Andrea Bocelli meghalt, majd másnap koncertet adott Varsóban

A „félreértés” hátterében egy augusztus 25-én megjelent, angol nyelvű YouTube-videó állt, mely szerint Andera Bocelli egy nappal korábban, vagyis augusztus 24-én elhunyt toszkánai otthonában. A hírolvasó-típusú, megnyerő, komoly férfihang azt mondja: az olasz tenor hosszabb ideje küzdött májrákkal, de a betegségét idén januárig titkolták, akkor pedig azért hozták nyilvánosságra, mert Bocelli májátültetésen esett át. A videó szerint az operáció ugyan jól sikerült, ám júniusban a rák visszatért, és átterjedt Bocelli más szerveire, többek között a tüdejére és a csontjaira is, az énekes szervezete pedig augusztus végén feladta a harcot.

Mindebből azonban egy szó sem igaz. A tíz és fél perces videó első nagyjából két perce – mely Andrea Bocelli halálának körülményeiről szól – merő kitaláció, a maradék nyolc és fél perc pedig egy korrektnek tűnő életrajz.

A rövid videók és fotók egymást követő vetítéséből álló videó alighanem egy mesterséges intelligencia műve, ahogy szinte az is biztos, hogy a szöveget felolvasó megnyerő hang sem valódi emberé. 

Az Andrea Bocelli álhalálhíréről szóló videót tíz nap alatt közel 190 ezren nézték meg. A csatornát, mely közzétette, a névjegye alapján Vietnámból működtetik, és naponta töltenek fel rá egy-két hasonló álhalálhírt. Az elmúlt hetekben eltemették rajta többek között Eddie Murphyt, Samuel L. Jacksont, Mike Tysont, Céline Diont és Sylvester Stallonét. A videók egy kaptafára készültek, a legnagyobb különbség közöttük, hogy némelyiken a Bocelli-videóból is ismert férfihang, másokon egy valódinak tűnő női hang olvassa fel a szövegeket.

A csatornát 2019 májusában, vagyis durván öt és fél éve hozták létre, azóta majdnem 2500 videót töltöttek fel rá, melyek közel 23 millió megtekintést generáltak. A csatorna a kezdeti időszakában valódi vlogként funkcionált, gasztronómiáról, ünnepekről, sportról és hasonló témákban készült videókat tartalmazott. Ezek nézettsége a néhány száztól a néhány ezerig terjedő skálán mozgott.

Aztán 2022. október 7-én megjelent a csatornán az első kamuhalálhír Stevie Nicks amerikai énekesnőről és dalszerzőről, amit másnap követett a gitároslegenda, Carlos Santana álnekrológja és egy videó arról, hogy Dustin Hoffman a halálos ágyán fekszik. Azóta, vagyis lassan két éve átlagosan napi két sztárhalálról szóló videó jelenik meg a csatornán, ráadásul sokaktól – például Snoop Doggtól, Serena Williamstől vagy Stevie Wondertől – már többször is végső búcsút vett a csatorna rejtélyes üzemeltetője.

Nem is igazi sztár, akinek nem keltették a halálhírét

A hírességek haláláról szóló álhírek egyáltalán nem számítanak újdonságnak. Már a hetvenes években egészen népszerű összeesküvés-elmélet terjedt arról, hogy Paul McCartney meghalt, de a Beatles népszerűsége és bevételei miatt aggódó menedzsment ezt titokban akarta tartani, ezért egy színész játssza McCartney-t a nyilvánosság előtt. A teória hívei szerint a Beatles gyászoló tagjai az 1970-ben megjelent Abbey Road című album borítóján vettek búcsút a zenésztársuktól. A legendás zebrás fotó egy temetési menetet szimbolizál, az elöl haladó, fehér öltönyt viselő John Lennon a papot, míg a sorban harmadik, mezítlábas Paul McCartney az elhunytat jeleníti meg. A vad sztori annyira elterjedt, hogy McCartney többször is kénytelen volt cáfolni a haláláról szóló híresztelést.

