A párom inkább pornóra elégíti ki magát, minthogy velem szexelne. Körülbelül hat hónapja nem szeretkeztünk. Amikor közeledek, elutasít, azt mondja, nem miattam nem akarja, hanem a lelki helyzete miatt. Egyszer beszóltam neki, hogy mindig csak akkor csináljuk, amikor ő akarja, de nem értem el ezzel semmit. Általában akkor néz pornót, amikor egy kicsit ittas, és ha kérdezem a gondjairól, annyit mond csak, hogy nem akar erről beszélni. Tudna nekem valami megoldást? A mindennapokban jól elvagyunk, de ha felhozom a szex témát, akkor már annyira nem vagyunk jól. Ő negyvenkét éves, én huszonhat éves vagyok, eleinte boldogok voltunk, de most, három év után komoly problémáink vannak.
Leila (ál)nevű olvasónk partnere úgy tűnik, függőségekkel vezeti le a lelki problémáit, ezzel teljesen elzárva magát attól, hogy a párkapcsolata kiegyensúlyozott legyen.
Mit lehet tenni?
A szorongás oldására, a problémák elkerülésére az alkoholfogyasztás és a pornónézés maszturbálással is sokak megszokott rutinja. Az olvasói levélben látható, hogy a férfi valamilyen lelki traumával küzd, amiről nem tud beszélni, elképzelhető, hogy meghalt egy közeli hozzátartozója, esetleg komoly egzisztenciális válságon megy át. Bármi is legyen az oka, ezek nem tartanak a végtelenségig, valószínűleg több időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza a történteket. Partnerként mindezt iszonyú nehéz átélni, és nem is kell, hiszen fél év szex nélkül már inkább a barátság kategóriát súrolja, mintsem a párkapcsolatét. Olvasónk mégis a férfivel szeretné megosztani az életét továbbra is, arra vágyik, hogy ez az állapot megszűnjön, és ismét boldogok legyenek együtt.
Több lehetőség is van, egyrészt a különköltözés, ami általában terápiás helyzetben is javasolt, ez gyakran közelebb hozza egymáshoz az eltávolodott partnereket. Ismét udvarolhat a férfi, randizgathatnak, megtalálhatják egymásban azt, ami miatt annak idején egymás mellett döntöttek. Három év nem sok idő, és ebből már fél év nehézséggel telik, testiség nélkül. Senki nem vonhatja felelősségre az olvasót, ha úgy dönt, ehhez nem akar tovább asszisztálni, és a saját életét éli – külön lakásban. Megoldás lehet az is, ha kivárja, amíg megváltozik valami, de ez akár további félévet is jelenthet, vagy többet, de lehet, hogy kevesebbet. Szakember segítségét érdemes javasolni, ha egyedül ennyire nehezen küzd meg a férfi a gondokkal: a függőségek hosszú távon olyan irányba terelhetik az életét, ahonnan jóval nehezebb lesz kilábalni.
Ami biztos, hogy a problémák kerülgetése, az, ha úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, nem vezet sehova. A párkapcsolatok arról is szólnak, hogy ha az egyik fél rossz passzban van, vagy lebetegszik, akkor a másik támogatja, segíti, mellette van, akkor is, ha nem tudja megoldani a problémákat. Csakhogy ezt nem lehet a végtelenségig csinálni, és nem úgy, hogy nem beszélgetnek egymással érdemben. A partnernek joga van tudni, hogy mi zajlik a másikban, nemcsak tétlenül végignézni, mi történik. Az őszinte beszélgetés elkerülhetetlen, általában jól működik, ha a nyomásgyakorlás helyett azt kommunikáljuk, nyitottak vagyunk arra, hogy érdemben beszélgessünk erről, ha a másik készen áll rá. Azt is elmondhatjuk neki, hogyha ketten nem megy, akkor terapeuta segítségével rendezzük a gondokat, legalább annyira, hogy beszéljenek arról, miért került ilyen mély lelki válságba a partner.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
