Könyvet írt a néhai Diana hercegnéről testvére, Charles Spencer. A címe: Swan Song: Diana, My Sister. Ebben erős állításokat tesz III. Károly királyról.
Spencer szerint Károly „szinte mámorosan lelkesnek” tűnt volt felesége halála után. Mint azt felidézi, Diana 1997. augusztus 31-i párizsi autóbalesete után folyamatosan csörgött a telefonja, és többek között Károly is felhívta. Hozzátette: míg a többi hívó ledöbbent, szavakat alig találva, Károly egészen más benyomást tett rá. Úgy emlékszik, olyan volt, „mint aki nyert a lottón”.
Spencer visszaemlékezése alapján Károly közölte vele azt is, hogy már értesítette az akkor 15 éves Vilmost és a 12 éves Harryt anyjuk haláláról. Diana testvére úgy fogalmaz, az egész beszélgetést különösen tárgyilagosnak érezte ahhoz képest, milyen súlyos tragédia történt.
Spencer a könyvben már saját értelmezését is hozzáteszi a történtekhez: úgy gondolja, Károlyban akár az is felmerülhetett, hogy Diana halálával szabaddá vált előtte az út Camilla Parker Bowlesszal való kapcsolata előtt. Károly végül 2005-ben vette feleségül Camillát.
A memoár egy másik, szintén nagy visszhangot kiváltó részében Spencer azt állítja, hogy a Diana temetéséről folyó vita során Károly azt mondta neki, hamarosan úgyis elfelejtik Dianát. A hercegné testvére ellenezte, hogy Vilmosnak és Harrynek édesanyjuk koporsója mögött kelljen végigvonulniuk London utcáin.
Reagált a Buckingham-palota
A Buckingham-palota a királyi család gyakorlatához képest szokatlanul kemény közleményben reagált. Bár hangsúlyozták, hogy könyveket elvi alapon nem kommentálnak, hozzátették: egy testvér elvesztése okozta gyász hosszú idő után is befolyásolhatja az ember ítélőképességét és emlékeit.
A palota ezzel kétségbe vonta Spencer csaknem harminc évvel ezelőtti eseményekről szóló visszaemlékezésének hitelességét.
A királyi család Dianával való viszonyáról ebben a cikksorozatban írtunk hosszabban:
„Károly felesége nemcsak intézményi szereplőként, hanem érzelmi figuraként jelent meg a nyilvánosságban. A sajtó narratívát épített köré, a családba bekerülésének története már-már folytatásos regénnyé vált, amelynek epizódjait címlapokon adagolták. Ezt persze igyekezett kontrollálni a palota, csakhogy a nyolcvanas évek végére a technológia – részint a távolról is kitűnő képeket készítő objektívek, részint a gyorsan terjeszthető és biztos vevőkörrel bíró lesifotók – már nem tették lehetővé a teljes felügyeletet.”
