A júliusban elfogadott vadászati törvény a földtulajdonhoz köti a vadászati jogot. A mintegy kétmillió földtulajdonos számára november 30-án járt le a jogvesztő határidő, ameddig kialakíthatták az új vadászterületek határát, megszervezhették hasznosítását. Ám sokszor nemcsak egymás között, hanem a vadászokkal, erdészekkel sem sikerül megegyezni. A létrejövő mintegy ezerkétszáz vadászterület mintegy felénél jogi bonyodalmakra, perekre lehet számítani. Az ütközetek máris megkezdődtek…
Azzal, hogy az 1996. július 18-án elfogadott és 1997. március 1-jén hatályba lépő vadászati (a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló) törvény a földtulajdonhoz köti a vadászati jogot, rendszerváltozást hozott a vadgazdálkodásban. Eddig ugyanis ez a jog az államot illette. Most ismét kiéleződött a gazdálkodók és a vadászok ősi ellentéte: a vad károsítja a termést, miközben a vadász hasznot húz a vadásztatásból, a vadértékesítésből.
A törvény értelmében a következő idényre a tulajdonos már maga dönt a vadászati jogról. Ha vállalja az ezzel járó tetemes költségeket, az üzemterv alapján ütemezett vadgazdálkodást, takarmányozást, gondozást, biztosítást és kártérítéseket, akkor jogát maga gyakorolhatja. Ha viszont a vadászati jogot haszonbérbe adja, azzal tíz évig lemond a hasznosításból származó bevételről, profitról, sőt a vadászatról is, a kevesebb, de kockázatmentes bérleti díj fejében.
Törpebirtokok
A választás megosztja az átlagosan néhány ezer négyszögöllel, egy-két hektárral rendelkező hazai földtulajdonosokat, akik közül sokan fel sem tudják mérni, melyik döntés milyen áldozattal és milyen előnnyel jár. Nem könnyű tehát az esetenként több száz vagy ezer tulajdonos többségének beleegyezését megszerezni, hogy a legkevesebb 3000 hektáros vadászterületeket kialakítsák, hasznosításukban megállapodjanak, mert sokszor nem az érvek, hanem az érzelmek csatáznak.
A kárpótlás után mintegy kétmillió földtulajdonost tartanak nyilván az országban. Az erdőterület 40 százaléka is magántulajdonba került, egymillió hektár azonban továbbra is állami tulajdonban maradt. (Az ország vadászterületeinek 82 százaléka jelenleg egyesületi, 18 százaléka pedig állami kezelésben van.) Az állami területek tulajdonosi képviseleti (vadászati) jogát a kincstár átadta a területen működő erdőgazdaságoknak, mezőgazdasági részvénytársasá-goknak.
A kétmillió földbirtokossal 48 ezer regisztrált vadász áll szemben, aki szeretne hódolni a szenvedélyének. Ám már a kurta átmenet (a törvény március 1-jei hatálybalépéséig) is azt sejteti: sok társaságnál kitör a háború a vadászterületek (a vadászati piac) újrafelosztásáért.
A törvény bevezetésének előkészítését, az átmenetet a földművelésügyi miniszter 28/1996. számú végrehajtási rendelete szabályozza. E jogszabály írja elő, hogy 1996. szeptember 1. és október 31. között a földtulajdonosoknak – közgyűlési döntéssel – határozniuk kellett: elfogadják-e a vadászati hatóság (megyei földművelésügyi hivatal) határjavaslatát, vagy más vadászterületi határt kívánnak. A tulajdonosok ezen határozatát valamennyi fekvés szerint érintett önkormányzat hirdetőtábláján 30 napig ki kell függeszteni.
A döntéshez a tulajdonosok egyszerű szótöbbségének (50 százalék plusz 1 szavazat ) támogatása szükséges. Harminc hektár felett a tulajdonosok önállóan vagy megbízottjuk útján képviseltetik magukat, a kistulajdonosok harminc hektáronként egy-egy közös képviselőt állítanak. Ha valamely tulajdonos senkit sem küld a határozathozó közgyűlésre, akkor őt az önkormányzati jegyző képviseli. E közgyűlés jegyzőkönyveit (a vadászterület pontos leírásával, megjelölésével a térképen) a nyilvántartásba vételhez 15 napon belül el kell küldeni a megyei vadászati hatósághoz. A közös képviselőnek december 15-ig külön kérelmet kell eljuttatnia e hatósághoz a vadászterület kijelöléséről. Az esetleges területi átfedések, illetve a kimaradt, zárványterültek megszüntetése érdekében a hatóság felhívja az érintetteket, hogy egyezzenek meg. Ha ez január 31-ig nem vezet eredményre, szakmai érvek alapján a vadászati hatóság, dönt, és határoz a határról.
Hatósági kényszer
A vadászati hatóság dönt akkor is, ha (a szaktárca illetékesének kifejezésével) “nem történik földtulajdonosi kezdeményezés”. Ha határidőre nem születik meg az egyezség, a hatóság a területet “kényszerhaszonbérbe” adja. A bérleti díj ilyen esetben is a tulajdonosi közösséget illeti. Vajai László, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője szerint azonban sokkal jobb, ha a tulajdonosok maguk döntenek, mert a kényszerhaszonbérlet valószínűleg egyiküknek sem lesz megfelelő. Márpedig félő, hogy a tulajdonosok nagyon sok esetben nem jutnak majd megegyezésre.
