Talán kevesen gondolnak bele, micsoda összehangolt csapatmunka kell ahhoz, hogy a Sztárban Sztár szereplői a megszólalásig (de inkább még utána is) hasonlítsanak az általuk megformált zenészekre. A stáb legfontosabb tagjai között mindenképp meg kell említeni a maszkmestereket, akik az adások közötti néhány napban egy garázsszerű épületben azzal foglalkoznak, hogy egy párperces produkció kedvéért – csak hogy egy példát említsünk – egy fiatal fehér férfiból idős fekete nő(imitátor)t kreáljanak. Meglátogattuk őket természetes élőhelyükön.
Szilikon-völgy
Vegyvédelmi ruhás emberek állnak a műhely bejáratánál, messziről úgy tűnik, épp koronavírusra tesztelnek valakit, de hamar kiderül, hogy a két maszkmester, Rausch Bernadett és Abonyi Alma vár minket ilyen szettben. Napi sok órában vegyszerrel dolgoznak, így szakmailag indokolt a munkaruházat.
Betti – aki egyébként gyerekként a Rémálom az Elm utcában hősét, Freddie Kruegert látva döntötte el, hogy ilyesmivel szeretne foglalkozni – nyolc éve, a Sztárban Sztár legelső adása óta dolgozik itt, Almi pedig két éve csatlakozott a csapathoz (amelynek még Hajas Katinka és Volentics Ádám is kezdetek óta tagjai). Amint ezeket megtudtuk, Betti bele is kezd egy „bevezetés a maszkmesterségbe” minikurzusba, meghallgatjuk a szakmai alapokat, a főbb munkafolyamatokat.
Augusztus közepén, amikor megtudtuk, kik lesznek a szereplők, elkezdtünk dolgozni: a legelső lépés most is az volt, hogy elkészítettük a szereplők gipsz mellszobrait. Teljes fej-mintavételt készítettünk, ez azért szükséges, hogy a későbbiekben a távollétükben tudjunk rájuk maszkot készíteni
– mondja, és közben mutatja a barna mellszobrokrat. Amikor ezek készülnek, a maszkmesterek órákon keresztül a dolgoznak a szereplők fején, ráadásul van olyan munkafolyamat is, ami közben az alanyoknak csak a két orrlyuka van szabadon. Később Bettiék ezeken a szobrokon mintáznak, készítik el a kért karakterre jellemző vonásokat, a kerekítéstől a kövérítésig.
Almi veszi át a szót, hogy egy „nagyon technikai munkafolyamatról” meséljen. Közben mutogatja is a fázisokat a kellékeken, így eggyel érthetőbb, mégis érzem, hogy úgy nézek rá, mint amikor egy társasjáték előtt fél órán át magyarázzák a játékszabályokat, és minden „érted?” kérdésre igennel válaszolok, holott egyáltalán nem. A figyelmem ráadásul egy Frankenstein-tabló is eltereli: egy hungarocell lapon műorrok pihennek, felettük Molnár Tamás arcképe (Molnár a múlt heti adásban esett ki), Tóth Andi fotója alatt pedig torokmanduláknak látszó golyócskák lógnak – mint kiderül, valójában fülcimpapótlékok.
Közben Abonyi Alma szájából olyan szakkifejezések hangzanak el, mint vízbázisú gyanta, puha szilikon, öntőforma-készítés, bőrstruktúra, és megtudjuk azt is, hogy fontos, hogy „ne legyen aláfordulás”, ami – bármit is jelentsen – valóban nem hangzik túl jól. Eközben miniatűr Szfinx-szoborra emlékeztető kilyuggatott formát mutogat, kiderül, hogy ebbe folyik be a szilikon – ezt a formát akkor használják, amikor teljes arcot kell kiönteniük.
Minden eszközre ráírják, melyik szereplő viseli majd, és azt is, hogy kire kell majd hasonlítania.
Vastagabb Csaba
A szakmai minitréning után átkísérnek minket egy másik szobába, amit rejtélyesen csak műtőnek neveznek egymás közt. Ilyen lehet egy profi droglabor, bár az egyik asztal a szerszámok miatt inkább egy ezermester műhelyének oltárára emlékeztet, a másik felületen sorakozó üvegcsékről és folyadékokról pedig inkább egy spermabank back-office helyisége jut az ember eszébe. Itt készülnek az orrok, arcok – egyszóval a protézisek.
