A számítástechnikai eszközök kereskedelmének alakulása a gazdaság általános állapotát is jellemzi, ezért kíváncsiak sokan a szakmán kívüliek közül is a honi hardver- és szoftverpiac értékesítési adataira. Az International Data Corporation (IDC), a számítástechnikai ágazatra szakosodott amerikai piackutató intézet budapesti leányvállalatának kutatási igazgatóját, Várkonyi Zsoltot kértük a hazai informatikai piac néhány sajátos vonásának elemzésére.
Érdekes év volt a tavalyi: nyáron jó néhány számítástechnikai cég vezetője félt a bukástól, ami aztán nem következett be. A Bokros-csomag márciusi bejelentésétől októberig a hardverpiac valóban szinte leállt, de az év végéig hátralévő hónapokban behozta a “lemaradást”. Az IDC felmérései szerint – amelyek nem mintavételen, hanem mintegy háromszáz, az informatikai eszközökkel nagy tételben kereskedő cég munkájának rendszeres figyelemmel kísérésén, elemzésén alapulnak – a “látható”, azaz a legális értékesítések 1995-ben dollárértéken számítva 4-5 százalékkal csökkentek az előző évhez képest. A személyi számítógépek és szerverek eladása 8-9 százalékkal esett vissza, 10 százalékkal nőtt viszont a professzionális szolgáltatások és az úgynevezett dobozos szoftverek értékesítése. Visszaesett a márkás PC-k iránti kereslet a névtelen gépekkel szemben.
Előretört a második vonal
A piackutató hangsúlyozza, hogy csak a “látható” értékesítésekről készít összesítést, ám természetesen vannak tapasztalatai az úgymond “pincecégekről” is. Nos, a számítógéppel kereskedők második vonalának eladásai az említett féléves “pihenőidőben” is szépen alakultak, olyannyira, hogy a forgalmazók középmezőnye át is rendeződött. Mindezekkel a tényezőkkel együtt az IDC kutatási igazgatója szerint nem szabad 1995-öt szignifikáns évnek tekinteni a magyar számítástechnika fejlődése szempontjából. Az idei első félév értékesítési adatai már valós növekedést jeleznek év végére.
Mitől függ az értékesítési toplisták alakulása, miért és mikor kerül valamely vállalkozás előrébb vagy hátrább a sorban? A PC-eladásoknál egy-egy márka sikerét alapvetően meghatározza a forgalmazási csatornák, a disztribútori-dealeri hálózat kiépítettsége, szervezettsége. Óhatatlanul kedvező vagy kedvezőtlen hatással van a forgalomra, ha mondjuk csődbe megy a németországi anyacég (mint ez az Escommal történt); ha hónapokig nincs első számú vezetője egy világcég korábban sikeresen működő magyarországi irodájának; ha az áru és a végfelhasználó között nem sikerül a megfelelő csatornákat kiépíteni (mint ezzel egy másik világcég küszködik); ha egy márka drasztikus árcsökkentést hajt végre (mint tette ezt a közelmúltban a Dell a szervergépekre) stb.
A személyi számítógépek és a hozzájuk tartozó perifériák és szoftverek kereskedelme a nagy disztribútorcégek kezében van: a Computer 2000, a CHS, a HRP, az R.A.Trade számos márkával foglalkozik, éves forgalmuk egyenként 3-5 milliárdra tehető, de vannak egy-egy márkára dedikált disztribútorok is, például az RCE, amely a HP és a Microsoft gyártmányainak eladására szakosodott. A márkás PC-k gyártói közül többen küszködnek ugyanazzal a gonddal: hiányoznak stratégiájukból a Magyarországra szabott marketingelemek. Bizton számíthatnak viszont azokra a külföldi cégekre, amelyek hazánkban irodát nyitva, azt kint megszokott márkás gépeikkel szerelik fel.
