A magyar ruházati kiskereskedelmi forgalom tíz százalékát uraló Centrum Áruházak Rt. az egyébként értékes vagyona mellett tőkehiányban szenved, ezért fejlesztéseivel nehezen tart lépést a konkurenciával. A multinacionális cégeken kívül az újonnan épülő üzletházakkal és a feketekereskedelemmel is fel kell vennie a versenyt.
A magyar befektetők által privatizált cégek általános gondja a tőkeszegénység. Nincs ez másként a Centrum Áruházak Rt.-nél sem, amelyet a dolgozók és a menedzsment vett a kezébe 1994-ben. Hiába a kiskereskedelemben egyedülálló értéket képviselő, országosan 25 áruházból álló vagyon, mégis a társaság fejlődése bizonytalan. Ha hamarosan nem találnak pénzforrást, a szükséges felújítások csak a meglévő vagyon értékesítéséből finanszírozhatók.
“Ha a cég fejlődni akar akkor folyamatosan napirenden kell, hogy legyen a tőkeemelés” – közli Brückner István a Centrum vezérigazgatója, aki nem vállalkozik arra, hogy bármiféle időponthoz kösse a befektető megtalálását. A korrábbi koncepcióhoz képest most már nem keresnek pénzügyi befektetőket, hanem kizárólag szakmait. A vezérigazgató szerint ugyanis pénzügyi befektetőnek nem elég jövedelmező invesztíció lenne a Centrum, a cég ugyanis csak hosszú távon hoz hasznot.
Az áruházakhoz nehéz megtalálni a megfelelő partnert még akkor is, ha az országban egyedülálló értékeket tudhat magának a cég. Ezt valószínűleg a magyar piac kis mérete is okozhatja. Elriaszthatja a befektetőket, hogy az első lépés az áruházak felújítása lenne, ami óriási pénzeket emészthet fel. Csak a Corvin áruház tavalyi részleges felújítása 250 millió forintba került. A furcsa tulajdonosi szerkezet is megtorpanásra késztetheti a leendő tőkéstársat. Jelenleg a társaság 61 százaléka van a dolgozók és a vezetők, valamint a vezetőket támogató konzorciális csoport kezében, 14 százalékát az önkormányzatok, 10 százalékát a társadalombiztosítás, 7,5 százalékát a Váltó I., 8,5 százalékát egy másik alapkezelő társaság birtokolja.
A Centrum mindeddig sikeresen megőrizte pénzügyi stabilitását. Fizetési hátraléka nincs egyetlen egy üzleti partnerével szemben sem, maradéktalanul teljesítette adó és társadalombiztosítási kötelezettségét. Fejlesztéseit amortizációból és a nyereség egy részéből finanszírozta. Mindennek következménye, hogy adózás előtti nyeresége az 1994-es 304 millió forintról 1995-ben 50 millióra csökkent. Az évente, körülbelül 1 milliárd forintos forgóeszköz-hitellel működő társaságnak a privatizációból fennmaradt egy 15 évre szóló 1,3 milliárdos E-hitele, amelynek tőketörlesztésére három év haladékot kapott, ezért most csak a kamatokat fizeti.
Ha kevés is a Centrum mozgatható tőkéje, azért a működése vagyonnal megalapozott: jegyzett tőkéje 5,04 milliárd forint, amelyből 3,4 milliárd forint a felhalmozott vagyon. A társaság 8,4 milliárd forintos saját vagyonát 7,2 milliárd forintban fedezik az ingatlanok.
Ha annak a fényében vizsgáljuk a Centrum tavalyi évét, hogy nem találtak befektetőt, Brückner István szerint jó évet zárt a cég, azonban a tervekhez és a konkurenciához képest elégedetlen a vezérigazgató az eredményekkel. Eddig sikerült elkerülni, hogy a társaság vagyonához nyúljon, fejlesztéseinek finanszírozása érdekében, s így is versenyben maradt a Magyarországon terjeszkedő multinacionális cégekkel. Mindezt azzal sikerült elérni, hogy költségcsökkentő átszervezést végeztek a cégnél. Az irányító központot összevonták, s ezzel párhuzamosan felére csökkentették a létszámot. Raktárhálózatukat is szűkítették, s a törökbálinti nagy raktárra koncentrálták.
A pénzhiány ellenére a verseny rászorítja a Centrumot az áruházai felújítására. A tervezettnél 150 millió forintnál 100 millióval többe került a Corvin Áruház folyamatban lévő átalakítása, az infláció és az épület becsültnél rosszabb állapota miatt. A Corvin mellett csak az óbudai Centrum felújítására futotta. Nem került elég pénz a cég számítógépes rendszerének kiépítésére. Eddig csak a pécsi és a budapesti Luxus Áruháznál vitték fel a teljes áruforgalmat számítógépre. Viszont számítógépes rendszeren van már a központi áruforgalom és ügyviteli elszámolás. A Centrum központi árubeszerzését az 1994. évi 50 százalékos szintről 1995-ben 60 százalékra emelte, s az idén el szeretné érni a 80 százalékot. Mindez hozzájárulhat az áruházakban értékesített termékek azonos minőségi szintre emeléséhez.
A jövőbeni fejlesztések irányát megalapozandó részleges piackutatást végeztetett a cég a Centrum Áruházakban vásárlók és nem vásárlók beszerzési szokásairól, valamint arról, hogy mely tömegkommunikációs eszközökön keresztül tudják elérni a vásárlókat a legeredményesebben. Külső cég vizsgálja a vállalat belső folyamatai átszervezésének lehetőségét, költségcsökkentő célzattal. Elkészült a Centrum arculatváltásának terve, amelyet a második félévben mutatnak be a publikumnak. Folytatódik a zászlóshajó, a Corvin Áruház felújítása is.
Nehéz helyzetben van a Centrum a Magyarországon terjeszkedő multinacionális cégek offenzívája miatt. A központi beszerzés már említett növelése azonban segített a cégnek, hogy az árversenyben lépést tartson a konkurenciával. A Centrum megőrizte a 10 százalékos piaci részesedését a ruházati cikkek értékesítésében, a 3-5 százalékot a vegyes iparcikkeknél, a gépkocsit, üzemanyagot leszámítva, és a 1,5-2 százalékot az élelmiszertermékek értékesítésében.
“Első számú versenytársunk, minden szakmai elismerés mellett a Metro, amely sorra azokon a helyeken nyitja meg üzleteit, ahol Centrum áruházak is találhatók – elemzi a helyzetet a vezérigazgató. – Jelentős konkurenciát jelent a feketekereskedelem, és a nyitás előtt álló üzletközpontok.” Egyelőre erősebb a verseny Budapesten, de továbbra is maradt az a tendencia, hogy a 9 Budapesti és 16 vidéki áruház forgalma 50-50 százalékban oszlik meg az összforgalmon belül.
A bevásárlóközpontokat csak rövid távon tartja versenytársnak Brückner István. Az újdonság ereje, ugyanis hamar elmúlik és később csak egy tehetősebb réteget fognak ezek a központok kiszolgálni, mivel áraik magasabbak mint az áruházakban, ráadásul külön költséget jelent, hogy csak gépkocsival közelíthetők meg. A Centrum egyik erőssége a konkurenciaharcban, hogy áruházainak fekvése kitűnő, hiszen mindenütt forgalmas városközpontokban fekszenek.