A várható vitás ügyek számát sejteti, hogy egyes körzetekben többszörös átfedés van a javasolt vadászterületeken. Nógrád megyében például van olyan térség, amelynek kisebb-nagyobb részét hat különböző vadászterületbe is bejelölték. Az is sok nehézséget okoz majd, hogy az érintettek gyakran nem ismerik eléggé az előírást, és szabálytalan határozatot hoznak, amelyet a hatóság nem fogadhat el.
Az azonban nem igaz, hogy minden térségben jogviták várhatók – mondja Pechtol János, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főtitkára. Ahol a vadászat, főleg az apróvadas területeken, veszteséges (zömmel az Alföldön), ott a földtulajdonosok általában nem vállalják a tevékenységet, és megkötik a haszonbérleti szerződést – főként a korábbi vadásztársaságokkal.
A nagyobb érdekütközések a nagyvadas területek hasznosítása körül alakultak ki, amelyektől az újdonsült földtulajdonosok nagyobb bevételt remélnek. E területek közül is az állami tulajdonban lévő vadászterületek hasznosításban éles a szakmai vita. Az állami erdők kezelői, tulajdonosi jogait gyakorló erdőgazdasági társaságok belátásuk szerint hasznosíthatják e területeken a vadászati jogot. Eddig a jogot haszonbérbe adták, de a jövőben a legtöbbjük bizonyosan maga akarja gyakorolni, értékesíteni.
A vadásztársaságok azonban a piaci viszonyokkal ellentétesnek tartják, hogy a kincstár túl alacsony: hektáronként 60-90 forintos használati díjért adja a vadászati jogot az erdőgazdaságok kezébe – ám ezt a vadásztársaságok akkor sem kaphatják meg, ha többet fizetnének érte.
A védegylet főtitkára ezt úgy értelmezi, hogy megszűnik a magyar vadászok esélyegyenlősége. (A pénzesebbek többet, jobb körülmények között vadászhatnak, a szegényebbek viszont esetleg felhagynak majd a sporttal.) Az sem világos, hogy az állami erdőtársaságok vadászati bevétele milyen elszámolással, hogyan kerül majd vissza a kincstárba.
Sportszerűen
A vadászat sport és nonprofit jellege ugyanis a főtitkár szerint eddig elsődleges volt. Haszna feloszthatatlan volt, azt visszaforgatták a vadgazdálkodásba. A jelenleg működő vadásztársaságok ugyanis az egyesületi törvény alapján, nem nyereségérdekelt szervezetekként tevékenykednek. Az új törvény hatására azonban a vadászterületek legalább egyharmadán valamilyen gazdasági társasági formát választanak majd a vadászatra jogosultak.
Pechtol János szerint félő, hogy ezek a nyereségérdekelt szervezetek nem a szükségeshez, hanem a nyereségességhez fogják igazítani kiadásaikat: a vadállomány rovására növelik majd a bérvadászatot, és csökkentik a vadtenyésztés, a vadgazdálkodás, a vadvédelem költségeit. Ennek megfelelően kevesebbet fektetnek be, forgatnak vissza a vadgazdálkodásba, mint az egyesületek – s így a vadállomány, a nemzeti kincs újratermelődése, megőrzése kerül veszélybe.
Ma még becsülni is nehéz, hogyan változik a vadászati piac a jogszabály hatására; hány vadásztársaság alakul majd jövőre. A minisztériumi főosztályvezető szerint a jelenlegi nyolcszáznegyvennél bizonyosan több: előzetes információi alapján ezer-ezerkétszáz vadászterület kialakítására számít. A védegylet főtitkára szerint várhatóan nyolcvan-száz eddigi vadászegyesület meg is fog szűnni, és három-négyezer vadásznak nem jut majd vadászterület. Ezt elkerülendő, szerencsésebb lett volna, ha a nehéz kompromisszumok, érdeksérelmek árán megszületett vadászati törvényt fokozatosan: legalább tízéves átmenettel vezetik be. Jobb lett volna, ha a vadászterületeket az állam jelöli ki, szakmai érvek alapján, és csak a hasznosításról kellett volna dönteniük a földtulajdonosoknak.
Ha egyelőre a vadászok egy része nem is, a költségvetés várhatóan jobban jár a törvénnyel, mert az ágazat ma mintegy 140 millió forintos költségvetési hozzájárulása növekszik. Ezt sejteti, hogy a jelenlegi vadászati jegyek, vadászati engedélyek, trófeabírálat mellett az újonnan bevezetett vadvédelmi hozzájárulásból, vadgazdálkodási-, vadvédelmi bírságból is számottevő bevétele származhat a büdzsének. Javíthatja az egyenleget a vadászkamarák létrejötte is, mert e szervezetek sok (kiadással járó) feladatot vesznek majd át a hatóságtól.
