Hároméves előkészítés után szeptember utolsó hetében kerül Washingtonban a Világbank asztalára a magyar pénzügyi szektor és vállalkozások fejlesztésre szánt hitelkérelem. A Pénzügyminisztérium és a bank illetékesei várhatóan egyetlen tárgyalási fordulóban megállapodásra jutnak, és így a 200-250 millió dollárról szóló hitelszerződés végére még az idén pont kerülhet.
Még mindig nem tudni, mekkora lesz a bankszektor fejlesztésére a magyar kormány által már jó ideje igényelt világbanki hitel összege. A lehetséges skála 200-tól 250 millió dollárig terjed, de a magyar kormány feltehetőleg ennek az alsó határával is megelégszik, mégpedig előreláthatólag két részletben. Az első – várhatóan százmillió dolláros – összeg a hitelszerződés aláírásával nyílna meg a magyar állam mint a hitel felvevője előtt, a második pedig körülbelül egy év múlva – ha bizonyos feltételek teljesülnek.
Feltételei persze már a tárgyalások szeptember 23-ára kiírt megkezdésének is voltak. A Világbank mintegy három éve vizsgálja e hitelnyújtás lehetőségeit, a bank- és egyáltalán a magyarországi privatizáció előrehaladtától a bankok állapotán át egészen az új hitelintézeti törvény tervezetéig sok mindent górcső alá véve – mondja Millard Long, a washingtoni központú pénzintézet magyarországi képviselője. Árgus szemekkel figyelték, mi lesz a privatizációs bevételek sorsa, s hogy az eddig nem értékesített bankoknál kialakul-e, illetve milyen privatizációs stratégia alakul ki. Arra is nagy hangsúlyt fektettek, hogy mi a kormány szándéka a kisbankokkal.
A pénzügyi szektor kereteit megszabó törvényi háttér ugyancsak fontos eleme a hitelkérelem elbírálásának. A hitelintézeti törvény tervezetének (Figyelő, 1996/36. szám) kidolgozásában világbanki szakértők is folyamatosan segédkeztek. Igyekeztek átadni a külföldön bevált banktörvények tapasztalatait annak érdekében, hogy olyan jogszabály szülessen, amely a magyar bankrendszer körülményeitől el nem rugaszkodva is összhangban áll az Európai Unióhoz való csatlakozás szándékával. Ebbe, valamint a felügyelet jogállását szabályozó törvény tervezetébe végső soron az alapvető, a Bank of International Settlements (BIS) által is megszabott úgynevezett prudenciális részletek belekerültek – nyugtázza Világbank magyarországi rezidense.
A hitelnyújtás előkészületei során minden kérdésben sikerült dűlőre jutni, a két hét múlva esedékes tárgyalás már csak egyes technikai részletek pontosítására szolgál – vált eredeti témánkra Millard Long, aki úgy véli: a csődtörvény módosításának némi késedelme sem jelent akadályt. Ugyanerről Balázs Ágnes, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára azt mondja, hogy a módosítást a kormány a világbanki tárgyalásokig valóban nem tudja napirendjére venni, de a jogszabály mindenesetre elindul az államigazgatási véleményezési procedúráján.
Ezzel a hiteltárgyalások megkezdéséhez, sőt a hitel első részletének lehívásához előírt feltételek teljesülnek. A következő fejezet a második 100-150 millió dollár lehívása lesz, amihez azonban részletszabályoknak kell még megszületniük, többek között az összevont felügyelet munkáját részletesen leíróknak.
A hitelt – amint az a gazdaságpolitikai kiigazítási kölcsönöknél szokásos – a magyar kormány, a világbanki feltételrendszer teljesítése mellett, minden további megkötés nélkül arra használja fel, amire szükségesnek véli. Megszorítást csak az jelent, hogy az államháztartás eladósodottságát e hitel révén semmilyen körülmények között nem szabad növelni. Arról, hogy végül mi is lesz a kölcsön célja, még nem született döntés; valószínűleg drágább, “kényelmetlenebb” finanszírozási formákat vált majd ki.
A Világbank magyarországi programok számára – legyenek azok gazdaságpolitikai kiigazítóak avagy beruházási hitelek – az 1983-ban megkötött első szerződés óta mintegy három és fél milliárd dollárt hagyott jóvá. A kölcsönök java része, közel 90 százaléka már el is jutott a magyar hitelfelvevőkhöz, még mintegy félmillió dollár vár lehívásra. A magyar tartozás összege a törlesztések után – május végi állapot szerint – közel kétmilliárd dollár.
