A saját területükön monopolhelyzetben lévő egykori állami kereskedelemi vállalatok közül meglepően sokáig várat magára a Ferroglobus Rt. privatizációja. Az ÁPV Rt. új seprűi most alighanem rászánják magukat a vas- és acélkereskedelemben még mindig jelentős szerepet játszó cég magánosítására. Az ÁPV Rt. igazgatósága ugyan még nem döntött a privatizációs pályázat kiírásáról, a feltételek azonban már körvonalazódnak. A Ferroglobus részvényeinek 78,6 százaléka van a privatizációs társaság kezében, ami 2,3 milliárd forint értéket képvisel. (A német Klöckner cég több mint 11, a dolgozók pedig közel 10 százalékos tulajdonrészt birtokolnak.) Az ÁPV Rt. szándéka szerint a teljes pakettjét eladja, készpénzért.
– A magánosítás során feltételül szabjuk a tőkeemelést, de csak egy bizonyos mértékig számítunk érte pluszpontokat pályázat értékelésénél – körvonalazza a privatizációs elképzeléseket Kérdő Bálint, az ÁPV Rt. ügyvezető igazgatója. A Ferroglobus árát mindenféleképpen meg kell fizetnie a vevőnek, az nem helyettesíthető nagyobb mértékű tőkeemeléssel. Ezenfelül a vásárlási feltételek között lesz a foglalkoztatási garancia és az is, hogy tevékenysége során az új tulajdonosnak előnyben kell részesítenie a magyar gyártókat.
Utóbbi feltétel teljesítését megalapozhatja a Ferroglobusnak a borsodi térség termelőivel kialakult jó kapcsolata. Részt vett ugyanis a reorganizációjukban: átmeneti segítségként bérmunkát adott az ottani vas- és acélipari cégeknek. A privatizáció elhúzódásának egyik okaként is ezt szokták emlegetni az illetékesek, hiszen az 1993-ban társasággá alakult Ferroglobus magánosítását még abban az évben meg lehetett volna hirdetni. Csak sejtéseink lehetnek arról, hogy miért húzódott mégis eddig a privatizáció. Most azonban kiderülhet: az ÁPV Rt.-n belül működő erők vagy egyszerűen a bürokratikus ügyintézés hátráltatta a társaság eladását. Ha a privatizációs társaság most valóban meghirdeti a tulajdonában lévő egész részvénypakettet készpénzért, amelyhez még alaptőke-emelést is feltételül szab, akkor aligha lehet azzal vádolni, hogy előnyben részesít valamilyen érdekcsoportot, amely jelentős tőke nélkül, akár kárpótlási jegyért is megvehetné a társaságot.
A Ferroglobus helyzete 1993 óta a piaci pozícióinak elvesztése miatt csak romlott. Mégis viszonylag kapós: több cég is gondolkozott azon, hogy megvásárolja. Közöttük volt a Dunaferr, amely azonban végül saját kereskedelmi hálózatot épített ki. Néhány külföldi társaság is érdeklődött, például a német Klöckner, amely azzal bizonyította szándékainak komolyságát, hogy az önkormányzatok tulajdonában lévő Ferroglobus-részvényeket 100-120 százalékos áron felvásárolta.
A lehetséges kérők sorából nem zárható ki a szlovák-magyar vegyes tulajdonú Metaltrade Hungaria Kft. sem, amely folyamatosan terjeszkedik a borsodi térségben. Tulajdonosai a kassai vasműhöz egykor vagy még ma is közel álló személyek. A Metaltrade többségi tulajdont szerzett az átalakított December 4. Drótművekben, amely ma Drótáru és Drótkötél Kft. néven üzemel. (A társaság felügyelőbizottságának 1995 májusáig tagja volt Szokai Imre, akit ekkor az ÁPV Rt. elnökévé neveztek ki.) A Metaltrade azonban itt nem állt meg, tulajdonába került az ózdi Hengermű Kft., az egykori Peko Acélipari Művek, legutóbb pedig a felszámolás alatt álló Borsodi Ércelőkészítő Műveket vásárolta meg. Az utóbbi látja el alapanyaggal a Diósgyőri Acélművek Rt. most beindított elektrokemencéjét. A sorból már csak egy késztermék-kereskedelemmel foglakozó társaság hiányzik.
A Ferroglobusban máris megindultak a privatizáció előtti csatározások: a cég legutóbbi igazgatósági ülésén a Klöcknernek nem sikerült magát a testületbe delegáltatnia, sőt a többségi tulajdonos ÁPV Rt. a Ferroglobus vezérigazgató-helyettesét is kitette az igazgatótanácsból, beültetve a saját emberét. Az indoklás szerint a többségi tulajdonos képviselője garantálja az objektív tájékoztatást a privatizáció során. Az igazgatótanács tagja maradt viszont Hegyeshalmi Zoltán, aki egyúttal a Metaltrade többségi tulajdonában lévő Drótáru és Drótkötél Kft. felügyelőbizottságának elnöki posztját is betölti. Folyik tehát a helyezkedés a cég belügyeibe betekintést nyújtó helyek megszerzéséért.
