A sertés régóta haszonállat idehaza, nagyszüleink idejében a levágása biztosította a családok egész éves hús- és zsiradékkészletét.
A falusi disznóvágás a kisgyerekektől kezdve az idősekig sokakat megmozgató, közösségi eseményként is szolgál, és általában mindenki ki is veszi belőle a részét.
A romlandó hús egyszerűbb feldolgozása érdekében a vágást a hideg, téli hónapokban tartják, talán ezért is kezdik a napot általában pálinkával és egyben áldomást is isznak az állat lelki üdvéért.
Manapság ez a hagyomány már eltűnőfélben van, sokan úgy gondolnak rá, mint egy feleslegesen brutális népszokásra. Mások ezzel szemben exkluzív welnesszel egybekötött disznótoros hétvégéket hirdetnek, amelyeken a városi ember – ha nagyon átfagyott – beülhet a pezsgőfürdőbe vagy szaunázni, nem éppen autentikus módját választva a felmelegedésnek.
Mindezek mellett azért akadnak még települések, ahol ma is minden évben rendeznek hagyományos disznóvágást, különböző böllérversenyeket, őrizve és népszerűsítve a régi tradíciót. Megemlékezve azokról az időkről, amikor még az élet szerves része volt, hogy a falusi ember leölte a disznót, majd hurkát, kolbászt, füstölt húst, tepertőt készített belőle, amikből az egész közösségnek jutott – és ezt együtt ünnepelték.
Mi most bejártuk a Balaton-felvidéket, és megnéztük, milyen hangulatban telik egy ilyen esemény Ukkon, Bakonybélben és Nemesgörzsönyön.
