Az álmatlanságtól, vagyis inszomniától szenvedőkön a kívülálló csupán azokat a tüneteket észleli, amelyeket a kialvatlanság okoz. A problémák gyökerét, az álmatlanság mögött rejtőzködő, gyakran nagyon eltérő okokat több nagy csoportba lehet rendszerezni. Az amerikai National Sleep Foundation szerint az inszomnia egyik fő forrása egy olyan neurológiai probléma lehet, amely miatt az agy képtelen a nem éber állapotra.
Természetesen ismerünk számos, álmatlansággal társuló kóros állapotot, betegséget. Ilyen esetekben többnyire az alapbetegséghez társuló tünetek (például fájdalom vagy légzési nehézség) miatt válik nehezítetté az el- és átalvás.
Ilyen álmatlanságot okozó betegségek például:
- a légzőszervek allergiás megbetegedése
- egyes emésztőrendszeri betegségek, mint a reflux
- pajzsmirigy-működési zavarok
- ízületi gyulladás
- asztma
- neurológiai problémák, mint a Parkinson-kór
- krónikus fájdalmak, köztük a hátfájás
De nem csak testi vagy neurológiai betegségek, illetve rendellenességek okozhatnak álmatlanságot. Az inszomnia számos esetben lelki betegségekhez, így depresszióhoz vagy szorongáshoz társul. Ez ráadásul oda-vissza ható probléma. A szorongás és a depresszió miatt nehezen alszik el valaki, miközben az inszomnia hatással van a hangulatunkra, a hormonváltozások pedig mindkét oldalt erősíthetik.
Az ebben szenvedő betegek folyamatosan azzal a kellemetlen érzéssel találkoznak, hogy meg kell mozgatniuk a lábukat, ami alvásproblémákhoz vezethet.
Az alvási apnoe, vagy légzésszünet nevű alvászavarra az jellemző, hogy alvás közben (és csakis ilyenkor) a garat visszatérő módon elzáródik, a légzés átmenetileg kimarad, hirtelen lecsökken a szervezet oxigénszintje. Emiatt a páciensek rövid időszakokra felébredhetnek, ami miatt széttöredezik az éjszakai pihenés, ami kialvatlanságot okoz.