A Ferroglobus vezetői most abban reménykednek, hogy az ÁPV Rt. élén történt változás szabad utat nyit a cég magánosítása előtt. Erre és a tőkebevonásra szüksége is van a vas- és acéltermékek kereskedelmével foglalkozó társaságnak, hiszen nyereségéből eddig nem jutott a terjeszkedésre. A Ferroglobus nyereségéből az ÁPV Rt. 1995 óta közel 400 millió forintot vont el osztalék formájában, amit különösebben nem indokoltak a privatizációs szervezetnél.
– Nehéz évet zárt 1996-ban a Ferroglobus Rt., a magyar acélpiac legnagyobb kereskedelmi vállalata – mondta Ujvárosi Huba, a társaság gazdasági vezérigazgató-helyettese. Bár forgalma a rendszerváltás előtti 600 ezerről 150 ezer tonnára esett vissza, ez is a belföldi acélfelhasználás 14 százaléka, és ez a piaci részesedés stabilnak mondható. A Ferroglobus, a budapesti Körvasút soron fekvő 33 hektáros központi- és két vidéki telepével, három kiskereskedelmi üzletével, valamint a szinte minden megyére kiterjedő viszonteladói hálózatával a magyar vas- és acélkereskedelem 40 százalékát tartja kezében. 1996-ban csökkentek az árak és a kereslet a vas- és acéltermékek világpiacán, így a gyártók exportlehetősége mérséklődött, s a hazai piacon túlkínálat alakult ki. Ezért a Ferroglobus forgalma is 20 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1995-ben, míg a társaság eredménye 10 százalékkal múlta alul az előző évit. Az eredménynek a forgalomnál enyhébb mérséklődését a költségcsökkenés révén elért hatékonyságjavulással magyarázzák. Mérsékelték a készleteket, a kintlevőségeket és 20 százalékos létszámleépítéssel a bérköltségeket is, hiteleiket pedig kedvezőbb kamatozásúakra alakították át.
A társaság vezetésének kiemelt stratégiai célja a Ferroglobus további piacvesztésének megakadályozása, illetve a fémkereskedelemben elfoglalt helyének újbóli növelése. Ezt úgy próbálják elérni, hogy a vevőknek kereskedelmi hiteleket, különböző kedvezményeket és minél szélesebb körű kiszolgálást nyújtanak. A reménybeli nagyvevők megnyerése érdekében a cég szolgáltatásainak minőségét kívánja emelni, és az európai normáknak megfelelő minőségbiztosítási rendszert kiépíteni. Átlagosan két százalékkal csökkentik nagy- és kiskereskedelmi árrésüket, így próbálnak versenyképesek maradni áraikkal. Az árversenyen túl céljuk áruválasztékuk szélesítése. A tervek között szerepel az ügynöki és a telephelyhálózat fejlesztése is.
Mindehhez persze pénz kell. A vevőknek adott kereskedelmi hitelek és a széles áruválaszték növelheti forgóeszköz-hiteleiket, amelyek már most is az egymilliárd forinthoz közelítenek. A vidéki hálózat fejlesztéséhez elsősorban a leendő befektetőtől várnak segítséget, aki az rt. hiteleit is kiválthatná.
Ujvárosi Huba szerint jövőre sem várható a kereslet növekedése, ezért a terjeszkedés csak a konkurensek rovására történhet. Legnagyobb versenytársaik között szerepelnek a hazai termelővállalatok, amelyek sorra építik ki saját kereskedelmi hálózataikat. Velük, mint például a Dunaferr-rel, a Ferroglobus megpróbál együttműködni. A kisebb vasudvarok inkább csak egy-egy termék piacán tudnak “bezavarni”, alákínálva a nagyobb cégeknek. Az egymilliárd forint feletti forgalmat elérő nagyobbak úgy próbálnak versenyben maradni, hogy összefogva, közösen rendelnek árut, s így érnek el árkedvezményeket: pontosan azt használják ki, amiben a Ferroglobusnak előnye volt a nagytömegű megrendeléseknél. Jelentős konkurenciát képviselnek végül a multinacionális vállaltok Magyarországon tevékenykedő leánycégei is, mint például a Silko-Innox vagy az Avesta.
A Ferroglobusnak központi telepén és az egyes telephelyein egyaránt számottevő szabad kapacitásai vannak. Ezeket a szabad ingatlanokat kellene eladás vagy működtetés útján hasznosítania. A forráshiány ellenére a cég vezetősége 1997-re nyolcszázalékos forgalomnövekedést irányzott elő, ami még finanszírozható a társaság szerény nyereségéből. A többi már a leendő új tulajdonoson múlik.
