Gazdaság

TAKARÉKBANK-PRIVATIZÁCIÓ – Nem spóroltak

A hazai bankprivatizáció történetének eddigi legmagasabb árfolyamán kelt el az elmúlt hét közepén a Takarékbank: a győztes Deutsche Genossenschaftsbank (DG Bank) mintegy 4,4 milliárd forintot fizet a hitelintézet részvényeinek 60,98 százalékáért, ami a névérték 532 százaléka. A privatizációs szerződést várhatóan lapunk megjelenésével egy időben írják alá a német hitelintézet és a Pénzügyminisztérium (PM) képviselői, az új tulajdonos előreláthatólag a bank májusi éves rendes közgyűlésén szavazhat először. Feltéve, hogy a takarékszövetkezeti integráció többsége addig aláírja az új tulajdonossal az együttműködési megállapodást. Ellenkező esetben ugyanis a DG Bank visszaléphet a vételtől.

Bejött a papírforma – általában így nyugtázzák az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) értékelőbizottságának múlt heti döntését a banki elemzők, akik már korábban is nagyobb esélyt adtak a német szövetkezeti banknak, mint ellenlábasának, az osztrák GiroCreditnek (Figyelő, 1997/13. szám). Az elbírálásnál (a Magyar Hitel Bank elmúlt év végi privatizációjához hasonlóan) 70 százalékos súllyal esett latba a megajánlott vételár, míg 15-15 százalékot kapott a pályázó által benyújtott üzleti terv és a Takarékbanknál tervezett tőkeemelés mértéke. Ennek alapján pedig a DG Bank ajánlata egyértelműen jobbnak bizonyult, miután a német hitelintézet 41,3 millió márkát (jelenlegi árfolyamon mintegy 4,4 milliárd forintot) ajánlott a magyar bank részvényeinek 60,98 százalékáért, ami a csomag 817,6 millió forintos névértékének 532 százaléka. Az osztrák GiroCredit ajánlata – bár információink szerint az értékelőbizottság az általa benyújtott üzleti tervet kedvezőbbnek minősítette a DG Bankénál – “csak” 500 százalék körüli árfolyamon volt, és lényegesen kisebb tőkeemelésre tett javaslatot.

A DG Bank – korábbi értesülésünknek megfelelően – a Hungária Biztosítóval konzorciumban pályázott, amely így ötszázalékos részesedést szerezhet a bankban. A konzorcium vállalta, hogy fél éven belül legalább 700 millió forinttal emeli meg a Takarékbank jegyzett tőkéjét, amely ezzel elérheti a hitelintézeti törvény által szabott 2 milliárd forintos minimumszintet. Ezt követően további, évenként végrehajtott tőkeinjekció-sorozat következne, amelynek mértékéről a DG nem volt hajlandó részletekkel szolgálni. Egyelőre csak annyi biztos: az első emelést az új tulajdonosok kötött árfolyamon – 200 százalékon – hajtják végre, így egyidejűleg a bank tőketartalékai is növekednek. Mindazonáltal sokat sejtető, hogy a német hitelintézet első hivatalos nyilatkozatában jelezte: rövid időn belül szeretné a Takarékbank és a szövetkezetek ma 5 százalék körüli piaci részesedését 10-15 százalékosra növelni.

A pályázati feltételek között kiemelt hangsúlyt kapott, hogy a nyertes milyen együttműködést képzel el a Takarékbankban jelenleg 32,7 százalékos tulajdoni hányaddal bíró takarékszövetkezetekkel. A Figyelő információi szerint a DG Bank a privatizációs pályázat mellékleteként egy olyan – a takarékszövetkezetek képviselői által aláírt – szindikátusi szerződést is benyújtott az ÁPV Rt.-nek, amely részletesen szabályozza a szövetkezetekkel való együttműködés formáit és feltételeit. A szerződés azonban csak abban az esetben válik “élővé”, ha azt az integráció 232 tagjának legalább 51 százaléka legkésőbb május 31-ig aláírja. Ellenkező esetben a DG Bank visszalép az üzlettől, és a bánatpénzt (mintegy 50 millió forintot) az Országos Takarékszövetkezeti Szövetségnek (OTSZ) kell kifizetnie. Az aláírásokért “cserébe” a DG úgynevezett szavazatelsőbbségi részvényt juttat a szövetkezeteknek; ezek 25 százalék plusz egy szavazatnyi jogot biztosítanak a bankban abban az esetben is, ha részesedésük – a tervezett tőkeemelések miatt – e határ alá csökken. Opciós jogot ad továbbá arra, hogy a szövetkezetek – 3 és fél év türelmi idő után – 5 éven belül többségi részesedést szerezhessenek a bankban, és ez egy új szerződés keretében további öt évvel meghosszabbítható. Az opciós szerződésben a pontos vételárat nem állapították meg, csupán azt kötötték ki, hogy azt a hat nagy könyvvizsgáló cég egyike által elvégzett értékelés alapján kell majd kifizetni.

