Németország első számú bankja, a Deutsche Bank nemrégiben bejelentette, hogy 5,21 százalékos tulajdoni hányadot szerzett a Bayerische Vereinsbankban, az ország negyedik legjelentősebb pénzintézetében. A váratlan akvizíció “megindította” a befektetők és a bankárok fantáziáját, s bizton lehet számítani arra, hogy a nem távoli jövőben jelentős átrendeződés kezdődik a német bankszektorban.
A német bankok többsége néhány évvel ezelőtt megkezdte önmaga átszervezését, elsősorban a működési költségek számottevő mérséklése érdekében. A pénzintézetek minél több magánügyfélre szeretnének szert tenni. A recesszió ugyanis megtépázta a bankok erejét: csekély haszonra tettek szert a hitelezésben, ráadásul tevékenységüket elsősorban az alacsony kockázatú – s ennek megfelelően alacsony nyereséget is hozó – vállalati hitelekre és tranzakciókra összpontosították.
Brit bankszakemberek véleménye szerint a Deutsche Bank tulajdonszerzése a Bayerische Vereinsbankban megcsillantotta azt a lehetőséget, hogy a német bankágazatban is napirendre kerülhetnek a felvásárlások és az összeolvadások. S a németországi pénzintézetekben várható bekebelezéseknek és fúzióknak nemcsak a német, hanem a külföldi bankok is szereplői lehetnek. A Deutsche 700 millió márkás tulajdonszerzése a Bayerischében az elemzők szerint jóval többet jelent az akvizíciónál: elindítója lehet egy olyan folyamatnak, amely a felszín alatt már régóta érlelődik. (Érdemes megjegyezni, hogy Vereinsbank részvényeinek árfolyama, amely a Deutsche akciója előtt a 40 márka volt, a tulajdonszerzés után órák alatt 50 márkára emelkedett.)
A nagy frankfurti és müncheni bankoknál folyik az átszervezés az ügyfelek jobb kiszolgálása, valamint a tranzakciók további automatizálása érdekében. A nagybankok csökkentik fiókjaik számát, elbocsátják dolgozóik egy részét. Igaz, szociális megfontolások miatt itt a fiókok és a létszám lefaragása kevésbé drasztikus, mint a brit és az amerikai pénzintézeteknél.
Az európai monetáris unió közelsége ugyancsak megváltoztatja a bankárok gondolkodásmódját. Tisztában vannak azzal, hogy az egységes valuta számottevően módosítja majd a bankok működési környezetét. A nagybankok számára a monetáris unió nagyobb lehetőségeket ad a páneurópai tőkepiacon és a befektetési bankári területen. Ráadásul a bankok részvényesei szeretnének minél nagyobb osztalékot látni.
Ez utóbbi kívánság teljesítésének egyik lehetséges módja a bankok egy részének bekebelezése és fúziója lenne. Ezt a folyamatot viszont a jelenleginél erőteljesebb reorganizációs tevékenységnek kellene megelőznie, ugyanis ma Németország három legnagyobb kereskedelmi bankjának részesedése a vállalati és magánügyfél üzletágban mindössze 12 százalékos. A regionális takarékpénztárak és -szövetkezetek súlya ezen a piacon eléri a 75 százalékot!
Német és külföldi bankszakemberek egybehangzó véleménye szerint a bankok igazgatótanácsaiban egyre gyakoribb tárgyalási téma a felvásárlások és az egyesülések kérdése. A frankfurti Deutsche Bank és a müncheni Bayerische Vereinsbank esetleges összeolvadása az utóbbinak nagyobb részesedést biztosítana a gazdag bajor bankpiacon, valamint a nyereséges jelzálog üzletágban. Hasonló előnyökkel és haszonnal járhatna a második legnagyobb német bank, a Dresdner és a Bayerische Hypotheken und Wechsel Bank összeolvadása. (Az utóbbi Németország ötödik legnagyobb pénzintézete.)
Az Allianz biztosítóóriás a Dresdner Bankban, a Deutschéban és a Vereinsbankban egyaránt 10-10 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkezik, a Hypobank részvényeinek pedig 5 százalékát tudhatja magáénak. Kisebb érdekeltsége van az Allianznak a BHF bankban, valamint az IKB Industrie Kreditbankban. Ennek fényében nem hagyható figyelmen kívül Henning Schulte-Noelle, az Allianz elnöke közelmúltbeli kijelentése: lehetséges, hogy a német bankrendszer szerkezetében számottevő változások következnek majd be. A német bank- és biztosítási piac elemzői nem tartják kizártnak, hogy az Allianz a bankokban lévő érdekeltségei révén a pénzintézeteket amolyan jövőbeli stratégiai szövetségeseknek tekinti.
Híresztelések keltek lábra arról is, hogy valamiféle szorosabb kötődés jön majd létre a harmadik legnagyobb frankfurti bank, a Commerzbank és a Vereinsbank között. Egyelőre mindkét pénzintézet cáfolja a házassági szándékot, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a két pénzintézet méretei hasonlóak, részvényeik pedig széles körben forognak a piacon. Egy esetleges összeolvadás mindkettőt erősítheti. Különösen a Vereinsbank járna jól, hiszen ahelyett, hogy “feloldódna” az igen erős Deutsche Bankban, egy fúzió keretében nagyjából azonos szintű pénzintézettel lépne frigyre a Commerzbank “személyében”.
Mindkét banknak gondot jelent a nemzetközi befektetési tevékenység, valamint a vagyonkezelés területére való igen költséges bejutás. A Commerzbanknak például nem sikerült megvásárolnia a brit Smith New Court brókercéget, amely végül is az amerikai Merril Lynch tulajdonába került tavaly. A Vereinsbank pedig nem tudott bekerülni a nemzetközi vagyonkezelési üzletágba, miután kudarcot vallottak kísérletei az amerikai Oppenheimer befektetési bank és alapkezelő bekebelezésére.
Egyébként mind a Commerzbank, mind pedig a Vereinsbank igen vonzó “falat” lehet azon külföldi pénzintézetek számára, amelyek terjeszkedési terveiben Németország is szerepel. A potenciális külföldi felvásárlók száma persze meglehetősen korlátozott. A francia bankok saját súlyos gondjaik megoldásával vannak elfoglalva, a brit és az amerikai pénzintézetek pedig nem igazán érdeklődnek a túlnépesedett német bankpiac iránt. Elemzők véleménye szerint Európában csak a holland és a svájci bankok léphetnek fel jelentősebb vásárlóként.
A közeli jövőben nagyobb arányú mozgás, átrendeződés nem várható a német bankpiacon. Frankfurti bankszakemberek szerint azonban két esztendő múlva valószínűleg megindul a “mozgás”. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a reorganizáció befejeztével a Deutsche Bank továbbra is meg kívánja tartani vezető helyét a német bankok toplistáján. A Vereinsbank egyhuszadának megvásárlása egyértelmű jelzés volt a hazai és az esetleges külföldi “ragadozók” számára: a Deutsche nem hajlandó lemondani vezető szerepéről a német bankvilágban. Ez persze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az ezredforduló táján a német bankpiacon folytatódjék a koncentráció, felvásárlások és fúziók útján.
