Szomorúság, veszteségélmény, stabilitás elvesztése, reménytelenség – ismerős érzések azok számára, akik gyászolnak, de azoknak is, akik depresszióval küzdenek. Empátiát, odafigyelést, ugyanakkor teret is igényel a gyászoló, ahogy a depresszió esetén is lényegesek ezek a hozzáállások. A két lelkiállapot azonban a közös ismertetőjelek ellenére is más mentális állapotot tükröz.
De hogyan lesz, lehet-e a gyászból depresszió? A kérdésre a legmélyebb választ egyetlen mondattal Sigmund Freud adta, aki azt mondta: „Gyász esetén a világ válik szegényessé és üressé, a depresszió során pedig maga az én”.
A depresszió mint a gyász egyik epizódja
Egy súlyos veszteség esetén a mély szomorúság természetes érzés, az lenne a furcsa, ha nem éreznénk így. Fontos azonban elkülöníteni a normális szomorúságot a klinikai depressziótól – ha felmerül a leghalványabb gyanú, hogy ez utóbbiról van szó, célszerű külső segítséget kérni, legalább annak eldöntéséhez, hogy mivel állunk szemben.
Nehéz beszélni a gyászról, és még nehezebb megérteni és átérezni egy gyászoló ember fájdalmát. Nem is az a feladatunk, hogy megértsük, pontosan min megy át, de ahhoz, hogy megfelelő segítőeszközhöz nyúljunk, jó, ha tisztában vagyunk azzal, milyen fázisai lehetnek a gyásznak és a depresszió milyen szerepet kap a folyamatban.
Bár mindenkinek a gyásza egyedi, a veszteség feldolgozásának mégis vannak általánosíthatóbb jegyei is. A gyász nem egyenlő a depresszióval, még akkor sem, ha a gyászidőszak velejáróra lehet a néhány hétig, hónapig tartó, enyhe depresszió.
Elizabeth Kübler-Ross svájci származású pszichiáter volt az, aki haldoklókkal végzett munkájából szerzett tapasztalatai alapján leírta, milyen fázisokon mennek át a halálos diagnózis után a páciensek, a sokktól az elfogadásig. Ezt az elméletet alkalmazták a gyászra is, amelynek folyamata a következő szakaszokra bontható: tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás.
A fázisok azonban nem feltétlenül lineáris sorrendben követik egymást, sőt lehetnek olyanok, amelyek jobban dominálnak vagy többször visszatérnek. A pszichiáter szerint a gyászban szerepet kapó depresszió üresség, céltalanság érzésével jár és a gyászoló sokszor el sem tudja képzelni, hogyan tovább.
Pilling János pszichiáter is behatóan foglalkozik a gyász és a depresszió kapcsolatával. A szakember azt mondja, a veszteségre adott reakciót számos tényező határozza meg: például az, hogy mennyire volt szoros az elhunyttal a kapcsolat, hogyan halt meg, de a gyászoló életkora, neme, szociális kapcsolatrendszere és adott esetben korábbi veszteségei is befolyásolhatják a reakciót. Az sem mindegy, milyen mentális és fizikális állapotban éri az illetőt a veszteség. Ha már eleve depresszióval küzd és így kell megbirkóznia a gyásszal, a depresszió felerősödhet és elhúzódhat.
Pilling János szerint a tudatosulás a gyász legnehezebb időszaka. A gyászoló ekkor konfrontálódik a veszteséggel, ez pedig felszínre hozza a korábban elfojtott érzelmeket, meghatározza a gyászoló magatartását, gondolkodásmódját. Elárasztják az érzések: kiüresedettség, magány, szomorúság, tehetetlenség. Előtérbe kerülhetnek a halállal kapcsolatos gondolatok, az életvágy is csökkenhet. Ezt a nehéz szakaszt követi az átdolgozás, a tudatos emlékezés időszaka. A fájdalmas emlékek mellett egyre több szép emlék kerül elő, és bár a gyászoló gondolatainak középpontjában továbbra is az elhunyt áll, erősödik benne az az érzés, hogy fel tudja dolgozni a veszteséget. Az utolsó gyászszakasz az adaptáció: a gyászoló érzéseiben és emlékeiben az elhunyttal kapcsolatos múlt úgy él tovább, hogy közben képes a megfelelő életvitelre, és egyfajta egyensúlyi állapot áll fel.
Az időfaktor jelentősége
Egyetértenek a szakemberek abban, hogy a gyász tünetei részben átfednek a depresszió tüneteivel és a gyász kiválthat depressziós epizódot. De mikor fordul át krónikus depresszióvá, amikor már szakember segítségére lehet szükség? A legfontosabb az időfaktor: a gyász lefolyásának 2–6 hónapig terjedő időszakában az enyhe depresszió – amelyből azt érzi a gyászoló, van kiút – természetes folyamat. Ha azonban ennél hosszabb ideig tart a depresszív állapot, akkor érdemes szakember segítségét kérni. Talán ez a legnehezebb feladat, mert sokan nem ismerik fel a problémát, vagy ha túlságosan erőltetik, akkor még inkább elzárkóznak a segítségkéréstől.
A hozzátartozók, barátok, közeli ismerősök is tudnak segíteni: ne tolakodón és megfelelő teret hagyva, de próbáljuk ne egyedül hagyni azt, aki ezen a nehéz időszakon megy keresztül. Ha egyedül szeretne lenni, akkor is biztosítsuk afelől, hogy bármikor fordulhat hozzánk, ha beszélgetésre vágyna. A fentebb részletezett érzelmi hullámvasútból is látszik, hogy a gyászoló a gyászfolyamat közben egyik érzelemből a másikba csúszhat, számunkra irracionálisnak tűnő módon is. Ilyenkor nem célszerű terelgetni, inkább hagyni kell, hogy az érzelmeit meg- és kiélje.
Ne az legyen a célunk, hogy jobb kedvre derítsük, hiszen a gyász természetes velejárója a szomorúság! Sokkal inkább törekedjünk arra, hogy legyünk vele, ítélkezés nélkül hallgassuk meg, vagy csak csöndben üljünk mellette.
A gyászoló be tudja fogadni a környezete támogatását, amely segíti a feldolgozást, depresszió esetén azonban jellemző lehet az izoláció és a környezet nyújtotta támasz kerülése. Ha az utóbbit érzékeljük, és megítélésünk szerint szakember bevonása szükséges, semmiképp sem szabad ezt erőltetnünk. Biztosítsuk az érintettet, hogy mellette állunk, bátran fordulhat hozzánk, de finoman tereljük afelé is, hogy beszélgessen szakemberrel. Bármennyire is elzárkózik, érdemes tudatosítani benne, hogy számos pszichológus foglalkozik a gyász és a depresszió témájával. Ha elzárkózik a személyes találkozótól, fel lehet hívni a figyelmét arra, hogy a szakemberek többsége ma már online is tart terápiát. Elköteleződni sem szükséges: ha nem szimpatikus számára a szakember, nem muszáj vele több hónapnyi terápiát vinni és választhat mást is.
Fontos leszögezni, hogy veszteségélmény nem csak hozzátartozó halálakor jelentkezhet. Kisállat elvesztése, szakítás, költözés, munkahely elvesztése, nyugdíjba vonulás vagy éppen számos egészségügyi beavatkozás (például amputáció, masztektómia) is gyászfolyamatot eredményezhet, amelynek ugyanúgy része lehet a depresszió, mint egy szeretett személy halála utáni érzelmi állapotnak.
A cikk a Phytotec Hungária Bt. támogatásával készült.
