Élet-Stílus

Beismerte a felesége megölését, majd kiderült a holttestről, hogy 1700 éves

MyLoupe / Universal Images Group / Getty Images
MyLoupe / Universal Images Group / Getty Images
A férfi rácsok mögött töltötte élete hátralevő részét, de a felesége maradványait több mint 60 éve nem sikerült megtalálni. De hogy jönnek ide a lápi múmiák?

1983. május 13-án a Manchester közelében található Lindow lápban két tőzegkitermelésen dolgozó férfi olyan munkahelyi problémával találta szembe magát, mint korábban még sosem. Egy gömb alakú valamire lettek figyelmesek, amiről először azt hitték, hogy focilabda.

De miután lemosták, kiderült, hogy egy ember levágott fejét ásták ki a tőzeglápból, aminek az állkapcsa hiányzott ugyan, de a rajta és benne található szövetek – így az agya is – viszonylag ép állapotban voltak.

A két férfi azonnal értesítette a hatóságokat, a rendőrségi szakértők pedig arra jutottak, hogy egy 30 és 50 közötti nőé volt a fej. Így rögtön lett is egy gyanúsítottjuk.

A környéken ugyanis élt egy Peter Reyn-Bardt nevű, fiatalkorúak molesztálásért elítélt férfi, akinek 20 évvel korábban rejtélyes módon eltűnt a felesége, Malika de Fernandez. A történetet részletesen bemutató philadelphiai tudománytörténeti intézet és múzeum (Science History Institute) honlapján megjelent cikk szerint – a fej megtalálása idején 57 éves férfi még 1959-ben, légiutas-kísérőként dolgozva ismerkedett meg későbbi feleségével, egy utazásoknak élő festőművésszel.

Reyn-Bardt már az első találkozásukkor megkérte Fernandez kezét, majd négy nappal a megismerkedésük után össze is házasodtak. Azonban a boldogságuk nem tartott sokáig. A következő évre elhidegültek egymástól, Fernandez ismét belevetette magát az utazásba, Ren-Bardt pedig új életet kezdett egy láp közelében található vidéki házikóban egy férfival, akivel a helyi pletykák szerint párkapcsolatban élt.

A festőnő 1961-es eltűnése után rögtön gyanították, hogy a férje ölhette meg, azonban a férfi Cheshire-ben található háza és az azt körülölelő birtok átkutatása után sem találtak semmit, ami alátámasztotta volna a gyanújukat – ezért a nyomozást leállították.

MyLoupe / Universal Images Group / Getty Images A Lindow láp, ahol a rejtélyes fejet is megtalálták.

A fej láttán a férj is elvesztette a fejét

Mivel a lápban talált fej gazdájának életkora, és az ekkor már 20 éve eltűntként nyilvántartott Fernandez életkora nagyjából stimmelt, ezért a rendőrök rögtön elővették a lezáratlan ügyet, a nő férjét pedig ismét kihallgatták.

Peter Reyn-Bardt a fej láttán rögtön beismert mindent. A vallomásában azt mondta, hogy hirtelen felindulásból ölte meg Fernandezt, aki az utazgatásból hazatérve felkereste, és megzsarolta, hogy a nyilvánosság elé tárja a szexualitását, ha nem fizet ki neki egy nagyobb összeget.

Az Egyesült Királyságban csak 1967-ben dekriminalizálták a férfiak közötti szexuális kapcsolatokat. Bár a két nő közötti szexuális kapcsolat sosem volt tiltott a szigetországban, a meleg férfiakat nagyon sokáig üldözték. Meghurcoltatással kellett volna szembenéznie Reyn-Bardt-nak is, hiszen ebben az időszakban a homoszexualitásuk miatt elítélt férfiak csak úgy úszhatták meg a börtönbüntetést Nagy-Britanniában, ha önként vállalták a kémiai kasztrációt.

A férfi – elmondása szerint – annyira megijedt a zsarolástól, hogy a veszekedés hevében megragadta a felesége két vállát, és addig rángatta, amíg a nő meg nem halt. Beismerő vallomásában azt mondta: arra nem emlékszik pontosan, hogyan ölte meg az asszonyt, de abban egészen biztos, hogy ő ölte meg.

Ezután úgy döntött, hogy eltünteti a maradványokat: először megpróbálta elégetni a felesége testét, majd amikor ez nem sikerült, egy baltával levágta a fejét, és a maradványokat bedobta a háza közelében található Lindow lápba.

A vallomás után a nyomozók úgy döntöttek, tüzetesen átkutatják a lápot, de nem bukkantak több emberi maradványra.

