Közvetlenül a pünkösdi hosszú hétvége, vagyis a nyári előszezon nem hivatalos startja előtt vágtuk magunkat autóba, hogy végiglátogassunk annyi balatoni vendéglátóhelyet, amennyit csak lehetséges, és váltsunk néhány szót tulajdonosaikkal a munkáról, a nehézségekről és arról, hogy miért éri meg mégis csinálni. Úti céljainkat véletlenszerűen válogattuk ki, csak arra próbáltunk figyelni, hogy a vállalkozások minél szélesebb palettáját mutathassuk be, a kicsitől a nagyig, az újítótól a hagyományosig, az egyszerű, családiastól a kiemelt szolgáltatást nyújtó profiig.
A klasszikus – Olajosék büféje, Siófok, Aranypart
A szokásosnál jóval hűvösebb, esősebb májust követően szinte átmenet nélkül rúgta rá az ajtót az országra június legelején a nyár, így borítékolható volt, hogy aki csak teheti, a vízpart felé veszi az irányt a pünkösdi hosszú hétvégére. Csütörtökön azonban még csak maroknyian lazítottak a Balaton környékén, a vendéglátósok pedig melegítettek a várható rohamra.
Az első megállónk Siófok, azon belül az Aranypart egyik klasszikus vendéglátóhelye, Olajosék büféje. A vízből kilépve csak néhány lépést kell tenni a pázsiton a pultig, a sörpadokról, amelyeket nemcsak egy előtető, hanem egy terebélyes fa is kellemesen árnyékol, egy hűs ital vagy egy kávé mellől a szülők még bőven ráláthatnak a sekély vízben pancsoló gyerekeikre.
Az utóbbiból egy sima 1500, egy sajtos-tejfölös 2500 forintba kerül. Egy gyrostálért 4750 forintot, a rántott csirkemellért 3750 forintot, egy adag hasábburgonyáért 1150 forintot, egy sajtos hambiért 2450 forintot, egy bolognaiért 3850 forintot, a hekkért 100 grammonként 900 forintot, egy palacsintáért pedig, tölteléktől függően, 600–700 forintot kérnek. A legdrágább étel, a marhapörkölt galuskával, egy ötvenes híján ötezer forintba kerül. Egy korsó sör ára 1100 forintnál kezdődik, a fröccsnek való kimért borok decije 500. A házi limonádéból 900 forint egy háromdecis adag, a szódavíz decije száz forint. Egy eszpresszó 900 forintba kerül, egy cappuccinóért kétszáz forinttal kérnek többet.
A tulajdonos, Olajosné Zsuzsa azt mondja, minden szezonban csak annyit emelnek az árakon, amennyit muszáj. Egy 2023-as fotó szerint egy sima lángos két éve 1100 forintba, a sajtos-tejfölös 1800 forintba került, a bolognai spagettiért és a rántott csirkemellért 3250 forintot, egy sajtos hamburgerért 2050 forintot, a gyros tálért 4200 forintot kértek.
„Kérem, engem ne fotózzanak, mert aztán majd azzal frocliznak a vendégek egész nyáron, hogy láttak az újságban. Az üzletet, azt szabad. Harminchat éve vendéglátózunk, az első öt évben még máshol voltunk, itt ez a harmincegyedik szezonunk. Annak idején az önkormányzatnál dolgoztam, az volt a terv, hogy a büfét majd munka mellett fogom csinálni, de nem volt annyi szabadság, amennyi elég lett volna a vállalkozásra.”
Náluk tíz-tizenöt szakképzetlen kisegítő dolgozik, akiknek két-háromezer forint közötti órabért kell fizetni. Hárman-négyen vannak, akik évek óta visszajárnak, a többieket rendszerint keresgélni kell, de az idei év szerencsésen alakult: szinte teljes létszámban visszatért a tavalyi brigád.
A hét minden napján nyitva vannak, reggel nyolctól este tízig, így minden pozícióra több embert kell felvenniük. Az alkalmazottaknak öt ledolgozott nap után jár egy szabadnap. A legfiatalabb diákok, akiket leginkább pohárszedőnként alkalmaznak, az utóbbi években már csak úgy vállalnak munkát, hogy egy napot dolgoznak, egy nap szabad. Bár rengeteg a munka, Zsuzsa szerint az csak mítosz, hogy a nyáron megkeresett pénzből el lehet lenni egy évig. Mindenkinek van téli munkája is.
A családból jelenleg hárman dolgoznak a büfében: Zsuzsa, a lánya és a veje, ők látástól vakulásig hajtanak szeptemberig – de vajon megéri? A tulajdonosok megélnek egész évben egy balatoni büfé néhány havi hasznából?
