Az akaratlan vizeletvesztés vagy más néven inkontinencia tüneteivel először szemlesütve sokan – valójában el nem ítélhető módon – a takargatást választják. Pedig nem érdemes sokáig várni, minél előbb fordulunk orvoshoz, annál hamarabb és annál hatékonyabban tud segíteni. Egyrészt az inkontinencia kezelhető, gyakran meg is szüntethető, másrészt komoly, kezelésre szoruló betegségek jele, következménye lehet.
A vizeletvesztés férfiakat és nőket is érint, több fajtája, stádiuma és persze kiváltó oka lehet. Csupa olyan állapot, amelyet nem szabad félvállról venni, de nézzük először, hogyan zajlik a fájdalommentes orvosi vizsgálat, majd ismerjünk meg az inkontinencia kialakulásának legfontosabb egészségügyi kockázati tényezőit.
Beszélgetés, vizeletvizsgálat és napló
Amiben biztosak lehetünk, hogy panaszainkkal nem vagyunk egyedül, csak Magyarországon mintegy egymillió ember él kisebb-nagyobb mértékű inkontinenciával – a háziorvost tehát nem fogjuk tudni meglepni, számára ez mindennapi rutin. Az urológust pedig pláne nem, akihez a háziorvos utalhat be, amennyiben szükségét látja. Illetve minél tovább őrlődik az ember kis titkának palástolásán az okokat magában keresve, annál súlyosabb lelki traumát él át, nem ritka a szorongás, depresszió.
A háziorvosnál tett látogatás egy beszélgetéssel kezdődik, ahol a doktor a panaszokról, vizelési szokásokról kérdez, az életmóddal, étkezéssel kapcsolatban érdeklődik, egyben igyekszik feltárni az esetleges kórtörténeti előzményeket. Az őszinte, pontos válaszok nagyban megkönnyítik a kezelés sikerét.
Ezt követi a fizikai vizsgálat a leggyakoribb okok felderítésére, ebbe tartozhat vizelet- és vérvizsgálat, a mintákban gyulladások és egyéb rendellenességek nyomait keresik. Sokat segít, és valószínűleg az orvos is kérni fogja, hogy egy darabig vezessünk úgynevezett inkontinencianaplót. Itt általában a vizelés időpontjai mellett annak mennyiségét kell megadni, meg kell becsülni, körülbelül mennyi mehetett az alsóneműbe, illetve regisztrálni, hogy milyen inger váltotta ki a csöpögést.
Ultrahang, köhögéses teszt és katéter
Amennyiben további vizsgálatok szükségesek, azok már nőgyógyászati vagy urológiai szakrendelésen folytatódnak, de még mindig semmi „félelmetes” nem történik. Várhat ránk ultrahangos vizsgálat, amely kimutatja az érintett szervek rendellenességeit, illetve a vizelés után a hólyagban esetlegesen visszamaradó vizelet mennyiségét.
Tesztelhetik, hogy a nyomás növekedésével történik-e vizeletvesztés, ez az úgynevezett stressz-teszt, a páciensnek folyamatosan köhögnie kell. Kellemetlenebb, de fájdalommal nem jár a vékony, hajlékony műanyag cső, vagyis katéter felhelyezése a húgyvezetékbe amelyen vagy vizet (urodinámiás vizsgálat) vagy festékanyagot (cisztogramm) juttatnak a húgyhólyagba. Első esetben a hólyag nyomását és annak változásait, másodikban a húgyúti rendszer rendellenességeit vizsgálják.
Elképzelhető, hogy az orvos cisztoszkópiát tart szükségesnek, ilyenkor egy vékony optikai eszközt juttatnak a hólyagba, és annak belső falát figyelik meg tüzetesen.
Az inkontinencia sikeres kezelésének kulcsa a kiváltó ok vagy okok alapos ismerete. Ha van a háttérben olyan alapbetegség, ami akaratlan vizeletvesztést idéz elő, természetesen ez áll a kezelés középpontjában. Emellett és ezen túl pedig számtalan lehetőség jöhet szóba az érintett izmokat erősítő tornáktól kezdve a gyógyszeres kezelésig, végső soron a műtétig.
Kik a kiemelten veszélyeztetettek?
Nézzük most azokat az állapotokat, amelyek kifejezetten kedveznek az inkontinencia megjelenésének. Nőknél ilyen a menopauza, a kor előrehaladtával egyre többen tapasztalják meg a problémát. Ennek oka az ösztrogénszint csökkenése, amely hatására megnő a húgyhólyag nyomásérzékenysége, illetve csökken a húgycső vérellátása, amitől kevésbé tud zárni.
Terhesség esetén jellemzően az úgynevezett stressz inkontinencia jelentkezhet, amikor a hólyagra jelentkező jelentős nyomás váltja ki a csepegést. Férfiaknál az akaratlan vizeletvesztés prosztataproblémákra hívhatja fel a figyelmet.
Mindkét nemre igaz, hogy az izomszövetek korral járó ernyedése hozzájárulhat az inkontinencia megjelenéséhez, illetve a túlsúly, a magas vérnyomás és a cukorbetegség számít kockázati tényezőnek.
