Hárommilliárd forintnyi adósságot halmoztak fel az elmúlt év végéig a művelődési minisztériumhoz tartozó felsőoktatási és kulturális intézmények, s ez az összeg azóta csak tovább növekedett. A tárca válságmenedzserek bevetését fontolgatja.
A Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz (MKM) 95 felsőoktatási, illetve kulturális szolgáltató intézmény tartozik. Amint az év végi beszámolóból kiderült, az utóbbi körből 15 szervezetnek, míg a 60 egyetem és főiskola közül 33-nak van adóssága – jelentette be Magyar Bálint, a tárca vezetője. A minisztérium a teljes tisztánlátás érdekében pótlólagos adatokat kért, és célvizsgálatokat tervez. Így reményeik szerint még márciusban kialakulhat az az adatbázis, amelynek alapján az MKM tárgyalásokat folytathat az adóhivatallal, a társadalombiztosítással, illetve a Pénzügyminisztériummal.
A miniszter szerint az adósoknak két lehetőségük van. Egyfelől az, hogy takarékosabb, racionálisabb gazdálkodással maguk javítanak a helyzetükön, másfelől az őket felügyelő minisztériumhoz fordulhatnak egy válságkezelési program elindításáért. Az utóbbi esetben az MKM válságmenedzsert kér fel az intézmény átvilágítására, aki e felmérés után intézkedési tervet dolgoz ki, s azt az adott felsőoktatási vagy kulturális intézmény vezető testülete elé terjeszti. Az intézkedéssorozatról háromoldalú szerződés készül, amelyet a válságkezelő, az intézmény és a minisztérium ír alá. Ebben a válságmenedzser az érintett gazdálkodási egység sajátosságait figyelembe véve különböző – ellenjegyzési, javaslattételi, illetve döntési – jogokat kap majd.
A menedzsereket pályázat útján választják ki, díjazásuk a vizsgált intézmények költségvetéséből történik. A válságmenedzserekre Magyar Bálint szerint azért is szükség van, hogy az eladósodások valódi okaira fény derülhessen. Cserébe az intézmények alkupozícióba kerülnek, vagyis kedvezőbb helyzetből tárgyalhatnak az APEH-hel vagy a társadalombiztosítással. A szaktárca illetékesei az utóbbiakkal szemben fennálló tartozásokról csomagban kívánnak megállapodni, vagyis az egyes adósok tartozásait közösen kezelnék. Olyannyira, hogy a felsőoktatási és kulturális intézményeket sem választanák külön, hanem együttesen tárgyalnának egy-egy nagyhitelezővel. A minisztérium azt is vállalja, hogy az adósságok átütemezésénél, ingatlanok értékesítésénél segítséget nyújt.
A tárca vezetői mindenképpen szeretnék elkerülni azt, hogy az intézmények autonómiája megsérüljön. A konkrét megoldásokat megtalálni tehát az adósok feladata – a minisztérium nem akar kézi vezérlést. Természetesen előfordulhat, hogy a válságkezelés során például a felsőoktatási intézmény vezetője szembekerül az egyetem vezető testületével – ekkor a tárca azokat kívánja támogatni, akik a válság megoldásáért dolgoznak. A koncepció része az is, hogy – a válsághelyzet megismétlődésének megelőzése érdekében – a menedzser munkája, amolyan követő tevékenységként, a válságkezelés lezárulta után is megmaradna.
Az MKM tervei szerint május-júniusra világos kép alakulhat ki az adósságok okairól, illetve arról, hogy a hiány mennyiben és milyen mértékig mérsékelhető, így várhatóan a tárca akkor terjeszti majd a kormány elé javaslatait.
Nagy kérdés, hogy mit szólnak majd mindehhez az érintettek, mindenekelőtt az egyetemek vezetői. (A probléma elsősorban ezt a kört érinti: a legnagyobb adósok sorát az ELTE, a POTE, a Miskolci Egyetem, a SOTE, a Pannon Agrártudományi Egyetem és a BKE vezeti. A hetedik helyen az Állami Operaház áll.) Cseresznyés László, az első számú adósként számon tartott ELTE főigazgatója a Figyelőnek elmondta: nem tartja jó megoldásnak válságkezelő menedzserek “odavezénylését”. Szerinte a minisztériumnak egyenként le kellene ülnie a nehéz helyzetbe jutott intézmények vezetőivel, és mindegyikükkel külön kellene tárgyalnia.
Az ELTE egyébként 528 millió forintos túlköltést görget maga előtt. Ebből az összegből 200 millió forint a 13. havi bér kifizetéséből származik, a többi hiányzó pénz nagyobbrészt az infláció következménye. Az intézményt a Price Waterhouse könyvvizsgáló cég tavaly átvilágította, a vizsgálat nyomán az egyetem már ki is dolgozta, s a minisztérium elé terjesztette javaslatait a válság kezeléséről. Azt már tárgyalásokon kell eldönteni, hogy a hiány csökkentéséhez végül is mekkora költség-megtakarító, illetve bevételnövelő intézkedéseket kellene végrehajtani. Ám ezen intézkedések sem elegendőek a hiány teljes pótlásához, a főigazgató szerint mindenképpen költségvetési források igénybevételére lesz szükség.
Az egyetem kiadásainak 93 százaléka egyébként fix költség, a maradék 7 százalék – 335 millió forint – az az összeg, amelyet valamilyen módon csökkenteni lehet. Ebből a pénzből vásárolják a tanszékek, hivatalok a papírokat, floppykat és hasonlókat. Vagyis a válságmenedzsernek sem lenne különösebb mozgástere. Arról nem is beszélve – fejtegette a főigazgató -, hogy nehéz olyan embereket találni, akik ismerik az olyan speciális gazdálkodású és felépítésű intézmények működését, amilyenek az egyetemek. Amíg ők “képbe kerülnének” sok idő telne el, márpedig a válság kezelése nem tűr halasztást. Az ELTE rendelkezésre álló forrásai például olyan szűkösek, hogy félő: az egyetem a következő tanévet nem tudja majd elkezdeni…