Ez a szindikátusi szerződés azonban nem kis kockázatot rejt magában, ugyanis a takarékszövetkezetek és a bank között az elmúlt időszakban is számos súrlódás keletkezett az együttműködés formáit illetően. A Takarékbankot alapító szövetkezetek elsődlegesen apex-bankként – azaz a szövetkezeti szektort kiszolgáló pénzügyi központként – képzelik el a hitelintézetet, és nem kis nehezteléssel vették tudomásul, amikor az nyereségérdekelt kereskedelmi bankként kezdett működni – megítélésük szerint főleg a szövetkezetek rovására. Ezt csak tovább bonyolítja, hogy a szövetkezetek kínosan ügyelnek saját önállóságukra, és – némileg leegyszerűsítve – korábban leginkább attól tartottak, hogy a privatizációt követően a szövetkezeti integráció ezerhatszáz fiókból álló hálózata a Takarékbank forrásgyűjtő egységeivé válik. Hernádi Zsolt, a Takarékbank vezérigazgatója azonban a Figyelőnek hangsúlyozta: a szövetkezetek jó része fel fogja ismerni a DG által kínált szerződésben rejlő lehetőségeket. Szerinte a banknál bekövetkező tulajdonosváltás és az ennek nyomán beáramló friss tőke kedvező hatásai a szövetkezeteknél is jelentkeznek majd.

Jelenleg a Takarékbank a szövetkezetekkel együtt a mérlegfőösszegek alapján az ötödik legnagyobb hitelintézeti csoport az országban. Mégis igencsak leszakadtak a piacvezető élbolytól: részesedésük alig haladja meg az öt százalékot, és ezen csak némileg javít a lakosságnak kínált szolgáltatások területén elért 15 százalékos arány. Más országokban a hasonló profilú csoportok a meghatározó pénzügyi szolgáltatók közé tartoznak, piaci részesedésük általában 20 százalék fölött van. Ennek eléréséhez azonban a magyar szövetkezeti szektornak jelentős mértékű pénzügyi és technológiai javulásra lenne szüksége, ami külső segítség nélkül nehezen képzelhető el. – A hajunknál fogva nem tudjuk kirángatni magunkat a kátyúból – mondta a vezérigazgató, utalva azokra a politikai véleményekre is, amelyek a szövetkezeti integráció nemzeti kézben tartását szorgalmazták.

A szakmai befektető belépésével mind a Takarékbank, mind pedig a szövetkezetek mozgástere látványosan bővülhet. A tőkeerő növekedésével ugyanis megnyílik az út azon nagy ügyfelek felé, akik eddig – elsősorban a jegyzett tőke okozta alacsony hitellimitek miatt – más kereskedelmi bankokhoz fordultak igényeikkel, ugyanakkor a külföldi tulajdonos segítségével és hátterével különféle konzorciális vagy szindikált hitelek nyújtására is lehetőség lesz. Ezzel párhuzamosan a külföldről bevonható olcsóbb források mennyisége is bővülhet, miután a Takarékbank a többségi tulajdonos minősítése alapján juthat külföldön hitelhez. Mindezeken túl végre lehetőség nyílik azoknak a technikai fejlesztéseknek a megvalósítására vagy lezárására, amelyek a szövetkezeti integrációt valódi, versenyképes pénzügyi szolgáltatóvá teszik. Ilyen például az egységes szövetkezeti folyószámla- és kártyarendszer, az integrált számítástechnikai hálózat.