Ezért a nyomozás vezetője elküldte a munkások által megtalált fejet az Oxford Egyetemre, ahol radiokarbonos kormeghatározás segítségével megállapították, hogy a testrész nem tartozhat Malika de Fernandezhez, mivel az valószínűleg egy nagyjából 1700 éve, a római korban meghalt nőnek a tőzeglápban természetes úton mumifikálódott feje lehet.Peter Reyn-Bardt a fejlemények hatására megpróbálta visszavonni a vallomását, de a jogi manőver természetesen nem jött be. Az esküdtek 11–1 arányban a bűnössége mellett foglaltak állást, így az élete hátralevő részére börtönbe kellett vonulnia.

A fej gazdájának szomszédját ma is a British Museumban őrzik

A Lindow láp a tudósok szerint az ókorban rituális temetkezési hely lehetett, ahol azóta több, hasonlóan régi lápi múmiát is találtak már, innen származnak a szigetország történetének legrégebbre datált emberi maradványai is. A lindow-i férfi néven ismert, egyes vizsgálatok szerint akár 2000 éves leletet mind a mai napig a British Museumban őrzik, ahol a látogatók meg is tekinthetik.

Annak ellenére, hogy a lápot, ahol a vallomás szerint Reyn-Bardt elrejtette a holttestét, többször is átkutatták, Malika de Fernandez maradványai soha nem kerültek elő.

CM Dixon / Print Collector / Getty Images A szénizotópos kormeghatározás szerint időszámításunk előtt 2 és időszámításunk szerint 119 között elhunyt lindow-i férfi, az Egyesült Királyság legrégebbi lápi múmiája.

De hogyan mumifikálódtak ezek az ókori maradványok?

Az 1983-ban megtalált, először Malika de Fernandezhez tartozónak vélt fej, és az 1984-ben arccal lefelé a földbe temetett, nagyrészt épségben fennmaradt lindow-i férfi mellett egy harmadik, szintén ókori mumifikálódott emberi maradványt is találtak a lápban 1987-ben. Emellett a világ számos más tőzeglápjában, így Dániában, Hollandiában, Írországban, az Egyesült Királyságban, Észak-Németországban és Észak-Amerikában is találtak már régóta a földben nyugvó, mumifikálódott emberi maradványokat.

A jelenség hátterében korábbi cikkünk szerint az áll, hogy a speciális kémiai környezettel rendelkező, oxigénhiányos víztömeget kialakító tőzegmohalápok megfelelő viszonyok – kellő mennyiségű csapadék, és tartósan hideg időjárás – mellett képesek megőrizni az emberi maradványok lágy részeit.

Ezeknek az úgynevezett lápi múmiáknak – vagy mocsári tetemeknek – a lágy részei kiváló állapotban maradnak meg, csontjaik mégis dekalcinálódnak és elbomlanak a kémiai közegnek köszönhetően.

Bettmann / Getty Images A lindow-i férfi maradványainak vizsgálata 1984-ben a londoni British Museumban.

A Science History Institute lápi múmiákat bemutató cikke szerint ilyen tartósításhoz különleges körülményekre van szükség: olyan, az átlagnál csapadékosabb tőzegmohás mocsárra, ahol a test lerakásakor a hőmérséklet 4 Celsius-foknál alacsonyabb, és az éves átlaghőmérséklet sem haladja meg a 10 Celsius-fokot. A legjobb állapotban mumifikálódott maradványokat hidegebb, tengerek közelében elhelyezkedő lápokban szokták megtalálni.

A tőzegmohák megváltoztatják a körülöttük lévő víz kémhatását, ezért a tőzegmohalápok erősen savasak – pH-értékük nagyjából 3,3-4,5 lehet –, és nagyon alacsony bennük az ásványi anyagok mennyisége. Ahogy a lebegő mohák elpusztulnak, rétegeket képeznek a láp alján. A bomló mohák cukrokat és huminsavakat bocsátanak a vízbe, amelyek lebomlásuk során oxigént használnak.

Mivel a felszínt az élő mohák elzárják, a víz anaerob lesz – ami azt jelenti, hogy az ilyen vizek élővilágának nincs szüksége oxigénes környezetre az anyagcseréhez és a szaporodáshoz.

Ilyen körülmények között az emberi szövetek nem bomlanak el. Ehelyett megbarnulnak, mint a bőr. A lápi múmiák bőre barnává, a hajuk vörössé válik, a csontjaik megpuhulnak, a testükben vagy a körülöttük található tárgyak pedig feloldódnak, akárcsak a legtöbb ruhadarabjuk.

Kiemelt kép: A közvetlenül a Lindow láp mellett található Fekete-tó (MyLoupe / Universal Images Group / Getty Images)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik