Bolhák
A bolhák apró, szezámmagnál is kisebb szárnynélküli rovarok, melyek a melegvérű állatok – így a mi kutyáink és cicáink – vérével táplálkoznak, mégpedig úgy, hogy tűszerű szájszervüket az állat bőrébe szúrják, a seben keresztül szívva ki a vért. A bolha mindemellett túlságosan is ügyes a helyváltoztatásban: lábaik aránytalan hosszúsága a messzire ugrást, karmos végeik az állatok szőrén való megkapaszkodást teszik lehetővé, ha pedig a bolha feljutott a szőrszálra, onnan már csak pár lépés neki a bőr – és vele a vér.
Védekezni két fő okból szükséges ellenük: egyrészt a táplálkozási szokásaik, másrészt a szintén túlságosan is jó szaporodási képességeik miatt. Beszéljünk először a szaporodásról: egyetlen megtermékenyített nőstény bolha harminc és ötven közötti petét rak le. A peték az állat szőréről néhány órán belül lepotyognak, és alig két nappal később már ki is kelnek belőle a lárvák, keresnek maguknak egy sötét helyet – mondjuk a szőnyeg szálai között vagy a parketta repedéseiben –, ahol fejlődhetnek és bebábozódhatnak. Ebben a bábállapotban egészen odáig lapulhatnak, ameddig újabb gazdaállatot nem érzékelnek a közelben, ha viszont megérzik, kikelnek, táplálkozni, szaporodni kezdenek, és a ciklus újra indul. Így például ha a kutyánk bolhás lesz, és későn kap kezelést, akkor lehet, hogy a kifejlett bolhákat sikerrel kiirtottuk ugyan, de a lakásban elhullott peték bábjai időzített bombaként ketyegnek, és kikelve bármikor újra ellephetik az állatot – az ilyen, „környezeti” fertőzés egyébként sokkal gyakoribb is, mint az, hogy egy másik állatról másznak át a rovarok. Ezért fontos, hogy a bolhák ellen folyamatos védelmet kapjanak kedvenceink, mégpedig olyat, ami elég gyorsan hat ahhoz, hogy a bolha petét rakhasson.
A védekezés másik fő oka a vérszívás, ami több fronton is problémás lehet. Egyrészt nyilván viszket, az állat emiatt vakarózni fog, amitől akár a szőre is kihullhat. Emellett a viszketés annyira irritálhatja az állatot, hogy az már viselkedési problémákhoz is vezethet. Ami még nagyobb gond, hogy egyes állatok allergiások a bolhacsípésre, pontosabban a bolha nyálára, ami olyan erősen viszkethet, hogy az állat bőre begyullad a vakarózástól. Bőrgyulladásból is van többféle – de az közös bennük, hogy mindegyiket jobb elkerülni. A viszkető csípéseket a kutyus a bolha elkapásával, szétrágásával próbálja megelőzni, az így szétrágott bolha pedig galandférget hordozhat, ami így bekerül az állat bélrendszerébe, újabb problémát okozva. Tehát a bolha elleni védekezés messze nem csak a vakarózásról szól.
Kullancsok
A kullancs abban hasonlít a bolhára, hogy szintén szárnyatlan, és szintén az állat vérével táplálkozik – viszont a bolhával ellentétben nem rovar, hanem pókszabású. De a rendszertani kategóriánál még fontosabb, hogy mennyi veszélyes betegséggel fertőzhetik meg állatainkat. A kullancs a tévhittel ellentétben nem a fákról hullik le – olyan magasra nem tud felmászni – hanem az aljnövényzeten, fűszálak fonákján, bokrokon, leveleken rejtőzik, ezért fontos nagyobb túrák után átfésülni az állat szőrét, és ha kullancsot találunk, azonnal eltávolítani. A kullancs az ún. Haller-féle szervvel „méri be” az állatot, miután pedig feljutott rá, a bőrébe fúródva elkezdi a vérszívást. És itt kezdődnek a veszélyek.
A kullancsok által az állatainkra veszélyes fertőzések közül az egyik legveszélyesebb a babesiosis, amelyet a Babesia canis nevű parazita okoz. A babesiával fertőzött kullancs a nyálával juttatja be a parazitát – a jó hír az, hogy nem azonnal a vérszívás kezdetekor, hanem fokozatosan. A fertőzés veszélye a 3.naptól a legmagasabb, akkorra válik ugyanis minden babesia fertőzőképessé a nyálmirigyekben. Ezt ugyanakkor jobb nem megvárni, hiszen a babesia súlyos tünetekkel jár, az állatok idegrendszere, szervei károsodhatnak, megfelelő ellátás nélkül néhány nap alatt elpusztulnak – ezért is fontos a kullancscsípés elleni védelem és az esetleg mégis az állatba jutott kullancs mielőbbi eltávolítása.
Szintén gyakori, kullancs által terjesztett betegség a borreliosis avagy a jól ismert Lyme-kór, ami az emberre is veszélyes. A fertőzés kutyáról emberre nem terjed, de ugyanaz a baktérium okozza embereknél és kutyáknál is, a Borrelia burgdorferi, mely a kullancsokat fertőzi, és azok csípésével kerülhet be a szervezetbe. A kutyák egy részében a fertőzöttség tünetmentes marad, ám ha mégsem, akkor a kullancscsípés után egy-másfél hónappal az állat lázas lesz, levert, étvágytalan, és mivel az ízületei begyulladnak, sántítani kezd vagy kerüli a mozgást, súlyosabb esetben szervi károsodás is jelentkezhet. Antibiotikumos kezeléssel a betegség megszüntethető, de ezzel együtt is jobb elkerülni – aminek a legegyszerűbb módja, ha az állatainkat megfelelően védjük a kullancscsípés ellen.
EM-HU-21-0028
