Az Országgyűlésben legfeljebb az államháztartás átalakítása az a politikai ügy, amely késleltetheti az olyan bonyolult gazdasági problémák megoldását, mint az államháztartás átalakítása.
Aszocialista és a szabaddemokrata parlamenti frakció néhány képviselője alkalmi, közös munkacsoportot alakított az államháztartás kereteit újraszabó törvényjavaslat-csomag előkészítésére. Az immáron három találkozón túlesett formációban részt vevő képviselők (az SZDSZ oldaláról elsősorban Gaál Gyula, Bauer Tamás, Ungár Klára, az MSZP-ből Soós Győző, Keller László, Burány Sándor) kínosan ügyelnek arra, hogy ne merevítsék formaságok közé a munkájukat. A találkozókon váltakozó összetételű csapat jön össze aszerint, hogy mi szolgál témaként. Az eddigi fejlemények alapján arra lehet számítani: egyik képviselőcsoportban sem akadályozza meg elvi jelentőségű nézeteltérés, hogy 1996-ot valóban az államháztartási szerkezetváltás éveként könyvelhessük el.
A kormány tervei szerint a tavasz derekán új jogi környezetbe kerülhet a pénzintézeti szektor, majd a tavasszal kezdődő viták után a nyárra átfogó szisztémát lehetne alkotni a két ellátórendszerre: az egészség- és a nyugdíjbiztosításra.
“Bokros Lajos januárban már ismertette az államháztartási reform általa kidolgozott elveit a szocialista képviselők előtt, senki sem hivatkozhat zsákbamacskára” – mondta a Figyelőnek Keller László (MSZP), a Ház költségvetési bizottságának alelnöke. A képviselő azt emelte ki, hogy az alkalmi munkacsoportban tisztázni lehet minden elvi problémát, s így megelőzhetik, hogy a konkrét előterjesztések parlamenti vitájában robbanjon ki konfliktus a koalícióban. Az MSZP-n vagy a frakción belül mindenesetre senki sem állt elő a kormány terveitől eltérő megoldási javaslatokkal a pénzügyi stabilitás elérésére vagy az ellátórendszerek megmentésére. A szocialista képviselők között elsősorban a frakció költségvetési munkacsoportjában dolgozók alkotják azt a magot, amely a jelek szerint rendkívül szervezetten és munkabíróan dolgozik a pénzügyminiszter terveinek megvalósításán vagy csiszolásán. Az MSZP köreiben tényként kezelik, hogy kora tavasszal meghozzák a legfontosabb pénzintézeti és értékpapír tárgyú törvényeket, átalakítják a köz- és felsőoktatás finanszírozási szisztémáját, a nyáron túljutnak a tb-reform törvényein, s az ősszel az adóreform következhet. A nyugdíjrendszert említve több szocialista képviselő úgy reagált, hogy elfogadják a vagyonfedezeti-biztosítási rendszer fokozatos bevezetését, viszont úgy érzik, hogy kialakulatlan a többségi álláspont az önkormányzatok finanszírozási rendszeréről. A Figyelő értesülése szerint Bokros Lajos a közelmúltban már szinte provokálta a közös munkacsoport tagjait, hogy nyilatkozzanak e témában. Itt annak eldöntéséről van szó, milyen feladatokat vállal és lát el maga az állam, melyeket a helyi önkormányzat, s hogy e két rendszer hogyan osztozkodik a forrásokon.
Az önkormányzati finanszírozási rendszerről szólva Gaál Gyula, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese rámutatott: ez a problematika az adórendszerig vezet, amelyben több feltétel együttes megléte esetén a központiaktól a helyi jellegű adóztatás felé tolódhatnak az arányok. Az SZDSZ felkészült az oktatás-finanszírozási javaslatok megtárgyalására. Általában az önkormányzatok esetében abból indulnak ki a szabaddemokraták, hogy tipikusan ott képződhessenek források, ahol a feladatokat el kell látni. Az önkormányzatok közötti objektív különbségek áthidalására természetesen törvényi feltételrendszer készíthető. Az SZDSZ nem támogatná, ha valaminő középszintű önkormányzati rendszer kialakításával és közbeiktatásával igyekeznének megoldást találni a törvényhozásban a területi különbségek és adottságok kompenzálására. Gaál bizakodó a nyugdíjreform dolgában, hamarosan elvi megállapodás születhet a koalícióban a várományfedezeti rendszer kiépítéséről.
Az ellenzék számára kevés játéktér marad a Házban, ha a koalíció a maga 72 százalékos többségével belső vita nélkül jut túl az államháztartási csomagon. Varga Mihály (Fidesz-MPP), a költségvetési bizottság tagja azt vetette ellen a Figyelőnek nyilatkozva, hogy például a nyugdíjreform ügyében nem ismeretes az érdekegyeztetés legfontosabb partnereivel kötött egyezség. Egy ilyen természetű politikai alku nélkül a fiataldemokrata politikus arra számít, hogy majd a konkrét törvényjavaslat tárgyalásakor lobbannak fel a legkeményebb viták, s ez hónapokra elnyújthatja a törvény megalkotását. Varga megjegyezte, hogy a nyugdíj ügyében az ő pártja részéről lesz a legkisebb ellenzéki ellenállás, ha a kormány valóban a várományfedezeti rendszer bevezetését indítványozza. A tb-alapok költségvetéséről szólva úgy jelezte előre az álláspontjukat, mint az államháztartási reform egészére: nem vetik el a jogszerű, alkotmányos, s a központi költségvetés érdekeit szem előtt tartó megoldásokat.