Hernádi szerint a Takarékbank és a szövetkezetek közötti nézeteltérések zöme mesterségesen gerjesztett, személyes ambíciók által táplált konfliktusokból alakult ki. Elismerte, hogy a Takarékbankhoz hasonló apex-bankok és a szövetkezetek közötti együttműködés a világon sehol nem zökkenőmentes. A privatizáció előkészítése során itt annyiban speciális volt a helyzet, hogy a hitelintézetnek a sikeres eladáshoz nyereségessé kellett válnia. Ám ha ezt a nyereséget – klasszikus apex-bankként – a szövetkezeteknek nyújtott szolgáltatásokból termelik ki, az az integráció tagjainak helyzetét és jövedelmezőségét rontotta volna. Elsősorban ezért fordult a Takarékbank a tipikus kereskedelmi banki szolgáltatások felé, amelyek segítségével az idén már közel 500 millió forintos adózott nyereséget könyveltek el. – Hosszú távon azonban a banknak a szövetkezetek kiszolgálása kell, hogy legyen az elsődleges feladata – szögezte le a vezérigazgató.

Hasonló várakozásokkal tekint a tulajdonosváltás elé Kiss Endre, az OTSZ elnöke is. Mint a Figyelőnek elmondta, a szövetkezetek a szakmai segítség mellett annak a láthatatlan ellentétnek a feloldását is várják a DG Banktól, amely a nyereségérdekeltség és az apex-banki funkció ellátása között húzódik. Az OTSZ azért is a német bank mellett tette le a voksot, mert az Németországban hasonló szerepet tölt be, mint itthon a Takarékbank (lásd erről külön írásunkat), így van tapasztalata ezeknek a konfliktusoknak a kezelésében. Fontos elem volt ugyanakkor a szindikátusi szerződés megkötésekor, hogy a szövetkezeti ügyfelek (elsősorban agrár-kisvállalkozások) nagy része német nyelvterületre exportál, ahol az üzleti partnerek zöme a DG-vel áll kapcsolatban. A német befektető üzleti tervében nagy hangsúlyt kapott a takarékszövetkezeti hálózat fejlesztése is: a DG megítélése szerint a klasszikus kereskedelemi banki funkciókat elsősorban a szövetkezeteknek kell ellátniuk, közös klíring- és informatikai rendszer megteremtésére tett ígéretet, és bővíteni akarja a szövetkezetek lakossági szolgáltatásainak palettáját. Ráadásul biztosította a szövetkezetek számára a betekintést és ellenőrzést a Takarékbank működésébe azzal, hogy a felügyelőbizottsági (fb) tagok 50 százalékát (köztük az fb elnökét) ők delegálhatják, és még egy helyet kaptak a bank igazgatóságában is.

Arra a kérdésre, hogy a szindikátusi szerződés mennyire jár majd a szövetkezetek üzleti önállóságának feladásával, az OTSZ elnöke elmondta: a teljes önállóságról a szövetkezeteknek egy időre le kell mondaniuk. A DG ugyanis csak azokkal a szövetkezetekkel számol fejlesztési terveiben, amelyek aláírták a szerződést. Ez az ára annak a “hátszélnek”, amit a német tulajdonos ígér a szövetkezeti szektornak. Hogy ez mennyire nem lebecsülendő, azt jól mutatja, hogy az OTSZ is azzal számol: a Takarékbanknál esedékes (becslések szerint további 3-4 milliárd forint körüli) tőkeemelések révén a szektor beléphet a nagy projektek finanszírozói közé, ugyanakkor megnyílik előtte az út a nemzetközi ügyletek felé is.

Az opciós jog kikötésével ugyanakkor megmaradt az esély, hogy a szövetkezeti szektor később visszanyerhesse a Takarékbank feletti ellenőrzést. Arra ugyan az elnök szerint kevés esély van, hogy már az első ötéves ciklusban élhessenek a többségi tulajdonszerzés lehetőségével, ám azt nem tartja kizártnak, hogy a második öt évben a szövetkezetek már lesznek annyira erősek, hogy saját bankjukat visszavásárolhassák. Ezért volt elvi kérdés az opciós és a kisebbségi jogok kikötése a Takarékbank privatizációja során is: ezzel megmarad az esély arra, hogy a szövetkezetek – tőkével és szakmai háttérrel megerősödve – a saját útjukat járhassák.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.