Ha a tervezett 1999. január elsejei időpontnál később jön létre a legtöbbször Európainak mondott, hivatalos nevén azonban Gazdasági és Pénzügyi Unió, az hátráltathatja a társult országok, így Magyarország európai uniós (EU) csatlakozását – mutattak rá egy minapi konferencia előadói: Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke, Jaap Kamp, az ABN-Amro Bank alelnöke és Khalid Sheikh, a holland bank vezető közgazdásza. Az Unió ugyanis mindaddig elzárkózik az új tagok felvételétől, amíg a Maastrichti Szerződésben rögzített belső reformok nem vezetnek sikerre.
Bár Hubert Pandza, a Deutsche Bank alelnöke a Figyelőnek adott nyilatkozatában – Jaap Kamp előadásával egyetértve – nem zárta ki annak az esélyét, hogy a társult közép-európai országok egyszerre csatlakozzanak az EU-hoz és az EMU-hoz, ez csak akkor képzelhető el, ha a bővítés első köre a 2002-es legkorábbi reális időponthoz képest néhány évet késik. Hubert Pandza kérdésünkre kijelentette: az EU-ban nem létezik tisztán gazdasági előrejelzés arra nézve, hogy Magyarország mikor lehet az EMU tagja.
Az EMU bevezetésének, vagyis az árfolyamok rögzítésének és az Európai Központi Bank (EKB) felállításának 1999-es időpontjáig a magyar gazdaság semmiképpen sem teljesíti az úgynevezett konvergencia-kritériumokat, köztük az államháztartás legfeljebb 3 és az államadósság 60 százalékos GDP-arányos hiányát, de a kormányzati előrejelzések szerint 2002-ig is csak ezt a két mutatót sikerül a “maastrichti szintre” mérsékelni. Surányi György szerint a kritériumok teljesítését azért sem szabad erőltetni, mert azokat a jelenlegi fejlődési pályán haladva Magyarország előbb-utóbb úgyis eléri.
Nemcsak a hazai gazdaságpolitika, hanem uniós csatlakozásunk fókuszában is egy harmadik maastrichti kritérium: az infláció csökkentése és ennek nyomán a hosszú távú hitelek kamatlábának mérséklődése áll. Az MNB elnöke a hazai pénzromlás mérséklésével kapcsolatban óvott a túlzott várakozásoktól. Irreálisnak tartja azokat a holland bankároktól és EU-tisztviselőktől egyaránt hallható javaslatokat és/vagy elvárásokat, amelyek szerint a következő 5-6 évben a maastrichti szintre, vagyis 2-3 százalékra kell(ene) csökkenteni az inflációt. Ez nem is érdeke az országnak – folytatta Surányi -, hiszen az infláció adminisztratív úton történő leszorítása lassítaná a gazdasági kibontakozást, és veszélyeztetné a megtakarítások megfelelő szinten tartását. – Ha egy gazdaságban nincs más gond, mint a magas infláció, az a gazdaság már a gyógyulás jeleit mutatja – szögezte le Surányi. Szerinte az inflációnál is fontosabb, figyelemre méltó eredmény, hogy ma Magyarországon immár van piacuk az ötéves, fix kamatozású állampapíroknak – ellentétben a régió másik két társult EU-tag reformországával: Lengyelországgal és Csehországgal. Ez lényeges előrelépés a korábbi évekhez képest, mivel két esztendővel ezelőtt még a fél évnél hosszabb lejáratú papírokat is szinte lehetetlen volt eladni.
Khalid Sheikh az EMU 1999-es létrehozásának hatásait elemezve arra mutatott rá, hogy az a társult országok monetáris és árfolyam-politikájára is hatással lesz. A forint valutakosara (jelenleg 70 százalékban a német márka, 30 százalékban pedig az amerikai dollár található “benne”) minden bizonnyal megváltozik. Két forgatókönyv lehetséges: az egyik szerint az euró a márka helyére kerül, a másik lehetőség pedig az, hogy teljes egészében az euróhoz kötik majd a forintot. (Létezik egy harmadik változat is: az, hogy a magyar valuta euróhoz kötése fokozatosan történik majd.) Sheikh kifejtette: Magyarország EMU-tagságáig nem lesz “valódi” rögzített árfolyam, hiszen az EU-országokbeli és a magyarországi inflációs ráták közötti eltérések továbbra is korrekciót igényelnek majd. A Pénzügyminisztérium középtávú előrejelzése ugyanakkor azzal számol, hogy az ezredforduló után a csúszóleértékelés rendszere megszűnik, vagy annak mértéke minimálisra csökken. A pénzügyi tárca 2000-től lebegő vagy – széles sávok között – rögzített árfolyammal számol.
Amikor aztán Magyarország is az EMU tagjává válik, ugyanaz történik majd, mint a többi tag esetében: az akkori valutaárfolyamot “befagyasztják”, és végérvényesen rögzítik az euróhoz. (Az EMU 1999-es létrehozásakor egyébként az ecu-t egy az egyben váltják majd át euróra, az EMU-ba bekerülő országok valutáinak árfolyamait pedig az akkori szinten rögzítik. A nemzeti valuták az euró 2002-es elterjedéséig – az első lépcsőben csak a bankközi piacok állnak át az euróra – ettől kezdve árfolyam-ingadozás nélkül maradnak forgalomban.) A forint rögzítése természetesen csak akkor lehetséges – mutattak rá egybehangzóan Surányi György és a holland bankárok -, ha az infláció lényegesen alacsonyabb lesz.
Magyarország számára az is fontos kérdés, hogy az egységes európai valuta mennyire állja majd a versenyt a külső valutákkal, elsősorban a dollárral szemben. Tény, hogy a majdani euró “magja”, a márka az utóbbi 18 hónapban folyamatosan gyengült a dollárral szemben. – Ez azonban csak átmeneti jelenség, a strukturális reformok révén ugyanis az európai valuták fokozatos erősödése várható – vélik a holland elemzők. A dollár/euró aránynál azonban magyar szempontból fontosabb, hogy belép-e, és ha igen, mikor lép be a forint az Európai Árfolyam-mechanizmus (ERM) “második felvonásába”, amelyet az EMU létrejötte után hoznak létre ERM-II. néven. (Az EMU-n kívül eső uniós valuták legfeljebb 15 százalékos sávban mozoghatnak az euró árfolyamához képest.) A közép-európai valuták – köztük a forint – elleni spekulációkat valószínűleg mérsékelni lehetne, ha ezek az államok már az EU-felvételi tárgyalások idején belépnének az újjászerveződő monetáris rendszerbe.