Ez az öntőasztal, itt vannak a szilikonok. Minden adásnál összeírjuk, hogy kivel dolgozunk, lemérjük a gyurma mennyiségét, ahhoz mérten mérjük ki a szilikonokat, és mindig ráhagyunk 100-150 százalékot, hogy biztos legyen a kifolyás, ne legyen buborékos vagy üres a maszk. A mostani adáshoz készül egy orrcimpa Tóth Andinak a Tina Turner-produkcióhoz, Molnár Tomiból pedig Jason Derulo lesz, így készítettünk neki egy nagyobb afroamerikai orrot. Az arcokat már délelőtt beöntöttük, az egyik Horváth Boldinak lesz kerekítés a Presserhez, ez pedig Vastag Csabinak a Demjénhez
– tudjuk meg a műhelytitkokat, és az is kiderül, hogy Bettiék folyamatosan új technikákat próbálnak ki (a karantén alatt például rengeteg maszkmester Instagramjáról, oktatóvideóból, külföldi kollégáktól inspirálódtak, számos új impulzus érte őket), így az említett két arc sem egyformán készül – az egyik „csavarozós”, a másik „szorítós” öntőformában.
Van egy főpróba és egy adásnap, ezekre nyilván külön-külön maszkot használnak. Az összes szilikonprotézis egyszer használatos: amit egy alkalommal feltesznek, az utána kuka. Ilyenkor, „öntésnapon” általában hármat-négyet öntenek mindenből, mindig készítenek egy plusz maszkot arra az esetre, ha bármi történne, mondja Betti, és nyilván rákérdezek, mi lehet az a bármi – de a maszkmester szerint általában nem szokott gond adódni, hiszen az előadók nagyon fegyelmezettek. Bettiék szokták kérni is tőlük, hogy vigyázzanak a protézisekkel, Almi pedig hozzáteszi, hogy ha a pénteki próbanapon még kisebb problémákra fény derülne, azokat még tudják orvosolni.
Pont a múltkori adásnál pénteken kiderült, hogy valakinek még kell egy orr. Azt még meg tudtuk oldani.
Ekkor hangzik el egy – számomra legalábbis – meglepő információ: nem minden versenyzőnek szükséges maszkot készíteni. Amikor Bettiék megtudják, hogy egy-egy versenyzőből milyen hírességet kell kreálniuk, első körben átgondolják, lesz-e egyáltalán szükség maszkra. Rausch azt mondja, ha például valakinek egy teltebb karaktert kell alakítania, az általában jolly joker, mert az arc kerekítését könnyedén meg lehet oldani, és ezzel ráadásul sokat tudnak lendíteni a hasonlóságon. Mindeközben az olyan tipikus fejeknél, mint mondjuk Demjén Rózsié, már a paróka, a szemüveg megoldja a dolgot. „De azért Vastag Csaba kap majd egy kis kerekítést” – teszi hozzá Betti.
Ellenpéldának kolléganője azt az esetet hozza fel, amikor az első adásban Fésűs Nellyből kellett Máté Pétert alkotniuk, ám Nellynek „annyira szép női szeme és kisugárzása van”, hogy azt lehetetlenség volt eltüntetni. De abban az esetben is nagy segítség volt a kellékesektől a szemüveg.
Curtis Csonkítása
„És ez itt kinek a mije lesz?” – kérdezem egy húscafat láttán. Megtudom, hogy arckerekítés, és Horváth Boldi fejére kerül majd, hogy tökéletes Presser Gábor lehessen belőle – de mondjuk Presser amúgy is jó karakter, az ilyenek mindig jól szoktak sikerülni, teszi hozzá Rausch Bernadett (és minden szempontból igaza lett).
A két maszkmester sztorizgatás közben csavarhúzógéppel dolgozik, és egyéb fizikai munkákat végez, valószínűleg kiül az arcomra az elképedés, mert Betti meg is jegyzi:
Amint látjátok, ez nem ilyen könnyed sminkes meló, főleg, ha láttátok volna, amit tegnap alkottunk: ezeket a nagyobb formákat mindig körbe szoktuk vágni flexszel.
Alma kitartóan szedi ki a csavarokat, Betti pedig az egyik készülő orr alapjait kenegeti egy átlátszó folyadékkal – mint kiderül, ez olyan anyag, amit kopaszparóka-készítéshez is használnak, folyékony halmazállapotban kenik fel, de hamarosan megszilárdul, és perceken belül vékony hártya születésének lehetünk majd szemtanúi.
A negatív és a pozitív formára is kenek ebből az anyagból, majd ezek közé öntjük be a szilikont, és ez a hártya segít majd minket abban, hogy szépen a bőrhöz tudjuk majd oldani. Feltesszük az előadó arcára, és pici ecsettel milliméterről milliméterre elkezdjük alkohollal a bőrére oldani
– meséli a maszkmester, miközben az asztalon kenegeti Molnár Tamás jövendőbeli műorrát. Almi eközben a helyszínelős sorozatokból ismerős kézmozdulatokkal fehér port visz fel ecsettel a „Vastag – Demjén” feliratú öntőformára.
