Komoly bajt jelezhet a vizeletcsepegés

A vizeletcsepegést, a kisebb-nagyobb mennyiségű akaratlan vizeletvesztést, ami kellemetlen, de annál gyakoribb tünet, szaknyelven inkontinenciának nevezik. Csak hazánkban 6-700 ezer ember érintett főleg nők, de férfiaknál is gyakran előfordul, és bár az életkorral nő az esélye, sok negyvenes éveiben járó személy is szembesül a problémával, tartozzon bármely nemhez.

Nagyon röviden arról van szó, hogy

a veséink által kiválasztott vizelet a húgyhólyagba jut, majd a megfelelő töltöttségi szintet elérve az agyban tudatosul a vizelési inger. Ilyenkor a gátizmok zárják le a húgycső kivezető csatornáját, hogy a megfelelő helyen és időben tudatos döntést hozzunk: az izmok elernyednek, a húgyhólyag összehúzódik, a vizelet pedig távozik. Normál esetben ezt mi magunk tudatosan szabályozzuk, inkontinenciáról akkor beszélünk, ha ez valamilyen okból nem megy.

A mindenáron palástolni kívánt tünetek, a vele járó kellemetlen szagok komoly pszichés megterhelést jelentenek, illetve mindenképpen tudatosítani kell, hogy az akaratlan vizeletvesztés egészségügyi problémát jelez, de a kiváltó okok ismeretében kezelhető, sőt esetenként meg is szüntethető. Csakhogy felnőttként az ember igencsak szégyenkezik, ezért sajnálatos gyakorlat, hogy sokan nem, vagy csak „későn” fordulnak orvoshoz. A legfontosabb szabály tehát, hogy vizeletcsepegés esetén először is irány a háziorvos –míg eljutunk a doktorhoz, a patikában is kérhetünk szakszerű segítséget a tüneteket elrejtő, megfelelő betét kiválasztásához. A gyors tüneti kezelés persze semmiképpen nem válthatja ki a kivizsgálást, nézzük, hogy miért olyan fontos minél hamarabb orvoshoz fordulni.

Nők és férfiak

A háttérben számos ok húzódhat. Előfordulhat például a kötőszövetek öröklött gyengesége, amikor már fiatal korban is néhány csepp távozásával jár a hirtelen jött tüsszentés vagy erősebb köhögés. Nőknél a menopauza idején történő hormonális változások vezetnek gyakran a medence- és a hátizomzat meggyengülésén keresztül inkontinenciához. Egyes nőgyógyászati beavatkozások, illetve a szülések nem kívánt következménye is lehet akaratlan vizeletvesztés, valamint a terhesség harmadik trimeszterében a fokozott terhelés miatt akár már egész fiatalon is szembesülhetnek vele a kismamák.

Férfiak körében a legfőbb kiváltó ok a prosztata valamely megbetegedése a jóindulatú megnagyobbodástól a gyulladáson keresztül egész a rákos megbetegedésig. Innentől kezdve nem is érdemes tovább részletezni, mit kockáztat az, aki szégyellőségből akár, de átsiklik a vizeletcsepegés jelentette figyelmeztetés felett. A következményeket tekintve ugyancsak nem elhanyagolhatók azon tényezők, amelyek mindkét nemnél hozzájárulhatnak az inkontinencia megjelenéséhez.

Diabétesz, túlsúly, életmód

Inkontinencia esetén felmerül a cukorbetegség, ugyanis az akaratlan vizeletvesztés utalhat e betegségre, illetve a 2-es típusú diabétesznek egyik kísérője, pontosabban szövődménye lehet. Komoly kockázati tényező a túlsúly, amikor a húgyhólyagra nehezedő állandó plusz nyomás miatt a medencefenék izomzata meggyengül. Fokozott figyelmet igényel az időskori elhízás, hiszen a kor előrehaladtával izmaink amúgy is veszítenek rugalmasságukból, ezért a fenti tényezők hamarabb és fokozottabban jelentkezhetnek.

Érdekes módon kockázati tényezőt jelent a dohányzás, pontosabban az azt kísérő gyakori köhögés: ugyancsak pluszban jelentkező, fokozott megterhelést rónak a medencefenék és a húgycső izomzatára. A mozgásszegény életmód szintén vizeletcsepegéshez vezethet, de mindezeken túl még számos olyan okot sorolhatunk, amelynek érdemes jobban utánanézni: idegrendszeri károsodás, egyes gyógyszerek, fertőzések, stressz, szorongás, demenciát okozó kórképek.

Fájdalommentes vizsgálat és betétek

Első lépés a háziorvos, aki már egy rövid kérdéssor feltevésével el tudja dönteni, szükséges-e további, szakorvosi kivizsgálás. Amennyiben igen, attól sem kell tartani. Az urológiai vizsgálat során egy vékony katéterrel mérik fel a hólyag és a húgycső nyomásviszonyait, a záróizomzat erejét stb. Nyilván nem hangzik jól, de a vizsgálat a beteg számára fájdalommentes.

Maga a kezelés igen sokoldalú, logikus módon a háttérben álló okok és a panaszok súlyosságától függ az életmódot is érintő viselkedésterápiától a gyógyszereken, gyógyászati segédeszközökön keresztül a műtéti beavatkozásig.

Vizeletcsepegés esetén, legyen bármilyen enyhe vagy súlyos, nyilvánvalóan „elsősegélyként” fordulunk valamilyen nedvszívó anyaghoz, a nők önkéntelenül is egészségügyi betétetekhez nyúlnak. Mégsem jó választás. Ezek ugyanis a kisebb mennyiségben és lassabban távozó, ráadásul megalvadó menstruációs vér felszívására alkalmasak: híg folyadék hatására meggyengülnek, és a kellemetlen szagokkal sem birkóznak meg.

Inkontinencia esetén a kifejezetten erre a problémára kifejlesztett, diszkrét méretű inkontinenciabetétekre van szükség. Ezekből a vizeletvesztés intenzitásához mérten lehet kiválasztani az ideális terméket, észrevehetetlenül hordhatók, és vannak külön nők vagy férfiak számára készült változatok is.

További előnyük, hogy szárazon tartják az érintett bőrfelületet, és szagokat is magukba zárják.