Az eddigi összesen 34 világbanki hitel döntő többségét a Magyar Nemzeti Bank vette fel, mely intézmény azonban az effajta beruházási hitelnek ezután egyáltalán nem kíván “atyja lenni”, sem úgy, hogy közvetlenül maga hitelezi, sem akként, hogy tovább folyósítja azt más pénzintézeteknek. Gazdaságpolitikai kiigazító kölcsönökről mindazonáltal ezentúl is szó lehet, ám a soron következőkben – nem csupán a banki, vállalkozási fejlesztést, hanem az államháztartási reformot célzó kölcsönökben sem – a jegybank nem játszik szerepet; ezeknél a hitelfelvevő a magyar állam lesz.
Hitelekben egyébként közvetlenül vállalatok is részesültek, jelesül a Mol Rt., melynek 1984-ben és 1989-ben jutott 90, majd közel 100 millió világbanki dollár (lásd külön írásunkat). A Matáv a második távközlés-fejlesztési program keretében 1990-ben szerződött a Világbankkal 110 millió dollárra – az első, 70 milliós program három évvel korábbra datálódik.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezet kölcsönei korábban ne jutottak volna el a cikkünkben tárgyalt területekre is. A jegybank hat évvel ezelőtt, a pénzügyi rendszer korszerűsítésének céljából 46 millió dolláros hitelben állapodott meg a Világbankkal, ezt túlnyomórészt a zsíró beindításával kapcsolatos munkálatokra fordították. A beruházási hitelből részesültek közvetlenül a kereskedelmi bankok is.
A soron következő gazdaságpolitikai kiigazító hitelkérelem elbírálása világbanki remények szerint még ebben a pénzügyi évben, azaz 1997 közepéig megtörténik. Az államháztartási reformot támogató kölcsön területén, noha előkészítése még korai stádiumban jár, jelentős az előrehaladás – ad hangot optimizmusának Millard Long. – Az APEH megerősítése, a kincstár beindítása és az egészségügyi reform megkezdése mind ebbe az irányba mutat – mondja. A majd ugyancsak két részletben lehívható hitel “beköszöntéig” persze még számtalan kérdés vár tisztázásra, melyek közül a rezidens a nyugdíjrendszer felülvizsgálatát, a költségvetési adminisztráció javítását és olyan kérdések eldöntését emeli ki, mint például, hogy kinek a feladata lesz a különböző járulékok begyűjtése.
A nyugdíj- és egészségbiztosítás egyébként eddig két hitelből részesült, összesen mintegy 220 millió dollár erejéig. Az egészségügyi szolgáltatások és menedzsment programja 1993-ban indult, mára a jóváhagyott hitel mintegy 90 százalékát fogyott el. A megmaradt mintegy 23 millió dollár az elindult projektek finanszírozását szolgálja, többnyire 2000-ig, amikor azok kénytelenek lesznek kibújni a Világbank védőszárnyai alól. Ilyen például az iskolaprogram, melynek keretében másfél éve a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen beindult az egészségügyi menedzserek képzése, ebben a tanévben pedig elkezdődik az oktatás a Népegészségügyi Iskolán, Debrecenben, amely három év alatt posztgraduális képzést ad a jelentkező közgazdászoknak, jogászoknak. E két – eddig összesen 10 millió dolláros beruházást igénylő – iskola működését az ezredfordulóig még a világbanki inkubátor finanszírozza.
Ugyancsak az elkövetkező négy évben esedékes az a 30 millió dolláros kórház-informatikai beruházás, amely – mint a Népjóléti Minisztériumban mondják – akár a tárgyalt államháztartási reformot támogató világbanki hitel előzményének is tekinthető. A beruházási hitel felhasználásának első fordulója október elsején zárul: addig van lehetőségük az érdeklődő kórházaknak, hogy eddigi informatikai fejlődésük történetével és jövőképükkel pályázzanak a programba kerülésre. A szintén 1993-ban aláírt nyugdíjigazgatási és egészségbiztosítási program többek között egy nyugdíj-nyilvántartási rendszer létrehozását szolgálja. Ez a jelenleg papíron – nyugdíjbiztosítói becslések szerint mintegy 80 millió lapon – lévő, nagyrészt csupán a munkáltatóknál megtalálható adatokat hozná össze egyetlen nyilvántartásban. A Világbank mindezen feladatok infrastrukturális hátterének finanszírozásából vállal részt, kereken 30 millió dollárt, mégpedig valószínűleg jövőre: akkorra várható ugyanis, hogy az idei év végi tender után megkezdődik a rendszer kiépítése.
