27 éves lány vagyok, és nem tudom elfelejteni a nálam jóval idősebb partnerem, 20 év korkülönbség van köztünk. Az eszem azt mondja, semmi jövőnk, de a szívem szereti. Két-három hónapig éltünk együtt, és majdnem minden nap volt közöttünk konfliktus. Többnyire a múltja miatt, de előfordult, hogy azért, mert úgy gondolta, nekem van valaki más az életemben. Ezzel szemben rengeteg helyre mentünk, kirándultunk, új dolgokat fedezhettem fel vele, olyanokat, amiket mással sosem. Sokszor éreztem azt, hogy nem megy vele, mert máshogyan látjuk a világot, mások a nézeteink. A szüleim nem támogatnak ebben a kapcsolatban, mert nem egyszer szakítottunk, aztán újra összejöttünk. Nemrég írt nekem, hogy menjünk együtt külföldre, zárjunk le mindent itt és kezdjünk új életet. Hiányzik, de a jövőt nem tudom elképzelni vele, fogalmam sincs, meddig lennénk boldogok. Amikor hétfőn elköltözött, már másnap próbálkozott, hogy beszéljük meg, béküljünk ki. Többet kellett volna egymással kommunikálnunk, de az is igaz, hogy sokszor olyanokat állított rólam, amiknek nem volt semmi alapjuk. Csak kettesben szeretne velem lenni, mindent hátrahagyva. Hogyan tudnám őt elfelejteni? Gondoltam arra is, hogy elkezdek ismerkedni, de nehéz rávennem magamat. Tanácstalan vagyok.
Az olvasói levelet Tamara (ál)nevű olvasónktól kaptuk, a szenvedélyes szerelmi kapcsolatok egyik legismertebb formájáról olvashatunk, a se vele, se nélküle kapcsolatról.
Mit lehet tenni?
Az olvasói levélben a sorok között olvasható egy olyan lényeges dolog, ami miatt egyetlen egy párkapcsolat sem tud hosszú távon működni: a nála idősebb partner féltékenykedik, és szeretne csak kettesben lenni a világ olyan részén, ahol nincsenek ismerősök. A féltékenység betegség, megmérgezi az emberi kapcsolatokat, a félelem az alapja, az attól való félelem, hogy elveszítheti a szerelmét. Azonban a bizalmatlanságból, többnyire önbizalomhiányból adódó érzelmek párkapcsolati játszmákhoz, vitákhoz, veszekedésekhez vezetnek, amiktől a hétköznapok gyötrőek és fájdalmasak lesznek. Az állandó gyanúsítgatás miatt gyakori, hogy görcsben áll a gyanúsított gyomra, ha csak belép a lakásba, és ez az abszolút jele annak, hogy a kapcsolat mérgező. Vagy terápiára vagy szakításra van szükség, hiszen önmagától semmi sem fog megváltozni. Ennek a se vele, se nélküle kapcsolat alapja tehát a féltékenység, ha ezt sikerülne valahogyan kordában tartani, akkor feltehetően olvasónk is bizalommal tekintene a kapcsolatra.
Azért nehéz lelkileg elszakadni az ilyen kapcsolatoktól, mert az emberben ott van a reménye annak, hogy talán most jó lesz és működhet. Ez az időszakos pozitív megerősítés az, ami miatt benne ragadunk az ilyen kapcsolatokban. Ennek mindössze annyi az alapja, hogy szeretünk azokkal barátkozni, ahol szeretnek minket, ahol kedvesek velünk. És nem szeretünk olyan emberekkel lenni, akik nem kedvesek és nem annyira szeretnek. Tehát amikor kedves a partner, és mindent megtesz azért, hogy visszakapjon, akkor nehezen mondunk nemet, él bennünk a remény, hogy ez lehet annyira jó, mint az elején volt. Aztán jön a csalódás.
Az írás segít rávilágítani a különbségre, és ezáltal szembenézhetünk a problémákkal, könnyebben fogunk tudni dönteni. Az az ok, ami miatt nem működött már elsőre sem, végig ott lesz, ezek a problémák nem szoktak maguktól megoldódni. Ahhoz, hogy valaki ténylegesen szakítani tudjon, fontos lenne az is, hogy semmilyen kapcsolatban ne maradjanak: sem a közösségi médiában, sem pedig telefonon ne kommunikáljanak egymással, ha szükséges, használja olvasónk a tiltás gombokat. Érdemes végiggondolni a saját hibáinkat is és a kapcsolatban betöltött szerepet, ezek is segíthetnek abban, hogy meghozzuk a végleges döntést.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
