Élet-Stílus

Kevesebb fizetés a színes bőrű dolgozónak, Puerto Ricó-inak sminkelt főszerkesztő – nehéz helyzetben a Condé Nast

A George Floyd megölése nyomán kibontakozó amerikai tüntetések után mind többen beszélnek az intézményi rasszizmusról, azaz például  arról, hogyan ivódik bele a rasszizmus nagy cégek kultúrájába úgy, hogy évekig még csak fel sem tűnik senkinek. Izzik a levegő a Vogue-ot is kiadó Condé Nast körül is.

Az 1956-ban létrehozott, a Condé Nast tulajdonában álló Bon Appétit magazin havonta jelenik meg, egy évtizede Adam Rapoport a főszerkesztője – azaz csak volt.  A napokban ugyanis Amanda Shapiro váltotta őt, miután Rapoport úgy döntött, lemond a posztjáról. Instagram-posztjában azt írja, a magazin mögött kemény munka áll, a csapat jobbat érdemel és neki is van még mit tanulnia az életről. A dolog előzménye, hogy a magazin egyik külső szerzője, Tammie Teclemariam rábukkant a férfi egy 2013-as Instagram-fotójára (Rapoport most azt állítja, 2003-as a kép), majd ki is posztolta Twitterre – a képen Rapoport és felesége, Simone Shubuck látható, amint Puerto Ricó-iaknak sminkelték magukat.

Nem is értem, hogy Adam Rapoport miért nem saját maga ír Puerto Ricó-i kajákról a magazinjában?

– tette fel a kérdést a tweetben.

A Twitter itthon kevésbé elterjedt platform, pedig külföldön az egyik legfontosabb hírforrás: nem ritka, hogy bizonyos események alatt és után oda kerülnek fel először azok a posztok és videók, amik aztán bejárják a sajtót. Sokszor eredője a „cancel culture” nevű jelenségnek, azaz nem ritkán a Twitterről indult olyan közösségi akció, hogy egy előadó rajongóit bojkottra szólítják fel a művész valamilyen megnyilvánulása miatt. És akkor még nem is beszéltünk Donald Trump állásfoglalásairól, amik szintén ott születnek.

Tehát a Twitter volt az otthona Rapoport posztjának is. Itthon is visszatérő humorforrás, hogy fehér komikusok feketére festik az arcukat (elég például a Fekete Pákót megtestesítő Nacsa Olivérre gondolni), Amerikában viszont egyre többen szólalnak fel a jelenség ellen, amit blackface-nek neveznek (Rapoport esetében brownface). Május végén például Jimmy Kimmel kért bocsánatot, amiért 2000-ben, azaz húsz éve a Saturday Night Live-ban feketére festett arccal jelent meg, hogy Chris Rockot utánozza.

De hát Chris Rock fekete, nem?! – vetődik fel okkal a kérdés, ugyanakkor sok színes bőrű ember érzékenységét bántják a hasonló viccelődések. Tavaly írtunk egy hosszabb cikket a blackface-ről: a kifejezés (amelynek jelentése fekete arc) a 19. századi Amerikából ered, amikor fehér előadóművészek maszkírozták magukat feketére, hogy aztán (úgynevezett minstrel előadások keretében) kifigurázzák a feketéket, ami a fehér közönségüknek lehet, hogy viccesnek tűnt, de a feketék számára nyilvánvalóan megalázó és sértő volt.

Katy Perry cipője ugyanazért rasszista, amiért nem kéne senkinek sem feketére kennie az arcát
Február a Fekete Történelem Hónapja, ironikus, hogy most sikerült piacra dobni több rasszistának tűnő terméket is.

Vannak gondok

Nem ez az egyetlen botrány most a magazin körül: a Daily Beast arról ír, hogy Sohla El-Waylly, aki szerkesztőként dolgozott a magazinnál (és egyébként séf), azzal vádolta meg a kiadványt, hogy csak fehér szerkesztőknek fizettek azért, hogy feltűnjenek annak Test Kitchen nevű sorozatában. A Condé Nast nyilatkozatban tagadta a vádakat. Kedden szerkesztőségi meetinget tartottak, amelyen a Condé Nast vezérigazgatója, Roger Lynch azt mondta, hogy a vállalat számos lépést tesz majd, hogy felvegye a harcot a rasszista megkülönböztetéssel – a vállalaton belül és azon kívül is. Nyár végére elkészül a diverzitásról szóló jelentésük és megvizsgálják azt is, hogy mennyire teljesül az eltérő nemek hasonló bérezése.

