befolyásolja a kibocsátásokat övező marketing. Ezt látszik alátámasztani, hogy a tavalyi kibocsátások kamatfelára az állampapír-kibocsátásokhoz képest meglehetősen alacsony volt, sőt nemegyszer elmaradt az elérhető állampapír-hozamoktól. A jövőben azonban a sikernek egyre inkább a vonzó kockázati prémium lehet a záloga.
