Nem torpan meg Európában a következő években a privatizációs folyamat. A Morgan Stanley napokban publikált tanulmánya szerint az 1985 és 2000 közötti ügyletek összértéke 250-300 milliárd dollár lesz.
Az említett érték az összeurópai GDP 1,2-1,5 százalékát teszi ki. Az amerikai befektetési bank elemzői úgy vélik, hogy a privatizáció Franciaországban, Olaszországban, Németországban továbbra is intenzív lesz; Nagy-Britanniában, Hollandiában pedig az ezredforduló előtti évekre az államnak már gyakorlatilag nem marad eladnivalója.
A következő évek nagy tranzakciói a pénzügyi szektort, a telekommunikációt, a szállítást és a szolgáltatásokat érintik majd.
Az elmúlt 10 év mérlege Nagy-Britanniában jelezte a legnagyobb sikereket. Az összesen 186 milliárd dolláros európai privatizációs bevételekből 96,7 milliárd vándorolt a brit államkasszába. Franciaország 34,1 milliárd, Olaszország pedig 16,9 milliárd dollárhoz jutott. A szektorok közötti rangsorban a telekommunikáció vezet 40,6 milliárd dollárral, az energiaipari privatizációk tízéves mérlege pedig 32,7 milliárd dollár volt. 26 milliárd dollár körüli bevételt jelentettek az elektromosipari privatizációk, a bank- és biztosítási szektorban pedig 32 milliárd volt az ügyletek összege.
A Morgan Stanley elemzése szerint 1987. volt a leggazdagabb esztendő a magánosítás tekintetében: akkor adták el többek között az osztrák OMV egy részét, a brit repülőtereket, a British Airways-t, a Rolls-Royce-t, a Paribas-t, a Suezt, a Societé Générale-t. 1990 és ’92 között viszont a visszafogott piaci helyzet lefékezte a folyamatot. A Morgan Stanley megállapítja, hogy a privatizációk igazi nyertesei az állami költségvetések voltak, míg a kisrészvényesek befektetései, kivéve Angliát és Ausztriát, többnyire leértékelődtek.