Zara Rahim, Condé Nast-dolgozó Twitteren írt arról, hogy amikor igazgatóvá nevezték ki, éves szinten 5 ezer dollárral (mai árfolyamon másfél millió forinttal, azaz havi bő százezer forinttal) kapott többet, mint előtte, ráadásul elődje, aki egy fehér nő volt, 50 ezer dollárral, azaz éves szinten 15 millió forinttal többet kapott ugyanazért a pozícióért.

Vannak emberek, akiknek a kezében összpontosul és összpontosult évtizedek óta a hatalom. Nagyon is jól tudják, mit csinálnak. Rúgják ki őket!

írta egy másik tweetben, majd hozzátette: a cégnél elszenvedett traumáról még ma is nehéz beszélnie. Ő volt az egyetlen nem fehér vezető (és ő sem fekete),

Miután Rapoport lemondott, a kiadó dolgozói a Condé Nast Entertainment (CNE) 2018-ban csatlakozott vezetőjének, Oren Katzeffnek régi tweetjeit ásták elő. „Kíváncsi vagyok, hogy a CNE-nek miért van olyan vállalati kultúrája, ami megengedi azt, hogy a vezetőség ilyeneket posztoljon” – írta egyikük és egy 2010-es, tíz évvel ezelőtti tweetet osztott meg, amiben Katzeff azt írta:

Ma láttam egy lányt, akin »A nem igent jelent!« feliratú felső volt. Ez talán megmagyarázza, hogy a srác, akivel kézen fogva sétált, miért mosolygott… .

A tweetet azóta törölték, de a cég munkatársai a Daily Beastnek elküldtek több olyan, szintén többéves tweetet, amik Katzefftől származnak.

  • „A lányom, Millie odament a mexikói pincérhez és papírt kért tőle (hogy tudjon mire rajzolni). A pincér azt hitte, hogy a személyi okmányait kéri tőle (angolul mindkettő paper – a szerk.). Jó kis komédia alakult ki.”
  • „A kétéves kislányom ajándékot kap, amiért bilibe pisil és kakil mint a nagylányok. Most minden nagylányos dologért, például a zsörtölődésért és az irracionális viselkedéséért is ajándékot akar.”
  • „Vagy egy macska ül mögöttem pár sorral a repülőn, aki egyfolytában nyávog vagy egy szexuálisan IGAZÁN túlfűtött nő.”

Katzeff is felvette a kapcsolatot az oldallal, eljuttata hozzájuk nyilatkozatát, amiben bár bocsánatot kért, de azt írta, egy humoros darabon dolgozott akkor, amikor ezeket írta a közösségi média felületeire.

Az idő rádöbbentett, hogy nem viccesek és már meg is bántam, hogy posztoltam őket. Sajnálom, ha valaki támadásnak vette őket, illetve a fájdalmat, amit okoztak.

Az Insider kapcsolódó cikkében olyan képernyőmentések is szerepelnek, amelyeken Matt Duckor, a Condé Nast alelnökének tweetjei szerepelnek és amelyekkel kisebbségben lévő csoportokat bánt meg. Például arról tweetelt, hogy

  • kondiba járni buzis,
  • Harlemben főleg feketék és azonos nemű ázsiai párok élnek,
  • John Mayer-dalokat dúdolni buzis.

A tweeteket megosztó Noah Adams petíciót is indított – azt a célként kitűzött száz emberből cikkünk írásáig 81 írta alá. A férfi azt mondta, se most, se korábban nem dolgozott a Condé Nastnál. A tweetjeiről megszólalt Duckor is, aki azt mondta, „azok tízévesek, és bár viccnek szánta őket, már húszéves fejjel is tudnia kellett volna, hogy az ilyesfajta megjegyzések közel sem viccesek”.


Mint számos más vállalatot, a Condé Nastot és megrázta a koronavírus: száz dolgozót szabadságra küldtek, néhányat elbocsátottak és cégszinten vezettek be fizetéscsökkentést. Az említett keddi meetingen arról is szó volt, hogy a vezetőség úgy tervezi, szeptemberben állítják vissza a fizetéseket a járvány előtti állapotaikra. Az azonban nem garantált, hogy több embert nem küldenek kényszerszabadságra vagy nem bocsátanak el.

Kiemelt kép: Andrew Burton /Getty Images /AFP

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.