„Lassan már mindenkihez van orrunk” – hangzik el a mondat, amit az ember ritkán hall életében, majd szóba kerül Curtis Csonka-orra, ami pedig nem egy hiányos testrészre utal, hanem az adásra, amikor a rappernek Csonka Andrást kellett imitálnia. Mint kiderül, a maszkmestereknek mindössze két nap alatt kellett elkészíteniük a Csonka-orrot, de sikerült, mivel már volt a tarsolyukban Curtis-orr (de így is az utolsó pillanatra készült el). Majd rögtön megtudjuk azt is, hogy Betti és Volentics Ádám még az adás felvételeinek szünetében is be szokott járni egy-egy apró korrekciót elvégezni, már csak azért is, mert sok fellépő meglehetősen izzad a kellékek, a színpadi lámpák hőkibocsátása és a heves testmozgás miatt.
Fény derült arra a műhelytitokra is, hogy hogyan varázsolnak a fehér bőrű előadóból afroamerikait. A szilikont anyagában is színezik pigmentekkel, majd a sminkszobában a maszkot felrakás után tovább festik (vagy lefújják), és még az utolsó pillanatban is néznek fotókat, hogy a jellemző vonásokat – például a mosolyráncokat – be tudják húzni. A pigmentezést Betti élőben is megmutatja nekünk: méretes vödrökből spatulával kis műanyagpoharakba kerül a szilikon, és Betti egy-egy csepp pigmenttel beszínezi – barnás-narancssárgás trutymó keletkezik –, és belekeveri a lágyítóba, innentől már nem droglaborra asszociálok, inkább olyan a látvány, mintha Betti épp kakasnyalókát gyártana. Végül ez a narancssárga ragacs kerül be Molnár Tamás és Vastag Csaba leendő afro-orraiba. Az anyag beöntése után az orrkészítő formát leszorítják, és jön húsz perc várakozás – ennyi idő kell, hogy megkössön.
Feltételes mood
Betti elmeséli, hogy az aktuális heti munka számukra vasárnap este kezdődik el, amikor – mindenki mással egyszerre – megtudják, melyik szereplőnek kit kell alakítania következő héten. Ekkor indul be a kutatómunka: fényképeket és videófelvételeket nézegetnek a megformálandó zenészről, hogy kiderüljön, milyen módosításokra lesz szükség. Hétfő reggel kreatív megbeszélést tartanak az összes szekció vezetőjének részvételével, itt átbeszélik a produkciókat a színpadképtől a maszkon át a ruháig. És utána Bettiék nekiállnak megalkotni az orrokat, arcokat és egyéb testrészeket.
Az öntésnap általában a csütörtök. Ez egy robotmeló: folyamatosan beöntjük, szétszedjük, újra előkészítjük, lekenjük, felkenjük, beöntjük, csavarozzuk, kimérjük, beszínezzük, reggeltől estig
– foglalja össze Betti, Alma pedig hozzáteszi, hogy ha jó napjuk van, este nyolckor végeznek, de volt már, hogy éjjel kettőkor még öntöttek. Addig nem mehetnek haza, amíg minden szükséges darabból nincs minimum kettő, de inkább három darab.
Az egyik utolsó fázis a protézisek felhelyezése. A nagyobb maszkok felrakása nagyjából két és fél órát vesz igénybe, de egy orr akár fél óra alatt is felkerül.
Általában egyből összehaverkodunk a szereplőkkel. Nagyon jó fejek és szófogadók, kooperatívak is: pontosan tudják, hogy mindenki azért dolgozik, hogy ők jól nézzenek ki.
A maszk felrakása közben a maszkosok elcseverésznek az alanyokkal (kivételt képez az a tíz perc, amikor a száj környékén dolgoznak), zenét hallgatnak, „tök jó buli van mindig”, annak ellenére, hogy a maszkmesterek részéről elég komoly koncentrációt igényel ez a munkafolyamat. És olyan is van, teszi hozzá Betti, hogy annyira fáradt állapotban kerül a kezük közé az előadó, hogy békésen alszik a maszk felkerülése közben.
Almi szerint ennél sokkal megterhelőbb az előadóknak a korábban említett első mintavétel, amikor csak az orrlyukuk az egyetlen szabadon levő felület.
Az egész arcuk, mellrészük be van borítva, egyszerre zavaró, hogy nehéz, és hogy melegben és sötétben vannak. Ha ezt túlélik, utána már semmi nem okoz problémát
– meséli Abonyi Alma, és itt derül ki, hogy a maszkmesteri hivatáshoz nemcsak vegyészeti, szobrászati, sminkelési ismeretek szükségeltetnek, ugyanis akadnak olyan esetek, amikor pszichológiai érzéket is villantaniuk kell.
„Amikor Opitz Barbi mellszobra készült, és rajta volt a cucc, egy idő után azt mondta, nem bírja tovább. De mi nyugtatgattuk, felváltva fogtuk a kezét, és végül megcsináltuk. Nagyon büszkék voltunk rá.”
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu
