Peking egyelőre csak üzenget a hivatalosan még brit fennhatóság alatt lévő város irányítóinak, érzékeltetve, hogy júliustól minden személyi döntés joga az anyaországé. Ugyanakkor az üzleti delegációk egyre nagyobb számban érkeznek az anyaországból, aminek eredményeként már mintegy 4 ezer céget hoztak létre a koronagyarmaton a kommunista kínai vállalkozások. Hogy Kína nem nyúl direkt eszközökhöz, arra reményt jelent a Hongkong közvetítésével Kínába áramló nagy mennyiségű külföldi tőke, amelynek összege tavaly 40 milliárd dollárra rúgott. Az ennek elvesztésétől való félelem minden bizonnyal erősebb lesz a mintegy 80 milliárd amerikai dollárnyi hongkongi valutatartalékok megdézsmálásának vágyánál. Hongkong egyébként Kína legfontosabb vásárlója, 1995-ben közel 36 milliárd dollár értékű árut importált, miközben a második legnagyobb partner, Japán kínai importja valamivel 28 és fél milliárd dollár alatt maradt.
A kommunista Kína eközben eltökélten menetel azon az úton, amelynek végcélja, hogy a XXI. században a világ egyik vezető gazdasági nagyhatalmává váljon. A legfrissebb statisztikák szerint 1996-ban a gazdasági előrelépés 9,7 százalék volt, az infláció jelentősen fékeződött, és ennek tükrében kevésbé tűnik reális veszélynek a gazdaság túlpörgése. 1995-ben 10,2 százalék volt a GDP gyarapodása, míg 1994-ben 11,8 százalék. A kormány eredetileg 8 százalékos konjunktúrajavulást tervezett. Az infláció az 1995-ös 14,8 százalék után tavaly 6 százalék volt a nemzeti statisztikai hivatal becslései szerint. A kínai statisztikai hivatal szóvivője ugyanakkor elismerte, hogy adataikban alkalmanként túlbecsülik a gazdasági eredményeket, így téve eleget a hatalomnak, amely megkívánja, hogy az eredmények összhangban legyenek a központi tervekkel.
A növekedés legfőbb tartóoszlopa a külkereskedelem, amelynek mérlege 1995-ben 16,7 milliárd dollár volt, és 1996-ban is hasonló eredményt regisztráltak. Az export 153 milliárd dollárt, míg az import 137 milliárdot tett ki. A devizatartalékok meghaladták a 100 milliárd dollárt.
Ugyanakkor tény az is, hogy az állami cégek 75 százaléka veszteséges, az állami szektor hiánya tavaly egyes becslések szerint 45 százalékkal, 69 milliárd jüanra nőtt (1 dollár = 8,5 jüan). A vállalatok egymás közötti tartozásai elérik a 900 milliárd jüant, és ennek harmada behajthatatlan követelés. Az ipari termelés tavaly 13 százalékkal nőtt, ezzel párhuzamosan a raktárkészletek 540 milliárd jüanra duzzadtak.
A lakossági átlagjövedelem a városokban 3,4 százalékkal, 4380 jüanra nőtt, míg falun 1900 jüan környékén van az átlag. (Hongkongban az egy főre eső átlagjövedelem évi 23 210 dollár.) Az előrejelzések szerint 1997-ben 10,5 százalékkal gyarapodhat a népi Kína bruttó hazai terméke.
Szakértők úgy vélik, hogy a gazdaság növekedése ennél is nagyobb lehet, miután Kínában a közelmúltban kétszer is csökkentették az irányadó kamatokat. Ezt megelőzően 42 hónapig nem enyhítettek a hitelpolitikai szigoron. Várhatóan idén újabb lazításokra is sor kerül, és ezzel a nem túl rózsás helyzetben lévő állami vállalatok átalakulásában is előrelépés történhet. Ezen vállalatok életben tartása jelenleg reménytelennek tűnik, miközben a kis- és középvállalatok jobban átvészelték a hosszú ideig tartó monetáris szigort, és alkalmazkodtak a körülményekhez.
