A párommal hét éve vagyunk együtt, amikor megismerkedtünk, én az utolsó gimis évemet jártam, ő akkor kezdte az egyetemet. Körülbelül két évvel ezelőtt költöztünk végre össze, de elég aggasztóvá vált a helyzetünk. Egyre gyakrabban vannak konfliktusaink, főleg apróságok miatt. Ezeket nem is tekintem valódi problémának, mindketten tudjuk, hogy csak a munka miatti fáradtság vagy stressz miatt reagálunk érzékenyebben egymásra. Megbeszéljük, és kinevetjük magunkat. Ami miatt viszont jobban aggódom, az a hanyatló, lassan nem is létező szexuális életünk. Ez mindkettőnkben frusztrációt szül, amit nem tudunk megoldani őszinteséggel sem, és úgy érzem, ez vezethet a kapcsolatunk végéhez. Sokszor beszélgettünk erről és a kapcsolatunkról és biztos, hogy szeretjük, tiszteljük egymást, nem szeretnénk egymás nélkül lenni.
Az olvasói levelet Bori (ál)nevű olvasónktól kaptuk, aki megadta a választ arra, ő nőként miért utasítja el a partnere szexuális közeledését. Rengetegszer volt már szó a Kérdezd a szexterapeutát! blogban a szexhiányról, végre megismerhetjük a történetet a másik oldalról is. Több hasonló levelet is szívesen várunk, hiszen a legtöbb olvasói kérdésben csak az elutasított fél szemszögéből látjuk a problémát, pedig kettőn áll a vásár.
„Korábban a szexuális életünket a szenvedély jellemezte, bár akkor sem a mennyiségre mentünk rá, de amikor összebújtunk, az tökéletes volt. Mostanában azonban havonta egyszer-kétszer csináljuk, van, hogy ennyiszer sem. A barátom sokkal többre vágyik, amikor erről beszélgetünk, mindig azt mondja, hogy elfogadja azt, hogy ennyi van, és kész. De érzem rajta, hogy neki ez nem jó, frusztrált amiatt, hogy elutasítom. És hogy miért utasítom el? Nem tudom. Az biztos, hogy nincs annyi szexre igényem, mint neki, de az is biztos, hogy többre van igényem, mint amennyiszer erre sor kerül. Sokszor eszembe jutnak fantáziák ezzel kapcsolatban, nem mondom, hogy mindig a barátom szerepel benne, de sokszor igen. Szexinek és férfiasnak látom őt, azonban mégsem vagyok motivált arra, hogy szeretkezzünk. Hogy miért?
Mert amikor csináljuk, akkor sincs meg az a kiteljesedő élmény, mint régen. Inkább olyan érzésem van, hogy végre ellőheti a párom azt, amit el akar lőni, és ennyi. Nem érzem azt, hogy engem kívánna, inkább azt érzem, hogy csak az aktust kívánja, és amúgy mindegy is lenne neki, hogy kivel csinálja ezt. Nincs meg a tűz sem, ami régen volt, ami miatt azt éreztem, hogy ő itt most magáévá tesz, nincs az, hogy küzd értem, hogy minél jobb legyen nekem szex közben, hanem inkább huszadrangú szex van. Talán ezért sem vagyok elég motivált ahhoz, hogy szeretkezzünk. Emellett azzal is problémáink vannak, hogy hamar véget ér a dolog az ő oldaláról, de ezt részben megértem, hiszen ritkán van erre mód, megértem, hogy hamar elsül, de ez sem jó.”
Mit lehet tenni?
A probléma összetett, úgy tűnik, hogy a két ember oda-vissza kölcsönösen tett azért, hogy a libidó annyira csökkenjen, hogy maximum havi 1-2 alkalommal jusson eszükbe egymáshoz érni. De ez csak feltételezés, hiszen az is lehet, hogy a párkapcsolat egyéb területein jelentkezett hamarabb a gond, ami ezt okozta. Kezdjük a levél végéről! A fiú korai magömlése valószínűleg korábbra nyúlik vissza, sőt: az is lehet, hogy az összeköltözéssel megváltozott a kapcsolat egyensúlya, ami hatással lehet a magömlésére, például többet néz pornót. Mindez csak találgatás, tehát ne ebből induljunk ki, hanem vegyük végig, mit váltott ki a libidóhiány a párból. Először is a stressz és a munkahelyi gondok miatt csökkent a libidó, a szenvedély visszaesett. Ez minden kapcsolatban megtörténik, azonban ha tartósan fennáll, azaz több mint 3-4 hónapja tart, akkor már problémáról beszélünk, nem pedig átmeneti állapotról. Ehhez a libidóhiányhoz hozzásegített a korai magömléses gond, így nagyon nagy valószínűséggel a szex nem a felejthetetlen egymásnak esésről szól, hanem pusztán biológiai szükségletként működik jó ideje.
Az olvasó jól érzékeli, hogy ez teljesen más, mint amikor a fiúban és a lányban is ott a tűz, így a fiú közeledését elutasítja, hiszen nem akar olyan szexuális együttléteket, amikben nem érzi jól magát. Csakhogy a libidóhiányra még inkább rápakol a hárítás, és minden egyes elutasítás egy pofonnal ér fel a fiú számára. A lány beadja a derekát időnként, csakhogy túlessenek rajta, a fiú pedig feltehetően igyekszik azon a pár alkalmon arra koncentrálni minden erejével, hogy ne élvezzen el idejekorán. A pár kölcsönhatásban van egymással, és az egyetlen egy megoldás, ha szexterápiára, párterápiára mennek.
A levelet úgy kezdi az olvasónk, hogy hét éve vannak együtt, még mielőtt bárki erre fogná a kapcsolat hanyatlását, lássuk meg a következő mondatokat: képesek megbeszélni a gondjaikat, és mindketten azon vannak, hogy valahogyan megoldják. Ketten kevesen lesznek ehhez, először is a fiú korai magömlésének problémáját, majd a pár egyéb gondját, hárításokat, visszautasítások okát kellene tisztázni egy terapeutával, külön-külön, majd a párterápiás program segíthet. A kognitív viselkedésterápia rövid, hatékony és nagy százalékban igen jó eredményeket lehet elérni. Ehhez azt is szükséges belátni, hogy itt még nincs vége a kapcsolatnak, azonban ha ezt az állapotot hagyják évekig uralkodni, akkor bizony valaki ki fog lépni a kapcsolatból.
Szexuálterapeuta szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