Tom Cruise-ról 2010-ben, Dwayne Johnsonról pedig 2014-ben terjedt el, hogy meghaltak egy új-zélandi forgatáson. Beyoncé Knowlesról 2015-ben annak ment híre, hogy autóbalesetben veszítette életét, egy évvel később pedig az, hogy elvérzett.

Nem sokkal az után, hogy 2016 őszén Angelina Jolie bejelentette, elválik Brad Pitt-től, felbukkant a közösségi portálokon egy mesterien időzített álhír arról, hogy Pitt meghalt egy lövöldözésben.

Akik lekattintották a bejegyzéshez tartozó linket, azoknak a személyes adatai kiberbűnözőkhöz kerültek.

Eminem és a szintén rapper Bia esetében az volt különös, hogy nem egy bárki által pillanatok alatt létrehozható közösségimédia-profil, hanem a keresőóriás Google terjesztette a valótlan halálhírüket tavaly decemberben. Hamar kiderült, a problémát az okozta, hogy valaki mindkét előadó Wikipédia-oldalát átszerkesztette, a keresőmotor pedig onnan húzta be a fals információkat. A Google az üggyel kapcsolatban azt közölte, rengeteg eszközzel és hatalmas erőforrásokkal dolgoznak azon, hogy a felhasználóik valós, megbízható információkhoz jussanak, de olykor előfordul, hogy álhírek is átcsúsznak a szűrőiken, ilyenkor a lehető leggyorsabban orvosolják a problémát.

A hazai hírességek közül alighanem Dombóvári Istvánnak keltették legtöbbször a halálhírét. A humorista azt mondja,

amikor életében először olvasta a saját halálhírét, az ijesztő volt, másodszorra rossz, a harmadik alkalomtól pedig már inkább vicces.

„Mérgelődhetnék rajta, amennyit akarok, nem érnék el vele semmit. A pereskedésnek sem látom értelmét, mert ezek a kamuoldalak a hírveréssel még akkor is nyernek, ha a bíróságon veszítenek. Inkább megpróbálom a saját javamra fordítani a helyzetet. Egy humorista profiljába belefér, hogy odakommenteljen a saját halálhíre alá, amivel egyrészt életjelet adok magamról, másrészt hiteltelenítem azt az oldalt, amelyik a halálhíremből akar profitálni. Előfordul, hogy én magam is megosztom ezeket az álhíreket, de csak úgy, hogy a link már nincs rajta, így nem terelek látogatókat a kamuoldalra, viszont a saját estjeimet kiválóan tudom a saját halálhíremmel promózni. Nem bánom, ha a neten meghalok hússzor, csak a valóságban ne kelljen egyszer sem” – mondta lapunknak Dombóvári.

Vicc, kísérlet, kattintásvadászat

Poonam Pandey indiai modell és színésznő hivatalos, több mint 3 millió követővel rendelkező Instagram-oldalán 2024. február 2-án megjelent egy bejegyzés, mely szerint a 33 éves sztár meghalt méhnyakrákban. Egy nappal később ugyanazon az Instagram-oldalon Pandey egy videóban közölte, a halálhír valótlan volt, a közösségi felületeit kezelő ügynökséggel azért terjesztették az álhírt, hogy felhívják a figyelmet a méhnyakrák veszélyeire. Pandey rengeteg éles bírálatot kapott az eset miatt, eljárást is indított ellene a rendőrség és az indiai színészszakszervezet is, az ügynökségével pedig felbontotta szerződését az egyik legnagyobb gyógyszergyártó.

A 2010-es évek elején Fake A Wish néven működött egy álhírgenerátor. A felületére bárki bevihette egy tetszőleges híresség nevét, kiválaszthatott mellé valamilyen kamusztorit, aztán az adott sztárról szóló álhír egy megbízhatónak tűnő újságcikk formájában megjelent a Global Associated News nevű álhíroldalon.

Minden cikk végén ott állt, hogy az egész száz százalékig kitaláció, de kevesen jutottak el a lap aljáig, sokan pedig úgy terjesztették az álhíreket a közösségi oldalakon, hogy le sem kattintották azokat, megelégedtek a cím gyors átfutásával.

