Élet-Stílus
Children jumping on parents' bed

Ha a gyerek véletlenül látja a szülőket szexelni

Sereg Tímea
Sereg Tímea

szexuálterapeuta. 2018. 05. 04. 12:44

Anyaként és apaként akkor van egyensúlyban a kapcsolat, ha megmaradnak nőnek és férfinak is, nem csak szülőnek. A hancúrozásnak azonban véget vethet a pillanat, amikor a gyerek benyit, és szüleit olyan helyzetben látja, amivel addig még nem találkozott. A legrosszabb, amit tehetünk, ha nem foglalkozunk a gyerek gondolataival, hiszen a gyermeki fantázia jóval többet és jóval félelmetesebbet gondol, mint ami valójában történt.

Ha a gyerek rajtakapja a szülőket szerelmeskedés közben, hogyan okos reagálni? Egyáltalán szükséges bármit is mondani a gyereknek? Vagy ha megkérdezi, mi történt, mit látott, tagadjuk, hogy bármi is lett volna? Rengeteg kérdést felvet, mit is kezdjen a szülő azzal a szituációval, ha a gyerek véletlenül átsétál az éjszaka kellős közepén és olyasmit lát, ami mindenkit kellemetlenül érint. Akár krízisként is megélheti a gyerek a pillanatot, hiszen a korának megfelelően a saját fantáziájával áll a látottakhoz, azaz egészen mást is hihet, mint ami valójában történik. Nem ritka, hogy azt hiszik a gyerekek, apu bántja anyut, vagy fordítva. Eszükbe sem jut, hogy pont az ellenkezőjét látják, hogy anyu és apu szeretik egymást, csak éppen felnőttesen, és éppen nagyon jól érzik magukat.

Mindenki összezavarodik

Szülőként akkor, abban a percben, amikor a gyerek benyit, nehéz bármit is kezdeni a helyzettel. Sokan képtelenek a szexről beszélni, még a barátaikkal is, nemhogy a családtagokkal, gyerekekkel. Azonban ez az a szituáció, amikor a legprűdebb embernek is muszáj beszélnie a szexről a saját gyerekével. Az első és legfontosabb, amit szülőként tehetünk, ha megnyugszunk a rajtakapás után és minden erőnkkel arra összpontosítunk, hogy higgadtak maradjunk. Ezután üljünk le a gyerek mellé, menjünk be a szobájába, ne hagyjuk egyedül, és beszéljünk a történtekről. Ha rögtön akkor nem megy, nyugtassuk meg, hogy szülőként összezavarodtunk mi is, új ez a helyzet, és pár nap múlva szeretnénk erről beszélgetni vele.

A legkönnyebb, ha a következő mondattal indítjuk a beszélgetést: Meglepődtünk azon, hogy bejöttél hozzánk, azt hittük, egyedül vagyunk.

A gyerekek érzéseire összpontosítva könnyebben mehet a kínos beszélgetés, igyekezzünk megtudni, miért ébredt fel éjjel, és miért kereste a biztonságot a szülők hálószobájában. Az ott látottakat, főleg a kisebb gyerekek a gondolataikban kiegészítik a saját addigi tapasztalataikkal, ami egy 6-10 éves gyereknél egyet jelenthet azzal, hogy a valóságot nem igazán fedik a gondolatai. Ezért is nagyon fontos rákérdezni, hogy

mit gondolsz, mit láttál?

Az összezavarodott gyerek nem biztos, hogy válaszolni fog a kérdésre, ő teljesen más perspektívából látja a történteket, az ő szemszögéből a szülei izzadtan birkóztak egymással, mindenki meztelen volt és fura hangokat is hallott. Két dologgal árthatunk sokat a gyereknek, ha fedősztorit mondunk, vagy ha azt mondjuk neki, amit látott, az nem történt meg, csak álmodta. Ezekkel csak azt érjük el, hogy még annál is sokkal többre gondol, mint amit eddig hitt, és akár hetekig, hónapokig érezhet haragot egyik vagy mindkét szülővel kapcsolatban. Amikor elmondjuk neki, mit látott, fontos, hogy olyasmiről beszéljünk, ami a korának megfelelő, és ne tanítsunk neki olyasmit, amivel csak évekkel később kellene foglalkoznia.

Az öröm élményéről beszélgessünk

Mondjuk meg az igazat, de ne részletekbe menően.

A válaszaink legyenek hitelesek, figyeljük a gyerek arckifejezését, nézzünk a szemébe, vegyük komolyan a kérdéseit, ha vannak. A gyerekek értik a nonverbális reakcióinkat is, így emiatt is fontos, hogy ne hazudjunk semmiben. Megnyugtatjuk az igazsággal, és azzal a tudattal fekhet le aludni, hogy apu és anyu szeretik egymást, összebújnak, amit a felnőttek szoktak, megcsókolták egymást, és így fejezték ki, hogy mennyire boldogok egymással. Az öröm élményére helyezve a hangsúlyt a gyerek megnyugszik, és nem fogja azt gondolni, hogy valami baj van, hogy az ő addig hitt biztos világa éppen összeomlik. A szexuális kommunikáció nehéz feladat, de sokkal többet árthatunk azzal, ha a szőnyeg alá söpörjük, mondván, mi is anno rányitottunk a szülőkre, aztán mégis túléltük.

A gyerekben könnyen bizalmatlanság alakulhat ki, ráadásul mivel az ő fantáziavilága egészen más mint a felnőtteké, félelmetesebbnek képzeli a hálószobában látottakat, mint ami valójában. Ezt tartsuk elsősorban szem előtt, amikor helyzet van, és ha nagyon, de nagyon nehéz erről beszélnünk a gyerekkel, erre összpontosítsunk. Nem ciki papírzacskóban pár mély levegőt venni a beszélgetés előtt, sőt. A lényeg, hogy megnyugodva, higgadtan beszéljünk a gyerekkel arról, ami történt, és ne hagyjuk, hogy a saját gondolataival, kusza érzéseivel feküdjön le aludni.

Kapcsolt kép: Image Source / AFP

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.