Egyre korábbra tolódtak az étkezések, legalábbis a szellemi munkát végzőknél. De miért rohanunk már 11-kor enni, mikor délben szokás? Éhesebbek lettünk vagy csak nyugalmat keresünk? Esetleg kiélvezzük, hogy akkor ehetünk, amikor éhesek vagyunk, és nem kell a kollégákhoz vagy a hagyományokhoz igazdonunk? Saly Noémi gasztrotörténész és Asiama Evelyn dietetikus is segít eligazodni.

Simon Adrienne több mint tíz éve foglalkozik kutyák és macskák hospice-ellátásával, rajta kívül kevesen vannak, akik hivatásuknak választják, hogy állatoknak könnyebb legyen az életük utolsó szakasza. Jelenleg közel ötven állatról gondoskodik a tanyáján, sok olyan kedvencnek ajándékozott hónapokat, akiket mások elaltattak volna. Bár fogy az ereje, nem tudja abbahagyni. Nem is a halál vagy a gyász viseli meg, hanem az, amikor látja, hogy valamelyik kedvence már menthetetlen. Interjú.