Rich Hoover, aki annak idején szép összegeket keresett hasonló oldalak üzemeltetésével, 2012-ben azt nyilatkozta: az egész ártatlan tréfaként indult. Az eredeti koncepció az volt, hogy az emberek a barátaikat viccelhessék meg róluk szóló álhírekkel, de a dolog pillanatok alatt elszabadult és futótűzként terjedt. Hoower utólag is úgy látja, az oldalai inkább voltak viccesek, mint veszélyesek: „fekete humor, rossz ízléssel előadva, ezt elismerem” – nyilatkozta. Ugyanakkor szerinte maguknak a sztároknak sem volt feltétlenül rossz, hogy a halálhírüket keltették, hiszen kihasználva a hírverést bejelenthették, hogy élnek, és hogy melyik esti showműsorban fogják promózni az új filmjüket.

Tommaso Debenedetti olasz író és tanár már több mint húsz éve űz sportot abból, hogy álhírekkel verje át a médiát. A 2000-es évek elején kisebb olasz lapokban közölt interjúkat híres amerikai írókkal, többek között John Grishammel, Gore Vidallal és Philip Roth-tal. Aztán, amikor 2010-ben a La Repubblica egyik újságírója azokról az Obama elnököt bíráló kijelentéseiről faggatta Roth-ot, melyek a Debenedettinek néhány hónappal korábban adott interjújában láttak napvilágot, kiderült, hogy Roth sohasem beszélt Debenedettivel.

Gondolhatnánk, hogy miután kiderült, hogy éveken át hamis, saját maga által fabrikált interjúkat adott le a lapoknak, Debenedetti minden hitelességét elveszítve eltűnt a nyilvánosságból, de nem ez történt.

Az olasz férfi azt mondta, nem a saját érdekében hazudott, hanem egyfajta társadalmi kísérletet végzett, kíváncsi volt, meddig mehet el nyilvánvaló valótlanságok publikálásával. A közvélemény harapott a narratívára, Debenedettit nem csalóként, hanem afféle népi hősként, a hazudozás bajnokaként kezdték el kezelni, ő pedig játszotta tovább a saját magára írt szerepet.

Kamuprofilokat létrehozva a Twitteren 2010 és 2012 között álhíreket adott például Hamid Karzai akkori afgán elnök, Bassár el-Aszad szír elnök, Tarcisio Bertone, akkori pápai államtitkár, vagy Szergej Sojgu korábbi orosz védelmi miniszter szájába.

Aztán 2016-ban többek között a New York Times és az USA Today is beszámolt az egyik legnagyobb amerikai író, Cormac McCarthy haláláról, de kiderült, hogy Debenedetti csapdájába sétáltak bele. Az olasz álhírgyáros csak annyit csinált, hogy létrehozott egy hamis Twitter-fiókot McCarthy kiadója, Alfred A. Knopf nevével, majd kiposztolta McCarthy halálhírét.

A Twitter-fiók nem volt megbízható státuszú, és csak néhány perccel a halálhír bejelentése előtt hoztam létre. Ennek ellenére komoly szerkesztőségek dőltek be neki, ez egészen elképesztő

– nyilatkozta 2016-ban a Washington Postnak Debenedetti, aki továbbra is azt állítja, azért próbálja időnként átverni a sajtót, hogy megmutassa, mennyire sebezhetők a legtekintélyesebb szerkesztőségek is, és ezzel gondolkodásra késztesse az embereket.

Debenedetti ártalmatlan tréfának tűnő átveréseinek néha komoly következményei vannak. Amikor 2012-ben egy Vlagyimir Kolokolcev orosz belügyminiszter nevével létrehozott Twitter-fiókon az olasz álhírgyáros bejelentette Bassár el-Aszad halálát, egy időre kilőtt a nyersolaj ára a tőzsdéken.

Kockázatmentes bevétel és fogyasztói tudatosság

A legtöbb ál(halál)hír nem több szimpla kattintásvadászatnál – mondja Rab Árpád, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.

A szakértő szerint az Andrea Bocelli halálhírét is közzé tevő, sztárhalálokra specializálódott YouTube-csatorna egy olyan üzlet, ami kis nyereséget termel, de még kisebb kockázattal jár, befektetést pedig gyakorlatilag nem igényel, akár egy internetkávézóból is működtethető.

