A szexuális zaklatás, bántalmazás olyan traumát hagy az emberben, amivel muszáj foglalkozni. A média tele van a nőkkel szembeni erőszakról, a Weinstein-ügy elérte Magyarországot is, ám arról kevés szó esik, hogyan lehet feldolgozni a traumát, a szégyenérzetet és a megalázottság érzését. A gyógyulási folyamat minden embernél más és más, ahogyan a szexuális zaklatások, szexuális bántalmazások és erőszak mértéke is eltérhet: nem mindegy, hogy valakit meg akartak erőszakolni az utcán, de el tudott menekülni az idegen támadótól, vagy hogy a férje orálisan durva aktusra kényszeríti hetente, fenyegetve azzal, hogy megöli. Minden eset más és más, egy azonban közös bennük: a trauma. Terápiás környezetben a gyógyulási folyamat felgyorsítható, van lehetőség arra is, hogy szakember segítsen a kialakult szégyenérzeten és azon, hogy az egyén megnyíljon egy későbbi párkapcsolatban, ne féljen. A legrosszabb, ami biztos, hogy gátolja a gyógyulást: ha tagadjuk azt, ami történt.
Nézzünk szembe önmagunkkal
Illetve azzal, hogy erőszak, bántalmazás történt. A tagadás rendkívül sok áldozatnál visszatérő reakció, gyakori, hogy azt mondják, régen történt, hogy nem is volt annyira szörnyű, másokkal rosszabb is történt már. A gyógyuláshoz vezető úton elsősorban a történtek tisztázása a cél, ami rendkívül nehéz az áldozatok számára, hiszen erről egyáltalán nem szeretnének beszélni. Főleg a szexuális erőszakot átélt férfiak beszélnek erről igen nehezen. Ha észleljük magunkon, hogy hasonlóan vélekedünk a zaklatásról, bántalmazásról, mindenképpen álljunk meg egy percre, és ha szükséges, akár tükör előtt állva vagy egy papírra leírva tudatosítsuk:
Nehéz beismernem, de erőszak történt velem, bántottak. Megtörtént, ez nekem fáj, és most szükségem van a gyógyulásra.
Ne hibáztassuk magunkat!
Sok áldozat elhiszi, hogy ő tehet arról, ami vele történt. A bántalmazó fél éveken keresztül úgy állítja be, mintha a pofonok jogos büntetések lennének, de az idegen is, aki az utcán próbálkozik a nemi erőszakkal, mondhat olyat, ami miatt elhiszi az áldozat, az ő ruhája, öltözködése, kirívó viselkedése miatt támadták meg. Ezek nem igazak. A társadalom és a média kizárásával csak magunkra figyeljünk, vizsgáljuk meg a történteket és lássuk meg az igazságot: az erőszaktevők hibája. Ami történt, nem az áldozat hibája, és megérdemli, hogy segítséget kapjon a fájdalmához.
Legyünk tisztában a lehetséges utóhatásokkal!
Az abúzusnak nemcsak egyszeri, hanem folyamatos hatásai vannak, hiszen megváltoztatja a saját testtel kialakult képet (éppen ezért tünet lehet az étkezési zavar is), változtat a másokkal való emberi kapcsolatokon, az ellenkező neműekkel való viszonyon és a szexuális életen. Gyakori válaszreakció, hogy a libidó alacsony vagy teljesen eltűnik, hogy szex közben mentálisan mintha teljesen máshol lenne, az orgazmus állapotának elérése szinte lehetetlen. Az áldozatok félnek, hogy elveszítik a kontrollt, gyűlölhetik a saját testüket, szinte mintha leválna a lelkük a testükről, úgy viselkednek magukkal. Jellemző a túlérzékenység, hogy megijednek, ha valaki hirtelen közelebb hajol vagy megérinti őket váratlanul, esetleg bizonyos szavak irreális félelmet váltanak ki belőlük. Ezek természetes reakciók, amikkel ha tisztában van az áldozat, meg tudja nyugtatni magát: észleli, hogy mi a tünet és tisztázza magában, hogy ez a bántalmazáshoz kapcsolódik. Sokat segíthet a gyógyulási folyamatban.
Önpusztító gondolatok helyett napsütésben zenehallgatás
A gyógyuláshoz vezető úton a negatív gondolatok kizárása és a gondolatmenet irányítása a legcélravezetőbb. Ha a negatív érzéseket behelyettesítjük pozitív gondolatokkal, például, hogy milyen párkapcsolati cél lebeg az áldozat szeme előtt, milyen rövid távú célokat szeretne elérni, máris fordíthat a helyzetén. A célok segítenek a felépülésben, az apró célok elérése sikerélményt ad, ami előrelendíti a trauma feldolgozását. Az önszeretet rendkívül fontos, a sok-sok alvás, az egészséges ételek fogyasztása, azok főzése egy új hétköznapi rutin kialakítását segítik.
A fentiek megválaszolása segíthet a rettenetesen nehéz időszakon — legalább egyfajta kellemes élményt minden napra be kellene iktatni a teljes gyógyuláshoz.
A szexuális bántalmazás rengeteg kárt tesz az áldozat saját magával való kapcsolatában, depresszió, szorongás és számos más mentális zavar is utóhatása lehet. Akár gyűlölheti is önmagát, elképesztő erővel. Ezekkel azért is jó tisztában lenni, mert ha a környezetünkben valakin látjuk a tüneteket, viselkedjünk vele türelmesen, az önbecsülését súlyos trauma érte, így ne hozzuk szóba az erőszakot, hanem törekedjünk arra, hogy segítséget kérjen egy szakembertől.
Kiemelt kép: Thinkstock
