A mai kor egyik legnagyobb kihívása a hosszú távú párkapcsolatokban és házasságokban a vágy, a szexuális élet fenntartása. Akár már 4-5 éve tartó kapcsolatokban is felmerülhet, hogy megunjuk egymást, hogy nem annyira izgalmas, vagy akár kevesebb a szex. Bárhogy is alakul, tévhit, hogy ezért a másik a felelős és neki kellene változtatnia, hiszen ketten vagyunk a kapcsolatban, biztos, hogy 50-50% a felelősség is. Mielőtt a másikat hibáztatjuk, egymás fejéhez vágunk csúnya mondatokat, jó ha tudjuk, a szexuális vágy bizony főleg az egyéni preferenciákon múlik, azon, hogy milyen a kötődési mintánk, milyen a libidónk és mi az az érzelmi távolság a kapcsolatban, amiben még biztonságban érezzük magunkat.
A libidóra minden hatással van
Nincs két egyforma ember a világon, így a libidónk is eltérő, ami sok-sok párnál kiütközhet már a kapcsolat első évében. Van olyan ember – mindegy, hogy férfi vagy nő –, aki hetente 3-4-szer szeretne szexelni, és van olyan ember, akinek elég havonta kétszer is. A kisebb eltéréseket a két ember között könnyen lehet korrigálni szakember segítsége nélkül is, de a nagyobb eltérések komolyan megnehezíthetik a párok életét. Ráadásul az egyéni libidó mellett azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a vágyra szó szerint minden hatással van, a munkahelyi gondok, a stressz, a gyógyszerek szedése (akár a fájdalomcsillapítók is), alkoholfogyasztás, drogfogyasztás, a párkapcsolati viták, a családi, baráti élethelyzetek, a gyerekek születése, a hormonrendszer változása, de akár egy felfázás is hetekre kiiktathatja a szexet a mindennapokból.
A felsoroltak mellett a közös élet is meghatározza a szexuális vágyat, csökkentheti a libidót, ha például túl rámenős a partner, de az is, ha az otthoni körülmények nem igazán nyugodtak, sőt. A szexben megélt kudarcélmények szintén oda vezethetnek, hogy nem igazán vágyunk a társunkra később, és akkor is csökkenhet a libidó, ha muszájból szexelünk. A megfelelő libidó megléte azért szükséges, hogy a szexben átélt öröm ne csak testi kielégülés legyen, hanem egy közösen átélt euforikus élmény is, hiszen ez teszi felejthetetlenné a közös intim pillanatokat. Az egészséges életmóddal sokat tehetünk a fizikai egészségünkért és a libidó fenntartásáért.
Tényleg fontos külön is lennünk a kapcsolatban
A távolság és a közelség dinamikája határozza meg leginkább azt, hogy mennyire tudunk vágyni egymásra. Ha valaki mindig ott van, mindig elérhető testileg és lelkileg, akkor nem fog hiányozni. A hiányérzet azért is szükséges, mert a hiány közben máris fantáziálni kezdünk arról, milyen jó lenne, ha itt lenne a másik. A fantáziálás pedig a libidó gyökere, azzal, hogy hiányzik a társunk, máris elkezdünk utána sóvárogni, vágyunk rá.
A saját magunk szabadsága szintén egyéni preferenciákon is múlik, vannak olyan férfiak és nők, akik akkor érzik magukat önmagukkal harmóniában, ha hetente legalább két-három alkalommal csak saját magukkal foglalkozhatnak – akár sportolásról legyen szó, akár valamilyen tanfolyamról vagy utazásokról, barátokkal való találkozásról. Vannak olyan emberek is, akik nagyobb szabadságot igényelnek, vagy olyan a munkájuk, amikor hónapokra el kell menniük másik országba. A nehézség az, hogy meg kell találnunk a párkapcsolatokban, házasságokban azt a szabadságot, ami még éltetheti a kapcsolatot és nem megy a kapcsolat rovására. Ez nem annyira könnyű, ez az a bizonyos egyensúly, amiről sokszor esik szó, és ez az, amiben kompromisszumokat is szükséges kötnünk egymással.
Az sem mindegy, hogyan kötődünk, mit hoztunk a szüleinktől otthonról
A közelség és távolság megfelelő dinamikáját – legyen az akár érzelmi közelség és távolság – azért is nehéz megtalálni a kapcsolatban, mert az, hogy mekkora távolságnál érezzük magunkat biztonságban egymással az attól is függ, mit kaptunk az eredeti családunktól. Ez az a bizonyos kötődési minta, és hogy kinek milyen van, az attól függ, hogy csecsemőkorunkban milyen gondozást kaptunk a szüleinktől, főleg az édesanyánktól. A kora gyerekkori gondoskodás milyensége visszatükröződik a felnőttkori, hosszú távú szerelmi kapcsolatainkban. A kötődésünk lehet biztonságos, lehet szorongó-aggodalmaskodó, lehet elutasító-elkerülő és lehet bizalmatlan-elkerülő is.
Íme egy példa arra, hogy ez hogyan függhet össze a szexuális vággyal: a szorongó-aggodalmaskodó kötődésű ember akkor érzi magát biztonságban, ha nagyon szoros érzelmi kapcsolatban lehet a partnerével, nagyon fontos számukra az intimitás, és nem is látják magukat pozitívan, saját értéküket gyakran megkérdőjelezik, a partnertől várják a visszajelzést, a megoldást.
Amikor egy szorongó-aggodalmaskodó ember párkapcsolatba kerül olyasvalakivel, akit gyerekkorában molesztáltak, akkor igen hamar problémák merülnek fel a kapcsolatban. Általában azoknál, akiket gyerekkorukban abúzus ért, a kötődési minta bizalmatlan-elkerülő, ami azt jelenti a hétköznapokban, hogy számukra kényelmetlen másokhoz közel kerülni, és bár vágynak az érzelmi közelségre, nehezen képesek azt megélni. Látható, hogy amíg az egyik fél számára a lehető legközelebbi intimitás megélése ad biztonságot a kapcsolatban, addig a másik fél számára ez nehézségeket okoz. Idővel hatással lesz a libidóra is, hiszen viták, veszekedések, érzelmi bizonytalanság jellemezheti a kapcsolatot. A féltékenység is libidógyilkos érzelem, általában azoknál, akik bizonytalanul kötődnek, akik szoronganak, erősebben jelen lehet a féltékenység érzése, ha valakiben riválist lát.
A romantikus szerelmi kapcsolatok tulajdonképpen a kötődésünk, a szexuális életünk kölcsönhatásának nevezhető, amiben gondoskodunk egymásról, figyelünk egymásra. Az érzelmek elmélyülése a párkapcsolatokban magukkal hozzák azt is, hogy a szenvedély csökken, ez természetes folyamat, azonban ha hónapokra eltűnik a szex a kapcsolatból, érdemes megnézni, mik azok a területek, amiken dolgozhatunk saját magunkon is azért, hogy jobb, harmonikusabb legyen a szex.
Párkapcsolati és szexuális tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Getty Images
