Az üzleti és politikai élet néhány prominens képviselője távolmaradt, ám a többség ezúttal is fontosnak érezte, hogy megjelenjen Davosban a Klaus Schwab – ahogy Svájcban ismerik, a Professzor – által megálmodott, megvalósított és ma is irányított Világgazdasági Fórumon. A mintegy kétezer üzletember, politikus – köztük Netanjahu, Mubarak, Arafat vagy Bill Gates, a Microsoft, John Welch, a General Electric elnöke – vélhetően nem időt és pénzt pocsékolni utazott a síparadicsomba.
A szkeptikusok szerint, és őket látszik igazolni a találkozót beharangozó sajtó, a világ globális ügyei egyre kevesebb figyelmet kapnak, sokkal többeket foglalkoztatnak a megjelentek befizetései. A fórum mára üzleti vállalkozássá vált, és az összegyűlő elit magáncéljait szolgálja – hangoztatják. Az elit mindenesetre állja a cechhet, de van is miből. Egyes becslések szerint a részt vevő üzletemberek – szinte kivétel nélkül óriáscégek első számú vezetői – mintegy 4500 milliárd dollárnyi piacot uralnak.
A davosi klubtagság ára 19 ezer svájci frank, több mint 13 ezer dollár. Az idén mintegy ezer cég fizette be ezt az összeget a rendezvényt működtető magánalapítvány számlájára. Az úgynevezett partneri státusz, amelyet többek között az ABB Asea Brown Bovery Europe váltott meg, 100 ezer dollárba kerül évente. A davosi fórum és a különböző regionális találkozók mintegy 11,1 millió dolláros közvetlen költségét bőven fedezik az említett két címen befolyt összegek. A díjak egyébként a bankok, pénzintézetek számára magasabbak, 15 ezer dollárra rúgnak. Ezenfelül a fórumon részt vevőktől 6000 dollárt kérnek szállásuk, ellátásuk és szállításuk fejében.
A meghívott politikus előadók nem fizetnek, ám honoráriumot sem kapnak. Így Gorbacsov ilyen igényét is elutasították a rendezők, és a kísérők költségeit sem fedezi az alapítvány, amelynek most közzétett tavalyi mérlege 3 millió dolláros nyereséget jelez.
A bevételek 1996-ban meghaladták a 26 millió dollárt, amelyet a kommunikációt segítő infrastruktúra fejlesztésére, így interaktív számítógépes, valamint videokonferencia-rendszer létesítésére fordítottak.
A kommunikációt amúgy is az idei rendezvény központi témájaként kezelték. Mintegy 100 szeminárium foglalkozott a globális kommunikációt szolgáló számítógépes rendszerekkel, vagy ahogy a rendezők fennkölten fogalmaztak, a “XXI. század hajnalán kiépülő elektronikus világtársadalommal”. Paradox módon több zártkörű szakmai eszmecserére is sort kerítettek az információtechnológiai, illetve energiaipari ágazatok képviselői között, amit a kirekesztettek érthetően rossz néven vettek, ám a rendezők szerint az exkluzivitás emeli a tanácskozás értékét.
Természetesen a világgazdaság globális problémáiról is sok szó esett Davosban. A politikusok, közgazdászok hozzászólásai sokféle megközelítéssel érintették az aktuális kérdéseket, amelyek között külön figyelmet kaptak az Európai Unió jövőjével, az Oroszországgal foglalkozó előadások, és érdeklődés kísérte a korrupcióról, a szervezett bűnözés oroszországi és kelet-európai térhódításáról szóló eszmefuttatásokat is.
Oroszországban hosszabb gazdasági visszaesés következhet be, ha nem jár sikerrel a kormányzati kiadások lefaragását célzó hároméves intézkedéscsomag – figyelmeztetett Jevgenyij Jaszin orosz gazdasági miniszter. Jaszin, akit Alekszandr Sohin volt gazdasági miniszter, a duma jelenlegi alelnöke, valamint Borisz Berezovszkij, az orosz nemzetbiztonsági tanács titkárának helyettese is elkísért a svájci tanácskozásra, az orosz gazdaság kilátásairól tartott szemináriumon elmondta: ha Moszkvának sikerül megvalósítania a reformprogramot, az ezredfordulóra évi 5-6 százalékos gazdasági növekedés is bekövetkezhet Oroszországban.
Viktor Csernomirgyin kormányfő úgy vélte, az oroszországi külföldi tőkebefektetések értéke, amely tavalyelőtt és tavaly 2 és 6 milliárd dollárt tett ki, az ezredfordulóra elérheti a 20 milliárdot is.
A piaci kockázatról tartott szemináriumon Howard Davies, a brit jegybank alelnöke arra intett, hogy a londoni pénzintézeteknek védekezniük kellene a tervezett európai uniós közös valuta esetleges bukása és más “katasztrófák” ellen. A bankoknak ezért aktívabbnak kellene lenniük, és “tesztelniük” vagyonszerkezetüket. Fel kellene vetniük a kérdést: miként hatna rájuk egy japán pénzügyi válság vagy a tervezett európai gazdasági és pénzügyi unió jelenlegi menetrendjének elhagyásáról szóló döntés.
