Az Alkotmánybíróság döntése miatt az Országgyűlés még 1995 végén döntött úgy, hogy a polgárok személyi száma helyébe három azonosítójel lépjen: az adó-, a társadalombiztosítási és a személyi azonosító. Az APEH tehát 1997. január elsejétől nem használhatja a személyi számot. Vagyis új számlarendszert kellett kialakítani: ez lett az adóazonosító jel, amelyet a hatóság adókártya formájában küldött el az adóalanyoknak. Ezt a kis kártyát jól meg kell őrizni. Elvesztése, megsemmisülése ugyanis nem olcsó mulatság: a második és minden további adókártya elkészítésének költségeit már az adóalanynak kell állnia, nem az adóhatóságnak. Ilyenkor az adóalanynak illetéket kell fizetnie, amelynek mértéke megegyezik az általános tételű eljárási illetékkel (1997-ben 1000 forint).
Az adóalanynak már érdemes volt bemutatnia adóazonosító jelét a munkáltatójának, amelynek azt januártól kell használnia bér- és jövedelem-nyilvántartásában. Adó-azonosító jel hiányában ugyanis a munkáltató a legmagasabb szja-kulcs szerint – 1997-ben ez 42 százalék – köteles az alkalmazottjától az adóelőleget levonni, vagyis igencsak rosszul járnak azok, akik nem rendelkeznek adókártyával vagy elfelejtik azt a munkáltatónak bemutatni. De nemcsak a munkáltatónak kell bemutatni az azonosítót, hanem minden egyes kifizetőnek is, amikor attól az adóalany valamilyen jövedelemhez jut. Az adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolást kiállító, adatszolgáltatásra kötelezett szervnek, továbbá a biztosítóintézetnek, pénzintézetnek is látnia kell az adóazonosítót, ha az olyan kifizetést teljesít, amelynek alapján a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége keletkezik.
Ugyanakkor az 1996-os adóbevallásban – amelyet a magánszemélyeknek 1997. március 20-ig kell eljuttatniuk az adóhatósághoz – még a “régi” személyi számot kell feltüntetni; majd csak az 1998-ban benyújtandó, az 1997. évről szóló szja-bevallásban kell az adóazonosító jelet alkalmazni. Ugyanez a szabály vonatkozik a munkáltatókon keresztül történő szja-bevallásokra is.
Azoknak az adóalanyoknak, akiknek 1995. december 31-ig még nem volt kapcsolatuk az adóhatósággal, azoknak egy formanyomtatvány segítségével igényelniük kell a kártyát. Az igénylőlapot az állandó lakhely szerinti adóhatósághoz kell eljuttatni. A vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyek azonosítása is az adóazonosító jellel történik, azonban magát a vállalkozást a továbbiakban is az adószám azonosítja.
Az adóztatás területén tehát a személyi számot 1997. január elsejétől az adóazonosító jel, illetve az azt hordozó adóigazolvány váltotta fel. Az adóhatóság így a jövőben a magánszemélyeket nem személyi számuk, hanem adóazonosító jelük szerint tartja nyilván. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy az adóigazolvány csak a személyi igazolvánnyal együtt érvényes, s hogy nemcsak az állami adóhatóságnál, hanem más adóhatóságoknál – önkormányzat, VPOP, illetékhivatal – is ezzel azonosíthatják a polgárt.
Szigorítások azonban akkor is érvényesülnek, ha a polgárnak van adóazonosító jele. Úgy tűnik, az idén különösen a szellemi tevékenységet folytatókra zúdult a törvényalkotók haragja: azon túl, hogy jövedelmüket immár tb-járulék sújtja, adóelőleg-levonásuk szabályait is drákói szigor jellemzi. Az új szabályozás szerint, ha az önálló – és nemcsak szellemi – tevékenység ellenértékeként vagy a költségtérítésként kifizetett összegek felvételekor a polgár úgy nyilatkozik, hogy azokkal szemben költséget számol el, akkor utólag, adóbevallása készítésekor már nem választhatja a 10 százalék költségátalányos szabályt. Megszűnt tehát az a lehetőség, hogy az adóalanyok adóbevallásuk készítésekor döntsék el, hogy számukra melyik módszer a kedvezőbb. Már az év elején el kell határozniuk: bajlódnak-e a számlák gyűjtésével vagy inkább a költségátalányt választják.
Amennyiben az adóalany az előbbi megoldás mellett teszi le a voksát, akkor is igen körültekintően kell eljárnia, hiszen tévedése súlyos adóforintokba kerülhet számára. Az enyhének semmiképpen sem mondható szabály szerint ugyanis, ha az adóelőleg-levonás során tett nyilatkozatban megjelölt, illetve az adóbevallás során ténylegesen elszámolt költség különbözete meghaladja az előre “vállalt” költség 5 százalékát, akkor büntetőadót kell fizetni. Ezt az adóbevallásban kell feltüntetni, mértéke 12 százalék. Azaz, ha valaki 100 ezer forint költségről nyilatkozik előzetesen, de csak 90 ezer forint értékű számlát sikerül gyűjtenie, akkor a 10 ezer forint különbség után 1200 forint különadót kell fizetnie. Az egyre csökkenő kamatok mellett nem is olyan rossz hozam ez a költségvetésnek… Arról nem is beszélve, hogy igencsak ügyesnek kell lenni ahhoz, hogy az előzetes becslés az 5 százalékos hibahatáron belül maradjon.
A 12 százalékos különadót azonban nemcsak ebben az esetben kell megfizetnie az adóalanynak. Főszabályként a kifizetőnek januártól 40 helyett 39 százalék adóelőleget kell levonnia az általa kifizetett jövedelemből; ha pedig az adóalany nyilatkozik, hogy éves jövedelme nem éri el a 700 ezer forintot, akkor a göngyölítéses adóelőleg-levonásra is lehetőség van. Ha azonban az adózó jövedelme év közben mégis meghaladja a 700 ezer forintot, akkor az adóelőleg-különbözetet (az általa kapott összes jövedelem 39 százalékának és a kifizetők által eddig levont adóelőlegnek a különbségét) 15 napon belül meg kell fizetnie. Ha ezt az adóalany nem fizeti meg év közben, akkor a különbözetet ugyancsak 12 százalékos különadó terheli, amelyet szintén fel kell tüntetni az adóbevallásban, s az adófizetésre vonatkozó szabályok szerint kell leróni.
