Te mást érdemelsz, nem engem.
Nem vagyok neked elég jó.
Sose leszek neked elég jó.
– ilyen mondatok gyakran hangzanak el olyan emberek szájából, akik kisebbségi érzéseik, önbizalomhiányuk miatt nehezen képesek átadni magukat egy párkapcsolatnak. Ez egészen a gyerekkorból is eredeztethető, de könnyen előfordulhat az is, hogy a korábbi kapcsolatok, gúnyos megjegyzések, esetleg a saját maximalista énjük miatt alakult ki az érzés, nem elég jók a másiknak.
Az önbizalomhiány kinyírja a párkapcsolatot
A hétköznapokban a párkapcsolatban egyértelmű jelei vannak annak, ha az egyik fél önbizalomhányos: a tökéletességre törekvő nők/féfiak teljesen kiszolgálják a másikat, lesik minden kívánságukat, csak hogy elég jók legyenek a másiknak. Évek telhetnek el ebben az állapotban, és nem egy emberben kiakulhat az érzés, nem társa van, hanem csak egy férje/felesége, hiszen igyekszik a másik kedvére tenni, mindent elintéz egyedül, emellett elvárások is mindig vannak, amiknek úgy érzi, nem tud megfelelni. Ezt csak tetézi, ha nincs semmilyen pozitív visszacsatolás a partner részéről, azaz, hogy jó az, amit tesz a másikért. A másik fél ilyen helyzetben belekényelmesedik abba, hogy férfi-nő viszony helyett anya-gyerek kapcsolatban vannak. Idővel a szexualitás is meg-megszűnik, monotonná válik, és ellaposodik a kapcsolat.
Legyen a családban kommunikáció
Ez a fajta önbizalomhiányos állapot gyerekkorban is kialakulhat. A szexuális és érzelmi fejlődés ugyanis eltolódhat olyan irányba, hogy a fiú vagy lány valami oknál fogva visszahúzódóvá válik az iskolában, és nehezen nyit mások felé. Azonban a nemi érdeklődés elindul serdülőkorban mindenkinél. Titokban szerelmes lesz az iskolatársába, nem mer szerelmet vallani, a távolból csodálja, szereti őt. Ha beszélgetésre kerül a sor, saját magáról nehezen, vagy egyáltalán nem beszél, nem tudja irányítani a beszélgetést, és az egész helyzet rémálommá válik. A tehetetlenség és az önbizalomhiány máris kialakítja azt az érzést, hogy kevésnek hiszi magát, nem való a kiszemelt szerelméhez,
Ha túllépne a saját gátlásain, máris nyert ügye lenne – félsiker az önbizalom az ismerkedéskor.
Az önértékelés, önbizalom nagyban függ attól, hogyan alakult ki gyerekkorban a pszichoszexuális fejlődés, hogy milyen a családban a kommunikáció, mennyire tudnak a szülők és a gyerekek őszintén beszélgetni egymással, van-e kölcsönös bizalom. Az egészséges személyiség kialakulását gátolja, ha a családban nincs igazi kommunikáció, ha a szülők részéről hiányzik az odafigyelés, gyakori az agresszió, ha a szülők boldogtalanok, ha nincs érzelmi kötődés, ha nincsenek elvárások. Gyakori, hogy a szegény családok gyerekei lesznek önbizalomhiányosak: az iskolában kicsúfolják őket szegényes öltözékük miatt például. Az is megtörténhet, hogy betegség miatt alakul ki valakiben az önmagával szemben megélt negatív érzés felnőttkorban, amire rátesz a sikertelen párkapcsolat, az otthoni nevelési elv.
Ezen a barátok sem tudnak segíteni
A kisebbségi érzésekkel élők igyekeznek mindent megtenni azért, hogy elfogadtassák magukat, alacsonyabb értékűnek érzik magukat, mint amilyenek valójában. Ezen a barátok se tudnak változtatni. A probléma felismerésével, majd rendszeres sikerélményekkel, támogató partnerrel fel lehet oldani a negatív önértékelést. A párkapcsolatban ilyenkor a partnerre nagyobb szerep hárul, fontos, hogy elismerje az önbizalomhiányos fél mindennapi segítségét és munkáit a háztartásban, és dicsérje, megjegyezze rendszeresen, milyen fontos számára. Az érzelmi kötődés meg tudja adni annak a lehetőségét, hogy a kialakult önértékelési zavarra gyógyírt találjanak, kivéve, ha az önértékelési problémák rendszeres féltékenységi drámával jár együtt. Ilyen esetben szakember segíthet a párkapcsolati gondokat.
