Gálvölgyi János az otthonában adott interjút a Meglepetés magazinnak, mely során elmesélte, min ment keresztül, és hogyan érzi magát súlyos betegsége lefolyása után. A színművész felidézte: aznap, amikor néhány hete rosszul lett, sok múlott lányain, Eszteren és Dorkán, akik miután hiába várták a mentőt, maguk vitték be apjukat a kórházba.
A lányaim lélekjelenléte nélkül most nem beszélgetnénk, megmentették az életem. A kórházban töltött időszakom alatt pedig nemcsak rám vigyáztak, hanem a feleségemre is, aki Dorka és Eszter mellett életem harmadik legfontosabb nője. Ami engem illet, azokból a napokból, amikor válságos állapotban voltam, semmire nem emlékszem. Miután pedig magamhoz tértem, minden oldalról dőlt rám a szeretet. Ott volt velem a családom, a csodálatos orvosok és ápolók, akik nemcsak rám, hanem körülöttem minden betegre bámulatosan odafigyeltek az intenzív osztályon. Ott nem számít, az ember Kossuth-díjas vagy vízvezeték-szerelő, egyenrangú emberek vagyunk mindannyian. Nem vagyok ezoterikus beállítottságú, így nem töprengtem azon, miért éltem túl ezt a baktériumfertőzéssel bonyolított makacs tüdőgyulladást, miért kaptam még egy esélyt. Nem győztem az újságokban elolvasni, mi minden »történt« velem, és meghatott, hogy ilyen sokan aggódtak értem, hogy ennyit méltattak. Azt hiszem, ennyi szeretet csak akkor ömlik az emberre, ha már a túlvilágon van, és nem láthatja. Szerencsés vagyok, mert túléltem, és megadatott, hogy megtudhattam, néhány embernek azért adtam az életem során vidám perceket
– fogalmazott Gálvölgyi, aki másfél hete újra színpadra állt. Vastapssal fogadta őt a közönség, ami miatt az előadás percekre leállt. Mint mondja, ő az a fajta színész, „akinek ha játszhat, minden kínja-baja azonnal elmúlik”.
Ahogyan pedig a közönség fogadott, meg sem tudom fogalmazni, micsoda szeretetáradat söpört végig rajtam. Úgyhogy amikor csak tehetem, játszani fogok. Az orvosom az utolsó kontrollon azt mondta, teljesen egészséges vagyok, és egy ilyen súlyos tüdőgyulladás egy fiatalt is pont úgy döntött volna le a lábáról, mint engem. Semmi akadálya nincs tehát, hogy munkával töltsem az életem hátralévő részét.
Gálvölgyi János a nyárra sok pihenést tervez, és minél több időt szeretne a családjával tölteni.
Mindaz, amin keresztülmentem, rávilágított arra, hogy a legfontosabb a szeretteinkkel töltött idő. Ez az, amiből soha nem elég! 75 évesen ennél gálvölgyibb már sosem leszek, így már csak azzal foglalkozom, ami az életben igazán fontos.