Larry Summers amerikai pénzügyminiszter-helyettes sajtóértekezletén a globalizálódási folyamat visszaesésének kockázataira hívta fel a figyelmet, bár szerinte továbbra is szükség van az erős államhatalomra az alapvető szociális feladatokhoz, például az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz.
A német Horst Siebert, a kieli kutatóintézet elnöke a német és francia munkaerő-piaci és társadalombiztosítási reform fennakadásai miatti aggodalmát hangsúlyozta, mondván: emiatt további munkahelyek szűnhetnek meg. Siebert szerint, ha a tervezett európai pénzügyi unió az EU déli országainak részvételével indul, az gyenge közös pénzt (eurót) és nagyobb európai inflációt idéz majd elő. Az amerikai Fred Bergsten ezzel szemben úgy véli, az eurónak megvan az esélye arra, hogy születésétől fogva a világ második legerősebb valutájává váljon a dollár után.
Az állami szervek és a magáncégek együttműködésére van szükség a szervezett bűnözés, a bűnös úton szerzett pénzek tisztára mosása és a terrorizmus elleni harcban, de az erőfeszítések nemzetközi összehangolása “fennakad” az országhatárokon – állapították meg Davosban. Brian Jenkins, az amerikai Kroll Associates alelnöke úgy vélte: a magáncégek sokszor a szervezett bűnözés első áldozatai, és egyre gyakrabban kényszerítik őket tevékeny szerepvállalásra, például az információgyűjtés terén.
Jean-Louis Bruguriere francia bíró kívánatos, de nehezen keresztülvihető feladatnak tartja az “információs szupersztrádákhoz” hasonló rendszerek ellenőrzését. A korrupció és a szervezett bűnözés oroszországi és kelet-európai “fejlődéséről” szólva Raymond Kendall, az Interpol főtitkára hozzátette: amíg ezen országokban nem alakul ki szilárd politikai és gazdasági helyzet, a bűnözéssel kapcsolatos gondok is fennmaradnak.
A Világgazdasági Fórumon elhangzott vélemények összesítése nyilvánvalóan hosszabb időt vesz igénybe, mint ahogy a Davos szerepéről vitatkozók is még hosszú évekre el vannak látva munícióval, pro és kontra érvekkel. A rendezvény mellett mindenesetre egy, az úgynevezett feltörekvő gazdaságok, így Magyarország számára is fontos gondolatot fogalmazott meg az Asea Brown Boveri elnöke, aki úgy nyilatkozott: azok számára, akik meg tudják fizetni a részvételt, megtérül a befektetés, hiszen itt nyugalmas, bizalmat erősítő légkörben nyílik mód fontos üzleti kapcsolatok kiépítésére a fejlődő országok kormányainak, állami intézményeinek vezetőivel.
Davos nem kereskedelmi, hanem információs vásár, az itt egymásra találó partnerek ugyanakkor nagyon közel kerülnek a tényleges közös üzlet megvalósításához – hangoztatta Claude Smadja, a Világgazdasági Fórum ügyvezető igazgatója.
Klaus Schwab Smadjával közös cikkben fogalmazta meg a konferencia vezérgondolatát. Mint az az International Herald Tribune-ban megjelent írásból kitűnik, az elektronikusan behálózott világban gyökeresen megváltoztak a gazdaságot irányító erőviszonyok. A villámgyors tőkeáramlás állandó nyomást jelent a termelői piacra. A hatalmat átvette a tőkepiac, amelynek rövid távú érdekei veszélyeztetik a vállalatok jövőjét, és ez szociális feszültségekhez vezethet. A részvényfetisizmussal szemben csak erős, messzetekintő vállalatvezetés képes fellépni, mégpedig a kormányokkal karöltve. Ez utóbbiaknak szintén át kell gondolniuk az új helyzetben követendő stratégiát. A politikai hatalom ugyanis az utóbbi időben, ellentétben a koncentrálódó gazdasági hatalommal, nagymértékben dezintegrálódott. Ezzel párhuzamosan az információs szupersztrádák megfosztották az államokat információs monopóliumuktól, miközben a változások ez utóbbiaktól is egyre gyorsabb döntéseket kényszerítenének ki. Ám erre a politikai döntéshozók koránt sincsenek felkészülve – vélik a davosi rendezők, akik szerint az érintettek legsürgősebb feladata egy új, a szociális egyensúlyt biztosító prioritás kidolgozása.
Hogy mindezt hogyan közelítették meg a fórum résztvevői, az az első összefoglalókból nehezen hámozható ki; azok inkább azt a látszatot erősítik, miszerint az összejövetelt inkább csak saját, otthonról hozott gondjaik kibeszélésére használták fel a megjelentek. Hogy az elhangzott több ezer előadás mennyiben vitt közelebb a globális megoldáshoz, annak megvilágítása minden bizonnyal a rendezvény pártolóira vár.