A régió ismerete nélkülözhetetlen
Az IDC kutatási igazgatójának tapasztalatai szerint a magyar számítógép-vásárló korábban is, ma is konzervatív, nehezen vált. Az üzletkötésekben igen erősek az úgymond egyéb faktorok, a személyes ráhatások. Egy-egy kiemelkedő üzletkötő munkahelyváltása komoly hatással lehet az adott cég üzleti forgalmára. A külföldről érkező menedzsereknek sok nehézséggel kell megküzdeniük ahhoz, hogy hosszú távon eredményesek legyenek Magyarországon, amely még Kelet-Európán belül is sajátos piacnak tekinthető. A régió izgalmas, de nehezen átlátható számukra. Márpedig a helyismereteknek itt meghatározó szerepe van. Tudni kell, melyek azok a finomabb eszközök, melyek azok a mozgatórugók, amelyek az üzlet létrejöttét elősegítik; tudni kell, hogy a magyar piac árérzékenysége a közepes minőségnek kedvez. S hogy miért üt el a magyar hardverpiac a többi kelet-európaitól? Egyrészt, mert a KGST-szakosítás idején hozzánk került a miniszámítógépek gyártása, a PC-összeszereléshez tehát adott volt a megfelelő szakmai tapasztalat, másrészt a vállalkozói szellem is korábban kiszabadulhatott nálunk a palackból, mint a környező országokban. Megfigyelhető, hogy például Csehország, Lengyelország kevésbé PC-központú, ott jóval magasabb a többfelhasználós számítógépek aránya.
A PC feletti, nagyobb teljesítményű gépek körében szinte tarolt a hazai piacon a Digital az Alpha-processzoros berendezéseivel. Az úgynevezett szuperszerverek, a többprocesszoros rendszerek kategóriájában a Compaq és a Hewlett Packard gépei vezetik a hazai eladási toplistát. A PC és a szerverek (hálózati vezérlőgépek) kategóriája egyébként egyre közelebb kerül egymáshoz a PC-k teljesítményének növekedésével.
A jó stratéga a közepesre épít
Azon cégek, intézmények száma, amelyeknek hazánkban on-line tranzakció-feldolgozásra alkalmas valódi nagyszámítógépekre van szükségük, egy kézen megszámolható. Ám az is jellemző vonása a magyar piacnak, hogy a legújabb technikai szenzációkból mindig elkel néhány darab, legyen szó szuperképességű grafikus rendszerről, többprocesszoros hibatűrő gépről, intranetről stb. Kevés számítástechnikai cég engedheti meg magának, hogy százmilliós projektekre fővállalkozóként jelentkezzen: a nagy külföldiek – Andersen Consulting, EDS, KPMG – mellett csak néhány magyar cég: a KFKI Rt., az IDOM, az Integra, a Rolitron, a Számalk, a Montana szólhat bele ezekbe az üzletekbe.
Magyarország alapvetően a LAN-ok, azaz a helyi számítógép-hálózatok országa. Itt a legtöbb cégnek elegendő a legfeljebb 100 PC-ből felépített hálózat, a szakszóval kliens/szerver megoldásnak nevezett rendszerek nálunk még jól elbírják az adatfeldolgozási terheket. (A kliens/szerver egyszerűen megfogalmazva azt a számítástechnikai rendszerfelépítést jelenti, amikor a nagyobb teljesítményű, a rendszert irányító úgynevezett szervergépre kapcsolódnak rá az egyszerűbb kliens-PC-k.) És az is az igazsághoz tartozik, hogy a cégek, intézmények többségének csak erre van pénze; a magasabb szintű számítástechnikai alkalmazásokra a gazdasági szint emelkedéséig várni kell. A számítógéppel kereskedők, a rendszerintegrátorok között az a jó stratéga, amelyik a középméretű hálózatok iránti igényre épít.
Jelenleg ugyan még mellékes, ám érdekes kérdés: vajon milyen jövő vár Magyarországon az NC-re, azaz a network computerre; arra az egészen egyszerű, olcsó, a telefonvonalra kapcsolható számítógépre, amely minden adatot, szoftvert az Internet-hálózatról kérhet le, s amelynek eljövetelét egyesek újabb PC-forradalomnak minősítik? Várkonyi Zsolt szerint jó ideig nem túl fényes: a magyar ember ugyanis szeret birtokolni; még a munkahelyén is szereti, ha neki dedikált számítógépe van, a noteszgépek gyors terjedése is efféle presztízsszempontoknak tulajdonítható. Az NC pedig majdnem olyan lesz, mint a telefon; a központ, a hálózat távol lesz a gazdájától. Az egészen fiatalok már ma is másképp közelednek a géphez; nekik mindegy, melyik PC mellé ülnek, honnan kapcsolódnak a hálózatra.
