E tanulmány legfőbb rendeltetése, hogy segítsen a vállalkozóknak megérteni a kockázati tőke sajátosságait, vele a kockázati finanszírozás lényegét, és ezzel megkönnyítse számukra, hogy vállalkozásaik létrehozásában és fejlesztésében felhasználhassák az ebben rejlő lehetőségeket – írja Osman Péter a Kockázati tőke a vállalkozás finanszírozásában című könyvében. Ez nyilvánvalóan mindenekelőtt ott és annyiban kritikus jelentőségű kérdés, ahol a vállalkozás beindításához és/vagy továbbviteléhez külső tőke bevonására van szükség, és erre a hagyományos banki finanszírozási konstrukciók nem adnak megoldást. Ennek oka egyaránt lehet az, hogy a vállalkozó, illetve vállalkozása a bank számára nem hitelképes, vagy az, hogy a vállalkozó nem kívánja magára venni a hitelfelvétel terheit és az így felvett pénz befektetésének teljes kockázatát.
A szerző kitér arra is, hogy milyen szerepet tölthet be a kockázati tőke a privatizációra támaszkodó vállalkozások finanszírozásában. Tanulmánya mindezzel ahhoz kíván segítséget adni, hogy mindenki, aki vállalkozása beindításához és/vagy továbbviteléhez külső tőke bevonásának lehetőségeit keresi, reálisan tudja mérlegelni, hogy mit várhat a kockázati tőkétől, milyen üzletpolitikával célszerű megközelítenie a kockázati tőkést és várhatóan milyen ügylettípusokban gondolkodhat, midőn a tőkebevonásnak ebben a fajtájában rejlő lehetőségeket vizsgálja.
A kockázati tőke megkülönböztető jellemzője – ami elválasztja a hagyományos finanszírozástól -, hogy üzleti tevékenysége lényegeként magas kockázatokkal dolgozik. Magától értetődik ugyanakkor, hogy a finanszírozónak ez nem célja, hanem eszköze. Célja az, hogy profitra, sőt lehetőleg extraprofitra tegyen szert, és ehhez választja ki a kellően jövedelmezőnek ígérkező vállalkozást. A kockázati tőkével való finanszírozás keretében a pénztulajdonos a magas nyereség elérésének reményében olyan ügyleteket keres, amelyek kiugró hasznot ígérnek, és csak ennek érdekében dolgozik olyan kockázatokkal, amelyek mértéke és természete a hagyományos finanszírozási ügyletek gyakorlata szerint többnyire már elfogadhatatlan. Az a kockázat, amelyet a kockázati tőke a maga sajátos finanszírozási ügyleteiben vállal, minőségileg különbözik a hagyományos finanszírozási ügyletekben – így a hitelügyletekben – szokásosan vállalt kockázattól. Igen jelentős hányadban olyan kockázati elemeket, tényezőket tartalmaz, amelyek ez utóbbiakban inkább csak rendhagyó feltételek között, kivételes esetekben jelennek meg, itt viszont a “profil” szükségszerű velejárói, és amelyeket nem is lehet olyan biztosan előre felmérni, s főként sokkal kevésbé lehet kézben tartani, mint a hagyományos finanszírozási ügyletek kockázati tényezőit. Éppen ezért ezeknek a kezelése – mértékükből és természetükből adódóan is – sajátos ismereteket és tapasztalatokat, valamint teljesen más üzletpolitikát, üzleti filozófiát és szemléletmódot igényel, mint a hagyományos kereskedelmi banki tevékenység. A banki gyakorlatban ez megmutatkozik abban is, hogy a kereskedelmi bankok rendszerint leválasztják magukról ezt az üzletágat.
(Osman Péter: Kockázati tőke a vállalkozás finanszírozásában, CO-NEX Könyvkiadó és Terjesztő Kft., 1996.)
