Lassan elkészül a tb-költségvetés első tervezete – az önkormányzati közgyűlések által megszabott irányelvek alapján. Eközben az egészségpénztár és az önkormányzat számára mód nyílik annak felmérésére, hogy mi is lesz tartható az idei költségvetésből, s hol várható jelentős eltérés – azaz mitől dagad a hiány.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) számításai szerint az idén a bevételi oldalon már most felírható mintegy 13-14 milliárd forintnyi elmaradás, amely három forrásból tevődik össze. Egyrészt az idei költségvetés a most rendelkezésre álló makrogazdasági paraméterek figyelembevételével a reálisnál mintegy 4,7 forinttal több járulékbevétellel számolt. 5,2 milliárd forint körüli kiesést okoz az a PM által elkövetett tervezési hiba, amely alapján a táppénz-hozzájárulás mértékét nem megfelelően vették figyelembe. Teljesen bizonytalan ugyanakkor a rendkívüli behajtás eredménye: az e címen a költségvetésbe beállított 10,3 milliárd forint csak akkor érkezhet be teljes összegben, ha az állam a tulajdonosi felügyelete alá tartozó gazdálkodó szervezetek adósságának rendezéséből tevőleges részt vállal. Ezért a “társadalombiztosítók” úgy számolnak, hogy mindössze az e tételként várható bevétel 60 százalékához, azaz 6,5 milliárd forinthoz jutnak majd hozzá.
Egy jól irányzott előirányzat
Ezzel szemben az egészségbiztosító mintegy 22,4 milliárd forinttal lépte túl kiadási előirányzatát, ami – korántsem meglepő módon – szintén több tételből tevődik össze. Így például a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozásánál – kormányzati megállapodás alapján – mintegy 9 milliárd forint hiányzik, s a kapacitásszűkítés az idén még nem fog megtakarítást eredményezni. A gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök többlettámogatása miatt 9 milliárd forinttal több került elő a biztosító feneketlen zsebeiből. Ennek elsődleges oka – hangzik az OEP érvelése – a gyógyszeráremelés elhalasztása és a közgyógyellátás kiszélesítése – s mindkettő a kormányzat számláját terheli. További kiadásokat okozott a rokkant- és baleseti ellátásokkal kapcsolatban bevezetett szigorítások hatásának “elméretezése” (2 milliárd); a kamatkiadások, melyekkel a 96-os költségvetés nem is számolt (mintegy 2 milliárd forint); s még a gyógyfürdő-szolgáltatásoknál is várható 0,8 milliárd forintos kiadástúllépés. Mindezekkel pusztán a táppénzkiadásoknál elért 2,8 milliárd forintos megtakarítás állítható szembe, így az Egészségbiztosítási Alap 1996. évi hiánya 37,0 milliárd forint körül várható. Ez – állítják az egészségbiztosítónál – az 1996. évi költségvetési előirányzatok megalapozatlansága miatt egyáltalán nem számít meglepőnek.
Az OEP-nél tisztában vannak azzal is, hogy a jövő évi költségvetés összeállításakor az ez évi hiánnyal mint “öröklött adottsággal” kell számolni.
Az Egészségbiztosítási Alap jövő évi indulóhiánya mintegy 40 milliárd forint lesz. Ez azért tér el az 1996 évi várható hiánytól, mivel a rendkívüli behajtás 1997. évben már nem hoz újabb bevételt, ugyanakkor a munkáltatói táppénz-hozzájárulás egész éves hatása már érvényesülni fog, a két tétel egyenlege pedig éppen 3 milliárd forint. A kialakult ellátási szint következtében természetszerűleg jelentkezik a jelzett hiány, hiszen például a rendszerben már évek óta 20-25 milliárdos stabil hiány van, amit az egyes évek költségvetésében csak formálisan rendeztek. További tényező a már említett 9 milliárdos többletkiadás a gyógyszerfronton, s újabb 9 milliárd kiadási többletet okoz majd az EDDSZ-szel kötött kormányzati (bér)megállapodás is. A hiány az OEP szerint végső soron abból fakad, hogy az Alap konszolidációjára – az önkormányzat erre irányuló javaslatai ellenére – csak részben került sor.
Bajban a biztosító
Az 1994 végéig keletkezett hiányok rendezése lényegében megtörtént, de az 1995. évi hiány még rendezetlen, és a konszolidáció tartós finanszírozást biztosító elemei nem érvényesülnek. Így például elmaradt az elért ellátási színvonal tartós forrásokkal történő megalapozása – ilyen lenne például a központi költségvetés által biztosítottak járulékának normatív módon történő megfizetése. Ezenkívül több esetben egyáltalán nem vagy csak későn születtek meg azok a kormányzati intézkedések, amelyek a jóváhagyott kiadási előirányzatokat megalapozhatták volna – erre példa a gyógyszerügy.
A jelzett indulóhiányt (40 milliárd forint) tehát – a konszolidáció érdemi megvalósításának megfelelően – az 1997. évtől tartós forrásokkal (légyen az bevételi többlet vagy kiadásmérséklés) kell egyensúlyozni – hangzik a biztosító szigorú verdiktje. A bevételi és kiadási automatizmusok eltérő viselkedése miatt a jövő évben, változatlan feltételek esetén, mintegy 12 milliárd forint kiadási többlet jelentkezik, s az egyensúly megteremtéséhez ezt is kezelni kell.
Éppen ezért, az egészségbiztosító elképzelése szerint, lehetőleg a kiadások minimalizálására kell törekedni. Az eddigi tervezőmunkával viszont pusztán a kiadások növekedését sikerült csökkenteni (21,1 milliárd forinttal). Ez a nagyságrend, legalábbis a biztosító szerint, már garantálhatja, hogy a 97-es folyamatok ne okozzanak kiadási többletet. A biztosító ugyan a további kiadáscsökkentésben is reménykedik, ám így is tisztában van vele: döntően a bevételi oldalon kell elérni azt, hogy a hiány ne lépje túl a tervezett mértéket. A biztosító gondjait növeli, hogy a kormányzat – “gazdaságpolitikai okokból” – csökkenteni tervezi a tb-járulékot. Ezek után a járulékalap szélesítése tűnik követhető megoldásnak, ám a jelek szerint ennek is korlátai vannak. Mindenekelőtt az, hogy a járulékalap kiszélesítése csak egyidejű járulékcsökkentéssel együtt valósítható meg, így önmagában többletforrást nem eredményezhet. Mindenképpen szükséges a központi költségvetésből biztosítottak járulékának normatív befizetése, ami aktuálisan 25 milliárddal csökkenti az indulóhiányt, hosszabb távon pedig kiiktathatja annak egy fontos forrását. A fennmaradó 17-18 milliárd forintos deficitet pedig további kiadásmérsékléssel és/vagy (s itt jön egy korábbról ismerős javaslat) az egészségkárosító cikkek fogyasztási adójából való részesedéssel kell megszüntetni – vallja az önkormányzat és a biztosító, feltehetőleg kevéssé összhangban mondjuk a PM álláspontjával. A biztosító azonban köti az ebet a karóhoz: járulékcsökkentésre csak bevételi források (megadott) bővítése mellett kerülhet sor.
