A műanyagipari vállalatok jövedelmezőségét is a költségek és az árak alakulása határozza meg. Szabó Ferenc tudományos tanácsadó a Műanyag és Gumi című folyóiratban a költségek nemzetközi alakulását vizsgálta az elmúlt 15 évben.
A műanyaggyártás egyik fontos alapanyaga, a kőolaj ára a vizsgált időszakban szűk határok között mozgott, ezért lényeges hatással aligha lehetett a költségek alakulására. A másik fontos tényező, amely a költségekre kihat, a műszaki fejlesztés. A világ műanyagipari cégei számos olyan beruházást hajtottak végre, amelyek mind a gyártás, mind a feldolgozás költségszintjét csökkentették. Az új típusú reaktorok, új katalizátorok és terméktípusok, valamint a hatékonyabb feldolgozási eljárások elterjedése nyomán javult a gazdaságosság. Jelentős árváltozásokat azonban a költségek alakulása nem okozhat – állapítja meg a szerző -, legfeljebb az árszínvonal monoton csökkenése feltételezhető. Az árak azonban 1985 és 1995 között széles sávban ingadoztak.
Az árváltozásokat több tényező határozta meg. Az első a kapacitások nagysága. Gyakran születnek olyan beruházási döntések, melyeket utólag a piac, legalábbis átmenetileg, nem igazol. Jellemző példa erre, hogy a polipropilén iránti kereslet gyors növekedése miatt a nyolcvanas évek végén ugrásszerűen bővült a gyártókapacitás, a kereslet viszont nem tartott lépést a fejlesztéssel, s ez az árak erőteljes csökkenését okozta. A gyártás gazdaságtalanná válását követően a beruházási tevékenység lelassult, és most, amikor a felhasználás egyenletesen emelkedik, általában arra számítanak, hogy keresleti piac alakul ki, és az árak tovább szilárdulnak. Erre utalnak a legutóbbi árváltozások is.
A műanyag-feldolgozó vállalatok raktárgazdálkodása, különösen rövid távon, ugyancsak hatással van az árakra. Csökkenő árakra számítva a készleteket leépítik, vagyis a kereslet lassabban emelkedik, mint a tényleges feldolgozás, s ez az árakat csökkenti. Amikor pedig az árak emelkednek, a további drágulástól félve a raktárkészleteket a tényleges igényeknél gyorsabban növelik, és a kereslet erőteljes bővülésének árfelhajtó hatása van.
Az árváltozásokra a világgazdaság általános helyzete is hatással van. Például 1993 végén rendkívül alacsony árak alakultak ki, mivel a fejlett ipari országokban a depresszió elhúzódott, majd az 1994 elején kezdődött konjunktúra hatására erőteljes áremelkedés következett be. A drágulás 1995 első félévében lelassult, az árak megközelítették az 1991 elején érvényben lévőket.
A műanyagipari termékek jövőbeni áralakulásának vizsgálatánál érdemes figyelembe venni, hogy a harmadik világ számos országának gazdasága erőteljesen fejlődik. Ez a kereslet általános növekedését vonja maga után, és átmeneti hiányok alakulhatnak ki, ami az árak emelkedésének irányába hat. A fejlett ipari országokban viszont a piac egyre inkább telítődik. Mivel ezek részesedése a világ összes felhasználásán belül mintegy 70 százalék, piaci viszonyaik mérséklően hatnak az árakra.
Mindezek alapján a látványos ármozgásokat a továbbiakban sem lehet kizárni, a változások mértéke azonban valószínűleg az elmúlt másfél évtizedben megfigyelt korlátok között marad.