Rab Árpád azt mondja, két okból éri meg ilyen csatornákat működtetni. Az egyik közvetlen bevétel a platformtól, amit a tartalomgyártó a megtekintések száma után kap. A másik pedig a megfelelő követőszámmal rendelkező csatorna eladása új tulajdonos számára. Rab az utóbbira az olyan közösségi profilokat hozza fel példaként, melyek viccek, mémek, kedves képek vagy idézetek posztolásával érnek el több tízezres követőtábort, majd egyik napról a másikra profilt váltanak, és elkezdenek orosz propagandát ömleszteni a követőikre.

Egyszerűbb és gyorsabb egy már felépített csatornát megvenni, aztán áthangolni a profilját, mint a nulláról elkezdeni egy újat.

A megtekintések után járó közvetlen díjak régiónként változnak, de durván számolva a YouTube-on tízmillió megtekintéssel lehet megkeresni félmillió forintnak megfelelő összeget. A tartalom készítése viszont az utóbbi időben nagyon olcsóvá vált és leegyszerűsödött, köszönhetően a MI-alapú szoftverek elterjedésének, valamint annak, hogy ma már iszonyatos mennyiségű nyersanyag áll rendelkezésre, melynek felhasználásával tartalom állítható elő – mondja Rab Árpád.

Ne legyen félreértés: a naponta átlagosan két friss videót élesítő kamu-celebhalálos YouTube-csatornával van munka, és valós üzleti terv alapján működik. Átlagosan havi néhány dollárt jövedelmezhet, de ott, ahol működtetik, ez az összeg sokkal többet érhet, mint mondjuk Magyarországon. Ráadásul mindig ott az esély, hogy az egyik videó valahogy beakad az algoritmusban, elterjed, és a szokásosnál sokkal nagyobb nézettséget ér el, így sokkal több bevételt is hoz. Mindezt minimális befektetéssel, gyakorlatilag kockázatmentesen.

De hogyan működhet két éve zavartalanul egy hamis információkat terjesztő YouTube-csatorna? Rab Árpád szerint úgy, hogy túl sok van belőlük.

„Egyrészt az, hogy olcsóvá és egyszerűvé vált a tartalomgyártás, azt is jelenti, hogy nagy mértékben megcsappant az eredeti tartalom mennyisége. Ha YouTube elkezdene szisztematikusan fellépni az olyan tartalmak ellen, amit már meglévő tartalmakból állítottak össze, a videók jelentős része eltűnne.”

Másrészt olyan mennyiségű hamis információ és jogsértő tartalom kerül fel nap mint nap a platformra, hogy a YouTube kénytelen prioritási sorrendet felállítani: első helyen a számukra legnagyobb bevételt generáló hirdetők és szerződéses partnerek panaszait kezelik. Úgy tűnik, a szóban forgó vietnámi csatorna épp elég kicsi ahhoz, hogy évekig ellavírozzon a radar alatt.

Az álhírek terjedésének legfontosabb szereplője a hírfogyasztó. Hiába ír valaki naponta száz álhírt, ha nincsenek tömegével olyanok, akik gondolkodás nélkül terjeszteni kezdik. Csakhogy a kísértés nagy: ma már nem pusztán az információ jelenti az értéket, hanem az információ sebessége is.

Egy adott hírért az kapja a legtöbb lájkot, kattintást – végső soron a bevételt –, aki a leghamarabb kiposztolja, nem az, aki a legalaposabban leellenőrizte.

A szakértő szerint az emberek többsége aktív unalomból fogyaszt tartalmakat, és jobban értékelik azt, ha folyamatosan történik valami, mint azt, hogy mennyire megbízható információkkal találkoznak.

Ezért nem marad más a kezünkben az álhírek elleni harcban, mint a felhasználói tudatosság, aminek része kell, hogy legyen a kritikus gondolkodás mellett a türelem is. Nem kell mindent egyből elhinni, sokszor néhány perc is elég hozzá, hogy kiderüljön, mennyi valóságalapja van egy interneten talált szenzációnak.